Kétmilliárd dollár értékben épül az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) legnagyobb kémközpontja az Egyesült Államok szívében, a mormonok városa, Salt Lake City mellett. Amint jövõ õsszel megkezdi mûködését, egyetlen telefonhívás, e-mail vagy akár Google keresés sem marad leleplezetlenül - írja a Wired amerikai magazin.


Az Egyesült Államok majd' kellõs közepén, Utah államban, Salt Lake City mellett található Bluffdale. Eldugott, csendes kis völgyben pihen, északról a Nagy-sós-tó (Salt Lake), délrõl a Utah-tó, keletról az Oquirrh-hegység, míg nyugatról a Wasatch-hegység vonulatai zárják körbe. A város a mormonok földjén fekszik, korábban az ország legnagyobb poligámista szektájáról volt híres. Az elsõ mormonok 160 éve érkeztek ide, most azonban új jövevények bukkantak fel Bluffdale határában. Az istenfélõ mormonokhoz hasonlóan olyan kódolt üzenetek megfejtésén dolgoznak, melyet csak nekik van hatalmuk megérteni.






Jelenleg még a "templom" és az "archívum" felépítésén munkálkodnak, de ha a létesítmény egyszer elkészül, ötször nagyobb lesz, mint a washingtoni Capitolium.
Az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) két milliárd dollárból építi fel az Egyesült Államok legnagyobb kémközpontját. Jövõ év szeptemberében nem csak az úgynevezett Utah-i Adatközpont készül el, hanem egy évtizedek óta húzódó, óriási puzzle utolsó darabja kerül helyére. Célja nem más, mint lehallgatni, megfejteni, elemezni és tárolni a mûholdokon, és kábeleken száguldó belföldi, külföldi és nemzetközi kommunikációt. Szinte végtelen tárhelyein magánlevelezéseket, telefonhívásokat, Google kereséseket, vagy olyan digitális apróságokat tárolnak majd mint a parkoló nyugták, útitervek, foglalók, könyvrendelések. A "teljes információ tudatosság" nevû program megvalósítása lesz ez, melyet még a Bush-adminisztráció elsõ ciklusa alatt hoztak létre, s amelyet 2003-ban a Kongresszus lezárt a személyiségi jogok potenciális megsértése miatt.

"Ez nem csak egy adatközpont lesz" - mondja a Wired riporterének névtelenül nyilatkozó, magasrangú hírszerzési tisztségviselõ, aki nemrégiben hagyta ott a projektet. A bluffdale-i létesítménynek egy másik, igen jelentõs feladata is van: a kódfeltörés. Ez pedig kényes téma, hiszen a központ üzleti információt, pénzügyi tranzakciókat, külföldi katonai és diplomáciai dokumentumokat, valamint bizalmas magániratokat kezel, melyeknek a kódolása bonyolult. Azonban egy másik, jelenleg is a projekten dolgozó vezetõ szerint az NSA hatalmas áttörést ért el a kódfejtésben az elmúlt évek során. "Bárki célpont lehet, bárki, aki kommunikál" - állítja, hozzátéve: nem csak a kormányok, az átlag felhasználó is.
A NSA költségvetése a New York-i 9/11-es merénylet után több tízmilliárd dollára ugrott fel, az áttörés (a kódfejtés terén) éppen abban az idõszakban következett be, amikor mind méretben, mind hatalomban robbanásszerû növekedés kezdõdött a hivatalnál. Az NSA-t a védelmi minisztérium egyik ágaként hozták létre Pearl Harbour után, elsõdleges célja az ahhoz hasonló, meglepetésszerû támadások kivédése volt.

Azonban a hivatal számos kudarcot szenvedett el, számos terroristatámadás érte felkészületlenül: a World Trade Center parkolójában 1993-ban felrobbant autóbomba, a kelet-afrikai, amerikai követségeknél történt robbantások, a USS Cole amerikai hadihajó elleni motorcsónakos támadás a jemeni Ádeni-öbölben, s végül a lesújtó szeptember 11-ei merénylet 2001-ben. A sorozatos hibák megkérdõjelezték az NSA létjogosultságát, válaszul a hivatal szép csendben, a háttérben újraszületett. Bár nagy fejlõdést értek, még mindig érik meglepetések a céget, akár a 2009-es detroiti járaton talált bombára, akár a 2010-ben a Times Square-n autóba rejtett pokolgépre gondolunk.
A fejlõdési folyamat során az NSA egyre inkább fordította figyelmét az Egyesült Államok és polgárai felé, begyûjtve több milliárd információt belföldrõl s a tengerentúlról egyaránt. Eközben pedig kifejlesztettek egy szinte elképzelhetetlen sebességû szuperszámítógépet, így nem maradt más hátra, mint megépíteni azt a helyet, ahol a rengeteg adatot tárolni tudják. Úgy tûnik - jelzi a Wired szerzõje, James Bamford - a régi mondás, miszerint az NSA a Never Say Anything (vagyis Soha ne mondj semmit) rövidítése, most minden eddiginél jobban megállja majd a helyét.

2011. január 6-án a jövõbeli adatközpontról tartottak sajtótájékoztatót Bluffdale-ben, egy, az alkalomra felállított, fehér sátorban. Az eseményen jelen volt Chris Inglis, az NSA vezetõ-helyettese, az ügynökség legmagasabb rangú polgára, a napi teendõkért felelõs személy. A szürreális ceremónián megjelent még egyebek közt Harvey Davis, a hivatal logisztikáért felelõs igazgatója, és Utah állam szenátora, Orrin Hatch is. A politikusok és vezetõk egy faládából készült pulpituson állva, a homokba rajzolva vázolták a média képviselõinek a kémközpont leendõ tulajdonságait. Azon újságírói kérdésre, hogy mi is lesz a létestmény célja, Lane Beattie, a Salt Lake-beli kereskedelmi kamara embere egy magabiztos mosollyal annyit felelt: "Fogalmam sincs, de nem is akarom, hogy kémkedjenek utánam". Chris Inglis is a legkevésbé veszélyes aspektusát emelte ki a központnak: a kibervédelmet. Bár tény, hogy a kibertámadások elleni védelem fontos, az még inkább, hogy mit és hogyan gyûjtenek be, és mire használják fel. A hackerek elleni harc pedig jó ürügy. A Wired írója megjegyzi, bár elvileg a sajtótájékoztató volt a nemzet legnagyobb és legdrágább kibervédelmi projektjének alapkõletétele, a kibertámadások kivédéséért felelõs Nemzetbiztonsági Minisztériumtól senki nem volt jelen. Ráadásul aki 2009 októberében elõször bemutatta a központ terveit, az nem volt más, mint Glenn A. Gaffney, a hírszerzés egykori vezetõje, aki egész életét a Központi Hírszerzõ Ügynökségnél (CIA) töltötte, s akinek semmi köze a kibervédelemhez.

A Utah-i Adatközpont végleges mérete 9,3 hektár lesz. Egy tízmillió dolláros védelmi programmal lesz felszerelve, a kerítés egy 6800 kilogram súlyú, 80 kilométer per óra sebességû jármûnek is ellenáll. Zártáramkörû kamerák, biometrikus azonosítórendszer, jármûvizsgálati és látogatói központ várja a létesítménybe érkezõket. Egyenként négy, 2300 négyzetméteres csarnokban tárolják majd a szervereket. Az üzem önfenntartó lesz: saját szennvíz-elvezetõ és légkondicionáló rendszere lesz, szükség esetén az üzemanyag-tartályok három napig képesek hajtani a pótgenerátorokat, a víztárolóból pedig napi 6,4 millió liter vizet lehet szivattyúzni. Két elektromos alállomás biztosítja majd a létesítmény 65-megawattos energia igényét. Becslések szerint a telep finanszírozása évente 40 millió dollárba kerül majd.

Lévén, hogy ma egy terrabájtnyi adatot egy könyvméretû merevlemezen lehet tárolni, a Bluffdale-ben tárolható összinformáció nagysága megdöbbentõ. Szükség is van a helyre: a Cisco elektronikai vállalat felmérése szerint a globális internetforgalom 2010-rõl 2015-re megnégyszerezõdött, elérve a 966 exabájtot (966 millió terrabájtot) évente. S lassúlásnak nyoma sincs az adatforgalomban. Ha a központot megtöltenék egymillió exabájttal, az egyenlõ lenne 500 kvintillió (szemléltetésképp: 500,000,000,000,000,000,000) oldalnyi szöveggel. Az NSA pedig nem csak a publikus honlapokra kíváncsi, sokkal inkább érdeklõdik az úgynevezett láthatatlan, vagy rejtett webtartalom után, melyhez a nagy nyilvánosság nem fér hozzá. "A rejtett web a védelmi minisztérium számára értékes kormánybeszámolókat, adatbázisokat tartalmaz. Szükség van egy olyan alternatív eszközre, mellyel az innen szerzett információt tárolni lehet. Ellopni egy potenciális ellenség bizalmas iratait: ebben a legjobb a hírszerzés" - írta 2010-es elemzésében a Védelemtudományi Tanács. A utah-i központtal ez az álom megvalósul. A kérdés már csak az, hogy a hivatal számára ki számít "potenciális ellenségnek", és ki nem.

Jorge Luis Borges "Bábeli könyvtár" címû mûvében egy olyan helyet képzelt el, ahol a világ összes tudását tárolják, azonban egyetlen szót sem lehet érteni a gyûjteménybõl. A bluffdale-i kémközpont egy olyan könyvtárat hoz létre, amelyrõl még Borges sem álmodott. S tekintve, hogy éppen az ügynökség magasrangú vezetõi erõsítették meg: már csak idõ kérdése, hogy minden szót megfejtsenek.
Pintér Mónika /
Link