Ejha, kezdõdik a trianoni revízió? Még szép! Nohát: Így alakulhatnak az országhatárok
„Az albánok élete sokkal egyszerûbb lenne, ha közös országban élhetnének - fogalmazott Hashim Thaçi, Koszovó miniszterelnöke, a parlament jelenlegi ülésszakán. A többségében albánok lakta, volt szerb tartomány, négy évvel ezelõtt, az Egyesült Államok és az EU segítségével, egyoldalúan - Belgráddal való egyeztetés nélkül - kiáltotta ki függetlenségét. Szerbia és Koszovó között, azóta is számos ponton van feszültség. „A koszovói kormány nevében mindegyik nemzetközi barátunkkal tudattam az álláspontunkat, hogyha módosulnának a Nyugat-Balkán határai, akkor az albán nemzetnek egy nagy országban kellene élnie"- fogalmazott Thaçi.
hirdetés

Ha bárki azt hiszi, hogy az Unió kedvencének számító koszovói albán politikus szájából véletlenül jöttek ki ezek a szavak, az nagyon téved. Albánia és Koszovó már évek óta „dolgozik" a Nagy-Albánia megteremtése érdekében és csak a kellõ pillanatra várnak, hogy ezt a tervet meg is valósítsák.

Már a koszovói címer - amelyen az ország térképe és hat csillag látható - is utal a határok megváltoztatásának igényére. Amikor egy EU tisztségviselõ megkérdezte, hogy a csillagok mit jelentenek, a koszovóiak meglepetésre azt válaszolták: azokat a területeket, ahol az albánok élnek. Vagyis Albániát, Koszovót, Macedóniát, Montenegrót, Szerbiát és Görögországot. Koszóvóban ma is egymás mellé tûzik ki a koszovói és az albán zászlót. Az albán külügyminisztérium honlapján többször is megjelent a „mi két területünk" kifejezés, amit csak az EU többszöri követelésére távolítottak el.

A térképen jól látható, hogy Nagy-Albánia terve, vagyis Albánia és Koszovó egyesülne, leszakítanák Macedónia és Görögország nyugati, valamint Montenegró keleti és Szerbia déli részét. Ha a terv sikerülne, akkor jelentõs ország jönne létre a Balkán déli részén, mert Albániában 3,5, Koszovóban 2 millió, Szerbiában 100 ezer, Macedóniában 500 ezer, Görögországban 400ezer, Montenegróban 300 ezer albán él. Ez majdnem hét milliós lakosságot jelentene, ami nagyságrendileg Szerbiához hasonló államot tenne ki.

A terv megvalósításának külsõ akadályi vannak. Jelenleg nincs egyetlen olyan nagyhatalom, vagy nemzetközi szervezet, amely ne tiltakozna az európai határok megváltoztatása ellen. Újságírói megkeresésre az EU több tisztségviselõje is megerõsítette, hogy az unió álláspontja a Nagy- Albániát illetõen is ugyanaz, mint bármelyik balkáni ország vonatkozásában: a Nyugat-Balkánon befejezõdött az országhatárok alakítása. Csakhogy az albánok ezt nem egészen így látják, hiszen Koszovó függetlenné válása már önmagába is precedens értékû.

A kelet-európai rendszerváltások az egyes országok belsõ határainak megváltoztatását hozták - Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia - de a külsõ határok „mozdulatlanok" maradtak. Vagyis, országrészek, tagköztársaságok váltak függetlenné. De Koszovó nem tartozott ebbe a kategóriában, hanem Szerbiának csak egy tartománya volt, némi belsõ önkormányzattal, de összehasonlíthatatlanul kevesebb jogokkal, mint amelyekkel az egykori Jugoszlávia tagköztársaságai rendelkeztek.

Tehát ebben az esetben Szerbia külsõ határai „mozdultak" meg. Ebbõl kiindulva, az albánok nagyon is elképzelhetõnek találják, hogy ismét precedenst teremtsenek a Nyugat-Balkán térképének jelentõs átrajzolásával. Ami egyszer sikerül...

A kérdés már csak az, hogy miért éppen most látta elérkezettnek az idõt a koszovói miniszterelnök, hogy napirendre tûzze Nagy-Albánia megteremtését? Feltehetõleg az albán politikai elit arra számít, hogy Bosznia szétesik, és az ottani szerbek Szerbiához, a horvátok Horvátországhoz csatlakoznak, míg a muzulmánok külön államot hoznak létre. Ennek reális lehetõsége van, mert Boszniában másfél évig tartott, hogy kormányt lehessen alapítani, a központi kormány most sem képes akaratát a három etnikumra rákényszeríteni.

Az albánok elérkezettnek látják az idõt?
Link