Bejelentkezés
Über alles? Gyarmatosítástól tartanak a déli országok
Mindenki ezen röhög: Gyilkos karikatúra a köztársasági elnökrõl
Dél-Európa német gyarmatosítástól tart, és a francia baloldal is a "német Európától" óv. Nem véletlen, hogy Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök plakátjainak karikatúráján Angela Merkel látható Sarkozy-álarcban. Merkel valóban abban érdekelt, hogy Sarkozy maradjon az úr Párizsban. A francia szocialista elnökjelölt, François Hollande ugyanis kijelentette, hogy Merkel Európa-terve "nem a miénk", és ezzel nemet mondott a német reformjavaslatokra.
Angela Merkel kancellár viszont nyugodtan figyeli a német uralomtól rettegõ európai közéletet, a dél-európai tüntetéseket, a francia publicisztikákat. „Helytelenek ezek a vélemények" - intézi el õket a kancellár, és máris a lényegre tér. Miként lehet Európát újra versenyképessé tenni egy megváltozott világban? - kérdezi. Németország ugyanis nem kizárólag politikai, ideológiai célokból diktálja az európai tempót, hanem gazdasági érdekekbõl. Fõleg a saját érdekeit követi - és ezek nagyban függnek az euró fennmaradásától.
Ami a német gazdaságnak sikerült az ezredforduló után - azaz igazodni az ázsiai versenytársakhoz -, azt kellene most magán is végrehajtania az egész Európai Uniónak. Az az európai jóléti állam, amely az ötvenes évek végére kialakult Nyugat-Európában, már a kelet-közép-európai bõvítés után sem volt tartható. Az Európai Unió nyugat- és dél-európai országai olyan szociális ellátórendszerhez szoktak hozzá, amely megmerevítette a munkaerõpiacot, eladósította a költségvetést és csökkentette a versenyképességet. A munkaerõ kizsákmányolására épülõ, államkapitalista Kína és az európai jóléti államiságot soha sem ismerõ Egyesült Államok mellett Németország látta be leghamarabb, hogy a nyílt, globális versenyben nem folytathatja a régi, európai szociális piacgazdaság útját. Németország így a kilencvenes évek végétõl kezdve úgy alakította át munkaerõpiacát és a szociális juttatásokat, hogy jobban meg tudjon felelni az amerikai, kínai és indiai kihívásoknak.
Az Agenda 2010 nevû neoliberális reformcsomagot a korábbi szocdem-zöld-kormány fogadta el. Bár ma szörnyülködve nézi a német átlagpolgár az athéni tüntetések képeit, nem olyan régen, 2005 környékén Németországban is több tízezren tüntettek a Schröder-kormány tervei ellen. Schröder végül keresztülverte akaratát a német társadalmon - Merkel most európai léptékben készül erre. Az Agenda 2010 fellazította a munkavállalói jogokat, csökkentette a szociális juttatásokat, nehezítette a munkanélküli támogatás folyósítását. Schröder eme „elõgondoskodása" miatt élte túl viszonylag jól a mostani világválságot a német gazdaság. Németország ipari teljesítménye folyamatosan növekszik, munkanélkülisége húsz éve nem volt ilyen alacsony és Kína után a világ második legnagyobb exportõre.
Link
Dél-Európa német gyarmatosítástól tart, és a francia baloldal is a "német Európától" óv. Nem véletlen, hogy Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök plakátjainak karikatúráján Angela Merkel látható Sarkozy-álarcban. Merkel valóban abban érdekelt, hogy Sarkozy maradjon az úr Párizsban. A francia szocialista elnökjelölt, François Hollande ugyanis kijelentette, hogy Merkel Európa-terve "nem a miénk", és ezzel nemet mondott a német reformjavaslatokra.
Angela Merkel kancellár viszont nyugodtan figyeli a német uralomtól rettegõ európai közéletet, a dél-európai tüntetéseket, a francia publicisztikákat. „Helytelenek ezek a vélemények" - intézi el õket a kancellár, és máris a lényegre tér. Miként lehet Európát újra versenyképessé tenni egy megváltozott világban? - kérdezi. Németország ugyanis nem kizárólag politikai, ideológiai célokból diktálja az európai tempót, hanem gazdasági érdekekbõl. Fõleg a saját érdekeit követi - és ezek nagyban függnek az euró fennmaradásától.
Ami a német gazdaságnak sikerült az ezredforduló után - azaz igazodni az ázsiai versenytársakhoz -, azt kellene most magán is végrehajtania az egész Európai Uniónak. Az az európai jóléti állam, amely az ötvenes évek végére kialakult Nyugat-Európában, már a kelet-közép-európai bõvítés után sem volt tartható. Az Európai Unió nyugat- és dél-európai országai olyan szociális ellátórendszerhez szoktak hozzá, amely megmerevítette a munkaerõpiacot, eladósította a költségvetést és csökkentette a versenyképességet. A munkaerõ kizsákmányolására épülõ, államkapitalista Kína és az európai jóléti államiságot soha sem ismerõ Egyesült Államok mellett Németország látta be leghamarabb, hogy a nyílt, globális versenyben nem folytathatja a régi, európai szociális piacgazdaság útját. Németország így a kilencvenes évek végétõl kezdve úgy alakította át munkaerõpiacát és a szociális juttatásokat, hogy jobban meg tudjon felelni az amerikai, kínai és indiai kihívásoknak.
Az Agenda 2010 nevû neoliberális reformcsomagot a korábbi szocdem-zöld-kormány fogadta el. Bár ma szörnyülködve nézi a német átlagpolgár az athéni tüntetések képeit, nem olyan régen, 2005 környékén Németországban is több tízezren tüntettek a Schröder-kormány tervei ellen. Schröder végül keresztülverte akaratát a német társadalmon - Merkel most európai léptékben készül erre. Az Agenda 2010 fellazította a munkavállalói jogokat, csökkentette a szociális juttatásokat, nehezítette a munkanélküli támogatás folyósítását. Schröder eme „elõgondoskodása" miatt élte túl viszonylag jól a mostani világválságot a német gazdaság. Németország ipari teljesítménye folyamatosan növekszik, munkanélkülisége húsz éve nem volt ilyen alacsony és Kína után a világ második legnagyobb exportõre.
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2012. March 28. 11:49:31
- 2012. March 28. 12:56:59
- 2012. March 28. 13:58:31
- 2012. March 28. 18:16:06
- 2012. March 28. 18:54:07
- 2012. March 28. 20:09:06