tillati, nevezhetlek 6/1-es ügynüknek, aki azt mondja, 600 telekbõl 60-at mûvelnek a lusták, tv-nézõk, tescoba járók?

Én csak a legalapabb tényeket írtam le, miért 6/1 föld van mûvelve, nevethetsz, de kicsit ismerni kéne a tényeket és az EMBEREKET, amiket te fikázol, az a magyarság többségének az élete.

A hiba nem bennük van, hanem benned és bennünk, mert nem tettünk többet, hogy felébredjenek a robotból!!!

Foghatjátok cserebogarakra, meg chemtrailre...mese. Nekem van egy mezõgazdász tanárom, aki székely, ha árvíz van, ha szárazság, ha gombák, bogarak ugyan az a mai napig a termésátlag 2000 hektáron.

MIÉRT???
Azért, mert egy tudomány, amiben a természettel együtt kell élni.

Itt az akadály nem ez, hanem az adók még mindig- aminek nem befizetéséért megint jelzálog jár- meg az ezzel foglalkozók ellehetetlenítése!

Nem szeretem ezt a gondolkodás nélküli embertelenséget ezen a fórumon, ahol a magyart sutyerákozzátok és nem ismerik õket többségében és nem látják a lelküket!

De nem kívánom, hogy olyan életet éljetek, mint akiket Ti sutyerákoztok bõszen, nem kívánom, hogy a tescoba azért mejetek, hogy olcsó párizsit vegyetek és olyan életet éljetek, mint akit sutyerákoztok!

KTimi1 és tillati!

Vannak ilyen és olyan falvak is. Tulajdonképpen mind a kettõtöknek igaza van. Magyarország sajna nem egy homogén terület.
Szülõfalumban is bevásárlóközpontokba járnak és nem ássák fel a kertet, mert ott olcsóbb, de folyton prüszkölnek, hogy nincs munka, meg kevés a fizetés. Ilyen helyeken tillatinak van igaza. Sok a megvakított ember, de van már sok aki felébredt. Vannak olyan falvak is ahol elkezdték segíteni egymást az emberek és nem várják a sült galambot.

Zimoka, te mint végelszámoló vagy a közvitában végszámadást adóként melyben nagyon furcsán veszem ki- hogy nem a konkrét tényekre alapozod a tudálékos és a két oldal közt leszûrendõ bölcselkedõ véleményed, hanem a prüszkölõ allergiás magyarokéra- örömmel vettem tudomásul és jelzem részedre, hogy amennyiben az általam leírtak után értelmes véleményt formáltál, rátérhetünk a cserebogarakra, gombákra és egyebekre is.

Ha ha ha ha ha ha ha ha ha ha ha
Ismét jót nevettem!

KTimiiiiiiiii! - Akkor most engem is:
Családi dolog. Növérem és férje Érden laknak, de lakhatnának Pimpospürüttyén is. Nagyjából 20 éve (egyre boldogtalanabb) tulajdonosai egy kertes háznak. Amikor az övék lett, nagy álmokat kergetve és már akkor is nagy összegeket beleölve, belülröl átépítették, bövítették a helyiségeket, a gyereknek elkészített emeleti rész (ha majd férjhez megy), belsö lépcsö mindenhol összkomfort és okosan felújított, modern lakóterületek... Aztán még munka is volt, pénz is tele hütöszekrény, meg minden ami (szolíd) szem-szájnak ingere. Két mérnök akik két gyereket felneveltek és boldogan éltek... és még meg sem haltak!!!

Jött a véres valóság, a borzasztó jelen, a lyány nem oda költözött a fiúval, hanem a fiúhoz, a fiúk pedig elment batyuval messze egy másik lánnyal (mára asszonnyal) összekötni-füzni az életét, azt a rövidet (csak még nem tudja, de napról napra jobban érzi).
Mit tesz a sors, a két (bár nem öreg és töpörödött) ember ott van a mai napig a házban. Körülöttük egy, de többször két kutya, a hétvégi látogatások és az idöközben e-világra jött unokák ami azért felvillanyozza a mostanára már nagyivá avanzsált szülöket. Eddig szép és édeni.
A házhoz tartozott egy jó nagy kert. Elöl utca, jobbra-balra szomszéd kert, hátul a túloldali párhuzamos utcához tartozó lakás hátsó kertje... Ránézésre a házalap nélkül úgy 250-300 m2. Csupa fü, meg gaz és kutyaszar... A fü és gaz szépen nö, a talaj kítünö.
A 90-es években többször hazajártam, szörnyülködtem is eleget, hogy "hogy néz ki ez a kert?", miért nem csináljátok meg szép pázsitosan, néhány fa árnyéka alatt asztal, kerti szék, netán grillezés és napozás, társaság akik a lágy esti szellöben körülülik a tüzet és lágy zeneszó mellett elbeszélgetnek a világ égetö és fontos dolgairól.... A válasz az volt, hogy majd ha a házzal készen leszünk... Múltak az évek, a szakaszosan látott kert állaga minden évvel elhanyagoltabb, kiégettebb, piszkosabb és kutyaszarosabb lett... Itt - svájcban - ahhoz szoktam, bármerre megyek, alacsony kerítésü babaházak, virágoskerttel, gyümölcsökkel, néhol házi veteményessel, vagy kiépített és kihasznált melléképületekkel, garázsokkal vannak bövítve. A saját növérem meg....
....aztán valamikor, talán tíz éve is lehet rájöttem valamire. Mi lenne ha én lennék a helyükben? Ott a ház, a kert, a napi elfoglaltságom... Milyen vagyok én? Kertes házban nevelkedtem, apu gyönyörü kiskertet készített, a bejárattól a lugas végig a házig szöllövel (másfél kilós "kecskecsöcsü" fürtökkel), az egyik oldalán tó, körülötte egresbokor, és más gyümölcsök, a másik oldalon egy cseresznyefa ropogós cseresznyével minden évben 20-30 kiló is megtermett, minden szem óriási és mintha egyenként kisuvickolták volna... a kövekkel kirakott utak mentén körózsák a keritésen felfuttatott rózsák gyönyörü virágokat hoztak, kívülröl meg lopták el a cigánygyerekek, nekünk gyerekeknek egy óriási homokozó és hinta, elég hely arra, hogy ne akarjunk utcára menni, a szomszéd gyereke is hozzánk jött, aki a legjobb barát is volt egyben.... én meg a büdös életben nem éreztem késztetést arra, hogy akár egy meggymagot is elültessek. Nem kapáltam, nem ástam soha az életben, nem neveltem csirkét, nem akartam háztájit és nem volt igényem arra, hogy az én kertemben teremjen meg a hagyma vagy bármi más... Nem is kellett. 16 éves koromig egyszerüen átmentem az utca túloldalán a Toncsi-bácsihoz és megvettem mindent amit anyu felírt, fél sarokkal arrébb a hentes szolgált ki, sörért se kellett elmenni csak a sarki kocsmáig, ha valami nem volt a környéken akkor két utcasarokra volt a villamos megálló a Béke úton, ott felszáltam a 12-es vagy 14-es villamosra, elmentem 2 megállót és bevásároltam ami kellett.... ez volt Angyalföld, Budapest XIII. kerülete. Ezt kaptam én, meg azt, ha falura mentünk a rokonokhoz, és éreztem a disznóól szagát, majdnem elhánytam magam. Nem értek a zöldségekhez, soha nem tudtam kiskertet müvelni... nem is szégyenlem persze, mert mást (talán nem olyan fontos dolgokat) viszont megtanultam.
Nos ekkor jöttem rá arra is, ohgy milyen jogon véleményezem én a növérem és sógorom életvitelét? Ha én lennék ott, az a kert talán akkor se nézne ki emberibben s ahogy nekem, a növéreméknek se volt meg a késztetése arra, hogy (jó értelemben vett) paraszttá váljanak. Most persze kellene, de - és itt a rideg valóság - NEM MINDENKI KÉSZÜLT FEL az önellátó életmódra. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy életképtelen, ha abból a környezetböl kirángatják ami neki adott volt. Kínlódva, belerokkanva, vagy a kényszer által persze elképzelhetö, hogy a kutyaszaros kertben is megteremtödjön a kis háztáji... Nem a sült galamb ami ilyen (talán én is) tipusu emberek túlélési lehetösége. Nem is várják el, ahogy én sem.
KTimi1 - ez az érem másik oldala. Nem túl felemelö érzés ezt látni az embernek, de létezö probléma. Nem csak az én, már jóval a 60 év feletti növéremnél, hanem generációk nagy százalékánál, akik - bár nem járó- és életképtelenek - már nem tudnak más utat elkezdeni, mert ahhoz igy egy élet kellene.
Ugye érted?

Gerry, nagy szerencséd, hogy konkrét példát hoztál, bár közölhetted volna, hogy Érdligeten vagy Postástelepen van a szóbanforgó kertes ingatlan.
Azért reménykedem, hogy nem jársz úgy, mint Zimóka, és még felszámónak sem nevez senki.
Nagyon tetszett az írás. Paradicsomban nõttél fel. Arra jártam én is, amerre Te sörért. Én haza, Rákospalotára.

Ráveti az állam a kezét az utolsó darabka földekre is, aztán privalzálják saját maguknak:
http://mmgonline.hu/hu/irasok/magyar-...z-orsegben

Ez a rendelet is azért született, hogy könnyebben meg lehessen válni a földektõl. Könnyebben eladható, ha nem osztatalan közös tulajdon.
http://mmgonline.hu/hu/irasok/jo-tudn...as-mellett

Mert szereti a focit. Újabb földet nyert pályázatot a felcsúti polgármester.
http://atv.hu/cikk/20120403_foldberlet