Vazallusdráma
A Pénzügykutató Rt. igazgatója szerint a hét végi választások utáni mámor a Fideszben napokon belül elmúlik: a beterjesztett költségvetésnek kijózanító hatása lesz a kormánypártok frissen megválasztott önkormányzati lobbijára, hiszen a korábbi ígéretek tarthatatlannak bizonyulnak.

A kérdezõ BARÁT JÓZSEF.

- Mit üzentek a választók?

– A Fidesz-oldal azt üzente, hogy még mindig nagy bizakodással tekint a kormányra, személy szerint Orbán Viktorra. A szocialisták törzsválasztói azt adták postára: még itt vagyunk, és fájlaljuk, hogy tavasz óta nem sikerült új voksokat szerezni. A Jobbik szavazói csalódottságukat üzenték meg, látható, hogy közülük sokan átmentek a Fideszhez, vagy otthon maradtak. Az LMP választóiról pedig szinte beszélni sem érdemes, olyan szegényes eredményre tellett nekik.

- Tehát jól kampányolt a Fidesz?

– Igen, mégpedig azzal, hogy nem kampányolt. Csak jegelte a fontos problémákat, és fenn tudta tartani azt a képet, hogy a szocialisták tehetnek mindenrõl, akik tulajdonképpen bûnözõk.

- Persze a „nem” kampány csak látszat. Tavasz óta a döntések többsége valójában kampánycélokat szolgált: a választójogi törvény módosítása csakúgy, mint a ködösítés a gazdaság helyzetérõl, az IMF elleni „szabadságharc”, a gyanúsítotti kihallgatások sora. És a trükkök bejöttek.

– Igen. A Fidesz ügyes a rövid távú szavazatmaximálásban. Hosszú távon viszont ezzel nemcsak az ország, hanem saját helyzetét is rontotta. Intézkedéseivel megbénította az ellenzéket, és a választót megtartotta abban a hitében, hogy tavasz óta semmi sem változott. Akkor is érdemes volt a Fideszre szavazni, és most is jól döntött, mert itt most 8, 12, 16 évig Fidesz-éra lesz. Amelyik város, fal- nem rájuk szavaz, nem fog forráshoz jutni az elkövetkezõ évtizedben.

- Meg egyénileg is jól jár majd, hiszen azt gondolhatja: január elsejétõl nagy adóreform lesz, „a tévében a Viktor is megüzente”. Úgy látszik bármilyen politikai bûvészmutatvány mûködik, ha a választók többsége a voksolás pillanatában beveszi.

– Hányszor átéltük már ezt! Ha valaki kellõ átéléssel tudja elõadni, hogy a költségvetés hiánya 7,5 százalék lesz, majd azt is, hogy mégis inkább 3,8-at csinálunk, akkor a választó elhiszi neki. Egyszer. Egyik is egy szám, amirõl fogalma sincs, meg a másik is. Október 4-e igazsága akkor jön el, amikor a borítékban hónapról hónapra kevesebb lesz a fizetés. Amikor bezárják azt a kórházat, amelyet eddig a Fidesz körömszakadtáig védett. Amikor kiürítik az iskolát, amirõl éppen a mostani kampányban ígérte meg az önkormányzat megválasztott vezetõje, hogy örökké fennmarad. Akkor maga elé néz a polgár, és azt mondja: én nem tudom mi a szabadságharc az IMF ellen, de itt valami nem stimmel.

- Mi volt az igazi tétje a mostani önkormányzati választásnak?

– Valójában csak akkor lett volna igazi tétje, ha Orbán Viktor és csapata idõben megkezdi a társadalmi, gazdasági berendezkedést, a politikai konszolidációt egy gyarapodást hozó Orbán-korszakra, akár 8–12–16 évre. Ebben az esetben tényleg nagy jelentõsége volna annak, hogy a nagy önkormányzatokban tartósan otthon legyen, hogy megköthesse az érdemi megállapodásokat. Látjuk: a liberálisok a fõvárosban a 90 és 94 közötti megállapodásaikkal egészen 2010-ig egy nem létezõ párttal is kihúzták. Orbán Viktornak 2010 májusa óta folyamatosan tárgyalnia, tárgyalnia és megállapodnia kellett volna: na, fiúk, az egyik feladat, hogy kiegyezek a nagybefektetõkkel. Leülök velük és megállapodok a legfontosabb fejlesztésekrõl, a közteherviselés megfelelõ módjáról. Hogy tudják, én maradok száz évig hatalmon, de õk is megélnek. Leülök az exportõrökkel és megállapodást kínálok. Persze, hogy meg kellett volna egyeznie a Valutaalappal, az Európai Unióval, hogy meglegyen a biztos külsõ háttere, így befordulhatott volna a belsõ világba, hogy azt mondja a szakszervezeteknek: emberek, nem fogok bántani senkit. Még 2012-ig maradjatok kicsit békén, addig nem tudok béreket emelni, de 2012-tõl minden bérmegállapodásba bevonlak titeket. Tárgyalni kellett volna a szakmákkal, például az egészségügyiekkel, a pedagógusokkal, és tárgyalni a fõváros nagy erõivel, a közmûcégek vezetõivel. Aki nem tud megállapodni, az nem tud konszolidálni. Az nem megy, hogy berúgom az ajtót, és mindenkivel összeveszek.

- Számít ez? Már adott egy mélyen beágyazódott fideszes pártállam. Nincs az országban erõ, amely kimozdíthatná.

– Tévedés. Én azt gondolom, hogy ez az egész Fidesz-építmény csak kártyavár. Az a párt, amelyet itt összeraktak, olyan konglomerátum, amelyikben a legszélsõségesebben ellentétes érdekû és értékrendû csoportok ülnek, amelyeknek egymáshoz szinte semmi közük sincs.

- Hogyne lenne: egyformán beálltak egy vazallusi láncba, Orbán Viktor a legkisebb közös többszörösük.

– Így igaz. De ez kevés. Amíg ellenzékben vagy, és a vazallusaiddal, mint sereggel vonulsz, azzal biztatod õket, hogy mindjárt hatalomra kerülünk és te, te meg te, kedves vazallus megfelelõ arányban részesülni fogsz a zsákmányból. Hatalomra jutottak. A vazallusok az övéikkel együtt három hónapja várnak. Szorgalmasan lojálisak. Megszavaznak mindent, mert hát megmondta nekünk a fõnök: az önkormányzati választásokig senki ne kérjen semmit. De októbertõl jön majd a pénz, ezért leszolgáltunk nyolc évet. És akkor kiderül, hogy nem tud adni. Hiszen Kötcsén már ezt vágta az arcukba: emberek, nem adok, hanem ezermilliárdokat kivonok. Jézus Mária, mondja erre a vazallus, hát rendben van, hogy élet-halál ura az én fõnököm, de mit mondjak én a saját klienseimnek, a választóimnak?

- Számít ez? A fõnök kezében van a kétharmados parlament, az Alkotmánybíróság, az ÁSZ, az ellenzék meg ott áll szétverve.

– Hát elõször is: a kétharmados többség kétszeresen is csak látszat. Látszat a választók szempontjából is, hiszen van ugyan egy törzsszavazói gárda, de ezen túlmenõen a Fidesz begyûjtötte azok voksait is, akik csak azért szavaztak rá, mert jobban akarnak élni, mint tegnap. Azt hitték, hogy a Fidesz jobban fog kormányozni, nem fog lopni, hogy nagyobb lesz a közbiztonság és így tovább. Erre szavazott. Megutálta a szocialistákat, úgy érezte, hogy válságba vitték az országot, loptak, csaltak. Most viszont ez a jobboldali szavazó szembesül majd azzal, hogy a gazdaság nem javul, hanem romlik, a közbiztonság nem javul, hanem romlik.

- Nagy ügy. A legközelebbi választás négy év múlva lesz. Addig pedig kuss van.

– Szerintem az a kérdés, hogy a Fidesz mikor veszíti el azokat, akik csalódnak benne. És a nagy feladvány: a vezér ilyenkor hogyan tartson egyben egy frakciót? Ha 80 képviselõje úgy gondolja, hogy jobb feltételeket tud elérni úgy, ha önálló csoportot alakít, és a kormányzást saját magától teszi függõvé, már sakkban tudja tartani a kormányt. Ne feledjük: két hét múlva sok önkormányzati képviselõ számára rémdráma lesz szembesülni a költségvetéssel. És lesznek, akik helyben szeretnének kiegyezni a legfontosabb érdekcsoportokkal. Szeretnének együttmûködni az ellenzékkel, mert csak így jutnak ötrõl a hatra. Õk azok, akik a külfölddel is jó viszonyt akarnak. E csoport úgy gondolja: a lakbért be kell fizetni, a felvett hitelt rendesen törlesztjük, a boltban nem lopunk. Hiszik, hogy létezhet polgári Magyarország, Európában vagyunk, ahol van magántulajdon és nem vehetünk el bármit még a bankoktól sem. Szégyellik, hogy szakmailag hiteltelen a kormányuk, és lejáratta Magyarországot meg a magyarokat a világban. Elõször csak óvatosan, platformszerûen kihúzódnak, aztán elvonulhatnak egy másik sarokba. És Orbán Viktor a vezérelvû Hajrá Magyarország jobboldali pártjával nem tud a nyolcvanak nélkül kormányozni. Nem tudja kizárni õket a parlamentbõl, nem tudja õket leváltani. Aki közülük polgármester, azt nem lehet kirúgni, hiszen õt is megválasztották négy évre.

- Tehát, ha a helyzet tarthatatlanná válik, akkor is csak belülrõl, a Fideszbõl lehet bármit tenni, mert az ellenzéki pártoknak nincs mozgásterük?

– Ez se így van.

- A szocialisták még a logójukat is „elfelejtették” a mostani kampány idején.

– Azt hiszem, hogy a Gyurcsány-féle arculattal már nem akartak nekifutni ennek a választásnak. Mesterházy vonala bújtatottan arról szól, hogy ez a mostani volt az utolsó gyurcsányi vereség. Nagy volt az ár, de kifizettük. Most megszabadulunk tõle – hogy hogyan, még õk sem tudják –, és 2012-re újraépítjük a pártot. A következõ választásokon már gyõzhetünk. Hozzá kell tenni, hogy ez nem teljesen irreális cél. Csak azt kellene eldönteni, merre induljanak. Ma a szocialista párt több lehetõség között vergõdik. Az egyik, hogy a kisemberek pártja legyen: védelmezze a bérbõl és fizetésbõl élõk, a közalkalmazottak és a nyugdíjasok érdekeit. Ez valójában Kádár és Horn világa volt, ennek az útnak Gyurcsány hátat fordított. A jobboldal jelentõs részben át is vehette ezt a szavazótábort, pedig õk eredendõen baloldaliak. Így, ha a Fidesz nem teljesít, ösztönösen is a szocialistákhoz fognak menekülni: a Jobbik a többségüknek nem tetszik, az LMP-tõl pedig semmit sem várhatnak. Most az a kérdés, hogy ezeket az embereket visszanyerheti-e, a keblére öleli-e az MSZP? Nekik nem egy se hús, se hal párt kell, hanem egy olyan, amelyik a kisemberek pártjának vallja magát és a tüntetõ pedagógusok, nyugdíjasok élére áll. Így komoly, nagy párttá lehet növekedni, és egy vörös MSZP-t pillanatok alatt össze lehet hozni. Csakhogy ez veszélyes. A válság kezelése helyett szembemenetelés a valósággal. Találhatnak egy másik rést is. Eltûnt ugyanis a liberális párt, Gyurcsány pedig megmutatta, hogy a szocialista pártból is le lehet fedni a liberális pályát. Ha az elõbbi az egyenlõséget hirdetõ párt, az utóbbi a szabadságot tûzi zászlajára. Ez a chartista, majd a Gyurcsány által bejárt út, amelyen szerintem nem szabad ismét elindulniuk. Az alkotmány- és jogvédõ politika folytatása egy liberális párt dolga, amely meg fog születni. Az MSZP-nek köztes, középbalos álláspontot kellene kialakítania, egy emberarcú kapitalizmus képét, de ez Nyugat-Európában is nagyon nehezen megy.

- A kép tisztulásához vajon hozzájárul-e Szili Katalin kilépése az MSZP-bõl és saját pártjának megalapítása? Vagy ettõl csak minden még zavarosabb lett?

– Egyértelmû, hogy ez a megtisztulást segíti. Neki nem sikerült eredményt elérnie az MSZP-n belül, és nem sikerül egy önálló párttal sem. Nem tartom teljesen korrektnek, hogy ezzel a döntéssel megvárta, hogy az MSZP vigye be az Országgyûlésbe. Amit húzott, igazi Pozsgay-féle lépés, aki szintén hosszabb idõ óta ott kószál a jobb- és a baloldal között. Szilit én igazi szociálnacionalista, szociálpopulista politikusnak tartom. Õ a magyar Fico, pártja meg a magyar Smer próbál majd lenni.

- Csak az a kérdés, hogy ennek van-e talaja Magyarországon.

– Nincs. Ezen a helyen már ketten is osztoznak: bejelentkezett a Jobbik és a Fidesz is.

- Valóban elképzelhetõnek tartja, hogy 2014-ben más nyerje a választásokat, mint a Fidesz?

– Miért ne? Arra számítok, hogy egy jelentõsebb szavazói réteg leszakad róluk még ezen az õszön, és a jövõ év tavaszán, amikor életbe lépnek az elsõ megszorító, illetve reformintézkedések, komolyan megroppan a Fidesz. A szétválás valahol 2012 elején válik aktuálissá. Eldõl, hogy kiválik-e a Fideszbõl egy középjobb erõ és megpróbál-e egy CDU-szerû, tisztességes, konzervatív, európai módon magyar polgári pártot csinálni a jelenlegi „Hajrá Magyarország!” típusú, szélsõséges populista párt helyett. Persze akkor nem lehet benne Orbán Viktor, és nem lehetnek benne azok sem, akik most három hónapig – mindegy, hogy milyen taktikai vagy stratégiai okokból – rossz irányba vezették az országot. Ha nem mennek el jobbközépre, és bent ragadnak a Fidesz-mocsárban, a Kaczyñski-pártban, és nem csinálnak Tusk-pártot, akkor ugyanolyan nagyot fognak bukni, mint 2010-ben a szocialisták. Ahogy a baloldal belehalt Gyurcsányba, úgy hal bele a jobboldal Orbánba. És bizony a szavazó át fog vándorolni balra. Mert máshová nem mehet.

Forrás: Link