Immár nemcsak európai viszonylatban számít perifériának Magyarország, hanem Kelet-Európában sem számít igazi célországnak a mûködõtõke szempontjából. És ezt már nem csak bizonyos számsorok igazolnak, hanem a befektetõk érzete is ennek megfelelõ - derül ki a téma egyik legnagyobb átfogó vizsgálatából.

Megkopott Budapest és egész Magyarország varázsa befektetõi szempontból, és sok jóra az elkövetkezõ idõszakban sem számíthatunk. Ezzel ugyan eddig is tisztában lehettek a folyamatokat elfogulatlanul szemlélõk, ám egy nagy presztízsû rangsorban nemhogy hátrébb szorultak a magyar városok és régiók, hanem egyenesen lekerültek a listákról. A Financial Times által immár hagyományosan kétévente készülõ European Cities and Regions of the Future, 2012/2013-as kiadványában az idén egyetlen egy helyen találunk magyar várost.

A lecsúszott Budapest

Fotó: kormany.hu
Miközben két évvel ezelõtt Budapestet még a huszonötödik legvonzóbb befektetési környezetû jelentõs európai városnak találták a rangsor készítõi, az idén a magyar fõvárost nem találjuk az elsõ 25-ben. (Megjegyzendõ, hogy a megelõzõ, két évvel ezelõtti, 2008-2009-es listán Budapest a 47. volt, ám akkor még ötvenes volt a rangsor, most ilyet nem tettek közzé, így nem tudjuk, hogy befért-e a fõváros az elsõ európai ötvenbe vagy sem.) Mindenestre az idei elsõ huszonötben – amelyet ismét, és immár harmadszor London vezet – a térségünket még Prága és Varsó képviseli, a maga 20., illetve 21. helyezésével.

Budapestet egyetlen rangsorban tûnik fel az összesen 63 listát felvonultató kiadványban: a kelet-európai városokat az összes vizsgált mutató alapján sorrendbe állító top 10-es befektetési környezetet rangsoroló listán a nyolcadik – amire szintúgy nem lehetünk túlságosan büszkék. Nem csak azért, mert az elmúlt két év alatt sikerült idáig lecsúszni a 3. helyrõl, hanem azért sem, mert olyan városok elõztek be, mint Bukarest, Szófia és Brno – azok mellett, amelyek a mellékelt táblázatunkban is szerepelnek.

Lecsúszott városok és régiók

Az összesített listák a befektetõk számára legfontosabbnak tartott szempontok alapján készülnek. Olyan területeket vizsgálnak, mint például, hogy az üzleti környezet mennyire befektetõbarát, a befektetések milyen mértékben költséghatékonyak (beleértve a munkaerõ minõségét és árát). Vagy hogy milyen a külföldi mûködõtõke beruházásokat segítõ stratégia, milyen az infrastruktúra és az életminõség. Tehát olyan szempontokat is górcsõ alá vesz a független bírálóbizottság, amelyek alapján saját megítélésünk szerint nem állunk rosszul (infrastruktúra, életminõség).
2010 TOP 10 K-Európa 2012 Top 10 K-Európa
Helyezés Város Helyezés Város
1. Bukarest 1. Moszkva
2. Varsó 2. Prága
3. Budapest 3. Varsó
4. Prága 4. Szentpétervár
5. Pozsony 8. Budapest

Budapest mellett ezúttal sem szerepel magyarországi régió vagy más magyar város a listákon. Pedig ezek nemcsak ún. jelentõs városokat rangsorolnak, hanem még további három méret szerinti kategóriában is eredményt hirdetnek ( nagy-, kis-, és mikrovárosok). A két évvel ezelõtti rangsorban amúgy két magyarországi város is jól szerepelt: a külföldi tõkeberuházások megvalósulását célzó stratégia (FDI) alapján Miskolc a 4., Debrecen pedig az 5. legjobb minõsítést kapta Kelet-Európában a nagyvárosok kategóriájában. Most egyik várossal sem találkozunk a listákon. Ugyanez elmondható a régiókról: most egy magyar sincs a rangsorokban. Pedig 2010-ben Kelet-Európa legjobb FDI-stratégiával rendelkezõ térsége Észak-Alföld lett, s két régiónk is felkerült a legversenyképesebb kelet-európai top 10-es listára: Közép-Magyarország a 3., míg a Közép-Dunántúl a 10. helyezést érte el.

Nem jön a külföldi tõke

Fotó: kormany.hu
Tulajdonképpen sok újat nem mondanak ezek a listák: nap mint nap szembesülhetünk azzal, hogy az elmúlt egy-két évben jócskán leromlott Magyarország befektetõi megítélése. Ez tükrözõdik a külföldi tõke beáramlási adatokban is: a tavalyi éves teljesítmény ugyan majd csak a hónap végén válik ismertté (amikor megjelenik a folyó fizetési mérlegstatisztika), ám a 2010-esés a 2011 elsõ kilenc havi adatai nem adnak okot nagy derûlátásra. Ezek ugyanis jelentõs visszaesésrõl tanúskodnak. Nem szólva arról, hogy még a kormányzati nyilatkozatok sem kecsegtetnek túlságosan sok jóval: a nemzetgazdasági tárca illetékes helyettes államtitkára, Hidvéghi Balázs például többször is jelezte, hogy 2011-re mintegy egy milliárd euró FDI-egyenleget várnak csupán. Ez messze elmarad az elmúlt tíz év átlagától, még úgy is, hogy 2010 is már elég rossz év volt.

A borúlátókat cáfolandó elõszeretettel hivatkoznak a kormányzat részérõl arra, hogy mekkora volumenû beruházások zajlanak jelenleg is Magyarországon, példaként emlegetve a többi között a Mercedes kecskeméti gyárát, az Audi és General Motors új befektetéseit. Ezek azonban nem az elmúlt idõszakban megszületett döntések eredményeként jöttek létre, miként az Orbán Viktor kormányfõ által az elmúlt idõszakban elõszeretettel látogatott beruházások sem, melyek külföldi befektetéseknek köszönhetõen teremtenek új munkahelyeket. A jelenleg zajló tárgyalások majd csak késõbb hozhatnak eredményt. Vagyis hogy ennek köszönhetõen pontosan mennyi külföldi mûködõtõke áramlik be az országba, és ez hány munkahelyet teremt. Legutóbb például szintén Hidvéghi Balázs osztotta meg a Figyelõvel, hogy a 7 projekt esetében születhet pozitív döntés már 2012-ben, melyek eredményeként a következõ években 4 570 új, közvetlen munkahely jöhet létre. Ezek a beruházások 537,6 millió euró tõkét mozgathatnak meg: jellemzõen a jármûiparban, a vegyiparban, valamint az elektronika és a szolgáltatások területén. Kérdés, mi valósul meg ezekbõl.

Link