10. hazafijak
2012-03-26 09:18:04
Szé*les Gábor nem egyszerû eset, abban az értelemben, hogy azzal vádol másokat, amit õ követett el az utóbbi években. Egyes pszichológusok már komolyan fontolgatják, hogy interjúra hívják, hisz az egyén saját hibáinak ilyen mérvû átruházását egy ellenfélre eddig még nem ismerte a szakma. A háta mögött egyszerûen csak Buldognak nevezett milliárdos, az Ika*rus gyilkosa politológiai leckét adott a szebb napokat eddig még nem látott Magyar Hírlapnak, azonban szemérmesen elhallgatta saját életének kényelmetlen fejezeteit.

Ilyen kényelmetlen fejezet lehet számára az, ha esetleg egy interjúban arról kellene vallania, hogy milyen megfontolások alapján sertepertélt õ az MDF környékén még 1989-ben, amikor már a napnál is világosabb volt, hogy Antallék fognak kormányt alakítani. Buldog elvtárs elég késõn, 1989 nyarán csatlakozott az MDF-hez, nem más hajtotta õt, mint a karriervágy. Akkor is, mint ma – és a közbeesõ idõintervallumban – ipari miniszter szeretett volna lenni. Azon a nyáron Bod Péter Ákossal együtt terjesztették elõ az MDF gazdasági programtervezetét a párt választmánya elé az Ó utcai barakképületben. A programról hamar kiderült, hogy egyedül Bod Péter Ákos munkája, a feltett kérdésekre Szé*les megmukkanni sem tudott. S mit ad Isten és a konzumidióta honi politikai élet? A fentiek ellenére (vagy éppen azért) Antall továbbra is tartotta magát ahhoz, hogy Szé*les legyen a gazdasági miniszter. Az az ember, akinek gõze sem volt a „saját” programjáról. Aztán a kormány megalakulása elõtt négy (!) nappal a német hírszerzés figyelmeztette Antallt, hogy Szé*les KGB-s kapcsolatai veszélyeztethetik a magyar–német, és egyáltalán, a magyar-nyugati együttmûködést. Ezért bukta el Szé*les akkor a miniszteri széket, helyére Bod Péter Ákos került. Buldog elvtárs viszont vigasztalásul megkapta fillérekért a Videoton gyárat, majd az Ikarust. Az Orbán-kormány leendõ (?) gazdasági (vagy ipari) miniszterének keze között aztán mindkét magyar gyár tönkrement, munkanélküliek ezreivel ajándékozva meg Magyarországot. Nos, mivel sejthetõ, hogy a KGB-s kapcsolatnak a túloldalon nem hisz majd senki, ezért érdemes kitérni, hogy miként is került kapcsolatba Szé*les a KGB-vel. A '80-as években saját mûszeripari gmk.-val, késõbb kft.-vel rendelkezõ Buldog úr csak úgy tudta termékeit (televízióit) a Szovjetunió területére – valamint annak távoli részeire – szállítani, hogy a KGB-hez fordult, adjanak a szállítmányai mellé kíséretet, mivel útközben gyakran rabolják ki a szerelvényeit, gyakran teljes egészében eltüntetik azokat. Röviden: azért fizette Szé*les a KGB-t, hogy biztosítsák számára a termékek célba érését. Aztán a „rendszerváltozás” utáni káoszban, mikor biztosnak hitt piacok tûntek el egyik napról a másikra, Szé*les már azért is fizetett a KGB-nek, hogy üzletet szerezzenek számára, sõt, le is bonyolítsák azokat. Ezért nem kellett Buldog elvtársnak kereskedelmi képviselet Moszkvában, hisz õt a legismertebb és legjobban szervezett orosz „cég”, a KGB képviselte, amely mindent elintézett neki. Az Ika*rus gyilkosához magas rangú KGB-tisztek jártak látogatóba, sõt, a nyolcvanas évek végén még maga a szovjet miniszterelnök is tiszteletét tette Buldog elvtársnál. Kedves olvasóink joggal tehetik tehát fel a kérdést: hogy jön ez az ember ahhoz, hogy bolsevizmussal vádolja az ellenzéket? Egyáltalán, miként lehetséges az, hogy a kommunista diktatúrához, annak elnyomó szervezeteihez ezerrel szállal kötõdõ alak mai napig megmondóember lehet a hazai politikában? Menjünk csak tovább Szé*les Ika*rus-gyilkos fordulatokban és hazaárulásban gazdag életútján, van itt még említésre méltó érdekesség. Buldog elvtárs ugyanis 1994-ben még mindig vágyott a miniszteri bársonyszékre. Mivel könnyen kikövetkeztethetõ volt, hogy Horn Gyula alakít kormányt, egyre bizalmasabb, majd nyílt kapcsolatot alakított ki az MSZP-vel, teljesen hátat fordítva az MDF-nek. Noha szerepét a Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökeként álcázta és legalizálta, a mátyásföldi Ikarus gyár épületében lévõ irodájában egyre gyakrabban tûntek fel Horn emberei, mindenekelõtt Suchman Tamás. A barátság odáig fejlõdött, hogy 1998 februárjában a Bokros-csomag által leszegényített ország miniszterelnöke, Horn Gyula egyértelmûvé tette az MSZP elnökségi ülésén, hogy amennyiben megnyerik a választásokat, Szé*les lesz a gazdasági miniszter, Suchman pedig az államtitkára. Hogy egy ilyen lépés mit jelentett volna az ország szempontjából, azt hadd ne részletezzük. Szé*les mindenesetre elég magabiztosnak tûnt, a közeli ismerõseinek boldogan újságolja a hírt és készült a miniszteri szék elfoglalására, sorra hívta a kiszemelteket megbeszélésre, üzleti és személyi terveket készített. Azonban 1998-ban nem az MSZP, hanem a Fidesz nyerte a választásokat, és ezzel Szé*les miniszteri álmai szertefoszlottak. Szertefoszlottak? Dehogy! Csupán megint ülepet kellett váltania, ami a nyaláshoz szokott, értelmet messze elkerülõ tolvajelit számára már megszokott, sõt, elvárt feladat. Buldog elkezdett csúszni az orbáni fenék irányába, s persze nem kellett csalódnia. Miután 3,9 milliárd forintot ráköltött a Magyar Hírlapra és az Echo tévére, joggal reménykedhet abban, hogy miniszter lesz. Hisz eddig minden így történt ebben az országban, csak õ nyalt rossz idõben rossz személynek, de most végre a megfelelõ ülepet találta meg. Annak ellenére, hogy a Fidesz vezetõi is tisztában vannak korlátolt szellemi képességeivel, s azzal, hogy vezetésre alkalmatlan, még mindig komoly esély mutatkozik arra, hogy az elhízott kommunista seggnyaló és köpönyegforgató lehet egyszer a gazdasági miniszter...."


Schiffer Pál

Az MDP Központi Vezetõségében

Schiffer Pál 1945-ben tért haza Dachauból, és rögtön bekapcsolódott a szociáldemokrata párt szervezésébe. Négy éven keresztül nemzetgyûlési, illetve országgyûlési képviselõ volt. Támogatta a szocdemek és a kommunisták pártegyesítését, az MDP alakuló kongresszusán bekerült a Központi Vezetõségbe. 1948-ban a Magyar Országos Szövetkezeti Központ ügyvezetõ alelnöke, majd az Országos Szövetkezeti Hitelintézet vezérigazgatója lett. 1950 tavaszán koholt vádak alapján letartóztatták, rá egy évre halálra ítélték. Az ítéletet csak három év múlva módosították életfogytiglani fegyházra. Eközben feleségét és öt kisgyerme¬két 1950-ben Debrecenbe, édesapját a Hortobágyra telepítették ki.

Schiffer Pált 1955 õszén helyezték szabadlábra, 1956 tavaszán – tehát a forradalom elõtt hónapokkal – rehabilitálták. Visszakapta a párttagságát is, karrierje ekkor kezdõdött, tehát Kádár hatalomra jutása elõtt. 1956 áprilisától 1957-ig az Állami Biztosító vezérigazgató-helyettese volt. Kádár János diktatúrájának bebetonozásakor, 1958-tól az oslói, majd a berni kereskedelmi kirendeltség vezetõje lett. 1961-tõl az állami propaganda egyik vezetõ bázisának, a Magyar Távirati Irodának lett az elnökhelyettese, 1963-tól 1967-ig az IBUSZ vezérigazgatója volt. Az IBUSZ egyébként kulcsfontosságú, állami monopolcég volt, egyben a kémelhárítás egyik fedõcége is. Több szt-tiszt is dolgozott itt.

Schiffer Pál aztán 1968 és 1973 között Magyarország oslói nagykövete lett, majd 1976. augusztusi nyugdíjazásáig a bécsi ENSZ-központ mellett mûködõ magyar képviselet nagyköveti rangú vezetõje volt. 2001-ben hunyt el.
Schiffer Pálról már a forradalom leverése után néhány hónappal kedvezõ levelet fogalmazott meg Kádár Jánosnak Keleti Ernõ – volt szocdem, majd kommunista káder –, a Budapesti Intézõbizottság politikai munkatársa.
Csak emlékeztetõül, több ezer szabadságharcos és szociáldemokrata, sõt kommunista munkástanácsi vezetõ, tag ellen ekkor már javában folytak a megtorlások, a kínzások, az akasztások is Kádár börtöneiben.

A párttal, a néppel, egy az utunk

A Kedves, jó Kádár elvtárs! címû könyvben azt olvashatjuk egy 1957. január 24-én kelt levélben: „(...) egy pártaktívaülés elõtt egy nappal egy barátom összehozott Szakasits Árpád (Schiffer apósa - a szerk.) és Schiffer Pál elvtársakkal. Beszélgetésünk során elmondották, hogy szerintük az MDP és az MSZMP munkájában, célkitûzéseiben és eredményeiben érvényesülnek a legjobb szociáldemokrata hagyományok. Elfogadják, magukénak érzik a párt politikáját, szívvel-lélekkel szeretnének segíteni annak minél eredményesebb végrehajtásában. Megemlítették, hogy Kádár és Apró elvtársak részérõl bizalmat és jóindulatot tapasztaltak. Ígéretet kaptak, hogy a párt segítségüket igénybe kívánja venni.” Azt is ecseteli Keleti elvtárs, hogy ennek ellenére Schifferék még semmilyen megbízatást nem kaptak, pedig szükség lenne rájuk a pártmunkában. Nem tudjuk, hogy e levélnek milyen szerepe lehetett ebben, de néhány hónap múlva Schiffer már Norvégiában, Oslóban dolgozhat.

A kötetben ezután, néhány évtized elteltével olvasható egy Kádár Jánosnak címzett Schiffer-levél. A volt ENSZ-nagykövet 1979-ben a nemzetközi politikai helyzetet, az USA fegyverkezési hajszáját és a szovjet tábor erre adandó lehetséges válaszait elemzi. Úgy fogalmaz: az elmúlt 35 év során – a kétségtelen érvényesült antiszelekció ellenére – felnevelõdött, felnõtt és részben kipróbálásra került olyan káderanyag (sic!), amely képes megfelelõ irányítással, szükséges szakmai felkészültséggel és jó erkölcsi hozzáállással a körülmények által meghatározott, valóban nehéz feladatot elvégezni. Kádár válasza általános és rövid, de a kapcsolatukról azért elárul valamit az utolsó mondat: „Minden jót, mindenekelõtt jó egészséget kívánok Neked és családodnak.”

Furcsább és sokkal rosszabb hangulatú az a levél, amelyet 1982 tavaszán ír Schiffer Pál Kádár Jánosnak, akit elvi-politikai kérdésekben keres meg. Arról panaszkodik, hogy volt szociáldemokrataként és Szakasits Árpád vejeként bizalmatlanságot és megkülönböztetést érez és érzett maga iránt a munkahelyein. 1976-os nyugdíjazása után nem nagyon kapott semmilyen érdemi munkát, szerinte ebben az játszhat szerepet, hogy „valamilyen felelõs nyilvántartásban” angol kémként, szimpatizánsként, megbízhatatlanként szerepelhet.

Két hét múlva jött is a válasz Kádártól. „Személyed politikai megítélésérõl – jogilag. Nem »formailag«, hanem politikailag és teljes mértékben rehabilitált vagy. Sehol, semmiféle nyilvántartás nincs, ahol Te megbízhatatlan emberként szerepelnél. Szakasits Árpád személyével összefüggésben, az õ emléke elõttünk mint régi, baloldali szociáldemokratáé él, továbbmenõen, mint egyesült pártunk Központi Bizottságának tagja hunyt el, tehát róla Reád semmiféle árnyék nem vetõdhet. Korábbi munkába állításoddal kapcsolatos huzavonák mögött ne keress nem létezõ politikai okot, azok valószínûleg az eljáró emberek hibáira, esetleg az adott munkakörökkel kapcsolatos sajátos igényeidre vezethetõk vissza” – oszlatta el a gyanút Schiffer Pálban a „Kedves Kádár Elvtárs”.

A papa Gyurcsány cégében

„A nagyapák, apák és fiúk” ügyében azt is meg kell nézni, hogyan alakult a leszármazottak sorsa. Schiffer Pál fia – Schiffer András apja –, Péter, a rendszerváltozás idején a Társadalmi Szemlének, az MSZMP országos központi ideológiai folyóiratának volt a rovatvezetõje. 1990 decemberben már az állami Magyar Hitelbank és az izraeli Bank Leumi közös, Leumi Hitelbank nevû cégénél dolgozott, ahol igazgatósági fõtanácsadó is volt. Ezután az Általános Értékforgalmi Bankba került, majd a Gyurcsány Ferenchez köthetõ Altus Consultingnál dolgozott néhány hétig. 1997 májusában a K & H Bank vezérigazgató-helyettesi fõtanácsadója lett. Decemberben, a PSZÁF jogelõdjénél dolgozik, ahol 2002 nyaráig vezetõ tisztséget lát el, innen távozik a Fekete János – a Kádár-rendszer nagyhatalmú MNB elnökhelyettese, akivel a Leumiban is dolgozott – által szervezett Bank Of China (Hungária) Rt.-hez vezérigazgató-helyettesnek.

Innen újra a PSZÁF az útirány, ahol fõigazgató-helyettes lett. Csakhogy ezt a bölcsészdiplomával rendelkezõ Schiffernek nem tették volna lehetõvé a jogszabályok. Ezért az MSZP–SZDSZ-kormány az õ érdekében lazított a törvényen, ez lett a „lex Schiffer”. A politikai kapcsolatairól még annyit: saját bevallása szerint, miután Gyurcsány távozott a KISZ utódszervezetébõl, õ segített neki az újrakezdésben.

És itt el is érkeztünk az unoka, Schiffer András politikai szárnypróbálgatásához. 1989-ben egyik tagja volt – Bajnai Gordonnal együtt – a Gyurcsány vezette, rövid életû Új Nemzedék Mozgalomnak. 1990-ben egyik alapítója és 1992-ig ügyvivõje az MSZP Ifjú Szocialisták mozgalmának, ekkor kilépett a szervezetbõl, hosszú idõre szakmai, jogi pályára lépett, majd megalapította a Védegyletet, késõbb az LMP-t.

Most országgyûlési képviselõ, és az ügynöktörvény tervezetével tisztázni szeretné a múltat. Minden bizonnyal a saját családjáét is.
________________________________________
A Fidesz-frakció és az ügynökkérdés

Ma tárgyal a Fidesz-frakciója az ügynökkérdésrõl. Úgy tudjuk, felszólal Orbán Viktor miniszterelnök is, aki ismerteti álláspontját az ügyben. Információink szerint egyre erõsödik a pártban a katonai és nemzetbiztonsági iratokat nem érintõ nyilvánosság biztosítása. A lusztrációt, a közéletbõl való kizárást is vizsgálta a frakció, nem kizárt, hogy az alaptörvény átmeneti intézkedéseiben rögzített Nemzeti Emlékezet Bizottsága fogja kezelni az ügyet és a múlt teljes feltárását. (MH)
MH-összeállítás