A NAÜ volt igazgatója kiáll Irán mellett
Kevés ember van a világon, aki annyit foglalkozott volna tömegpusztító fegyverekkel és azok proliferációjával, mint Hans Blix svéd diplomata, aki 1981 és 1997 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) fõigazgatója-, majd 2000-tõl 2003-ig az Egyesült Nemzetek Szervezetének fõ fegyverzetellenõre volt. Al-Dzsazíra hírügynökségnek adott interjújában Blix aggodalmát fejezte ki a NAÜ Iránnal kapcsolatos utóbbi fél évben kiadott jelentéseinek szakszerûségével kapcsolatban.
hirdetés
Blix egyetért azzal, hogy a nemzetközi közösségnek – a NAÜ-n keresztül – rajta kell tartania a szemét az iráni atomprogramon. A volt fõigazgató szerint gyanakvásra ad okot, hogy Irán folyamatosan növeli urándúsító kapacitását, holott csupán két reaktorát kell fûtõanyaggal ellátnia: a már mûködõ bushehri atomerõmûvet és egy kisteljesítményû teheráni kísérleti reaktort, amit Irán még az 1950-es években kapott az Egyesült Államoktól. Pusztán a tény azonban, hogy Teherán uránt dúsít, nem jelenti az, hogy az ország atomfegyver elõállításán fáradozna és semmi esetre sem jogosít fel senkit arra, hogy iráni atomtudósokat ölessen meg, ahogy azt az elmúlt évek során többször is tették - nyilatkozott Blix, addig azonban nem ment el, hogy bármely országot is meggyanúsítsa a merényletek megrendelésével.

Kattintson és jöjjön velünk Iránba!
Blix szerint érthetõ Irán nukleáris ügyekkel kapcsolatos bizalmatlansága a nemzetközi közösséggel, kiváltképp az Egyesült Államokkal szemben. Az iráni forradalmat követõen, az 1980-as években, miközben Irakkal háborúzott, az õt érõ embargók hatására Irán nem tudott dúsított uránt vásárolni teheráni kísérleti reaktorához. Amikor már úgy tûnt, sikerül az Egyesült Államoktól fûtõanyagot vásárolni, Amerika visszalépett az üzlettõl, a kifizetett pénzt vissza azonban nem adta Iránnak. Az elmúlt években több állam is felajánlotta Iránnak, hogy a reaktoraihoz szükséges üzemanyagot legyártja és azok kimerültével haza is szállítja újrahasznosítás céljával, Teherán azonban ragaszkodik a teljes fûtõanyag kör hazai kiépítéséhez (a teljes kör az uránérc bányászatától a kimerült fûtõelemek újrahasznosításáig, vagy tárolásáig tart).
Az úszómedence típusú reaktorok kis teljesítményû (1-10 MW) atomreaktorok, amelyek alacsony dúsítottságú uránnal mûködnek és kísérleti, vagy neutron elõállítási céllal alkalmazzák õket. Azért nevezik õket uszoda típusúnak, mert a reaktormag egy vízzel teli, nyílt medencében helyezkedik el, így az könnyen hozzáférhetõ. Az ilyen típusú reaktoroknál a víz egyszerre moderátor, hûtõközeg és sugárelnyelõ.
Irán a múlt héten bejelentette, képesek saját erõbõl úgynevezett úszómedence típusú reaktort építeni. Ez az elõrelépés komoly mérföldõ az iráni atomkutatásban, amelyet szinte teljesen külsõ segítség nélkül folytat az ország.
Nemzetközi nyomás alatt álló Atomenergia Ügynökség
Az interjúban Hans Blix hangot adott félelmének, miszerint az általa tizenhat éven át vezetett ügynökséget behálózta a politika és bizonyos államok, amelyek hírszerzési forrásokat biztosítanak a jelentésekhez, az „orránál fogva vezetik” a NAÜ-t. Blix elmondta, hogy a NAÜ jelentõs mennyiségû amerikai és izraeli hírszerzési forrást használ fel jelentéseihez. A volt fõigazgató emlékeztetett rá, Amerika 2003-ban már indított egy háborút Irak ellen koholt vádak, hamisított hírszerzési információk alapján, amely ellen, mint az ENSZ akkori fõ fegyverzetellenõre, saját vizsgálódásuk alapján hevesen tiltakozott. Az izraeli hírszerzési információk a NAÜ által történõ hasznosítása pedig azért problémás, mert Izrael nem hogy nem tagja a szervezetnek, de soha nem is ratifikált semmilyen tömegpusztító fegyverek korlátozásával kapcsolatos egyezményt, így az Atomsorompót sem és általános egyetértés van a szakértõk között abban, hogy Izrael 200-300 atom töltettel rendelkezik.

Hans Blix Bécsben, 2002-ben (Forrás)
Arra a kérdésre, hogy elkerülhetõ-e a háború, Blix úgy nyilatkozott, hogy szerinte elkerülhetõ, de ezért minden félnek sokat kell tennie. Szerinte Izrael lejáratta magát azzal, hogy évek óta azt szajkózza, hogy csupán hónapok kérdése az iráni atombomba, ezzel folyamatosan fenntartva a nemzetközi feszültséget, nem is beszélve Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök „rémisztõ háborús fenyegetéseirõl”. Blix szerint, habár a bombakészítéshez szükséges feltételek adottak és rendelkeznek a tudással is, „Iránban még nem hozták meg a döntést arról, hogy elõállítsanak-e nukleáris fegyvert”, a lehetõséget viszont fenntartják. Mint az ENSZ volt fõ fegyverzetellenõre, Blix hangsúlyozza, hogy nem szabad még egyszer elkövetni a 2003-as hibát: a fenyegetõ országoknak nem szabad feltételezések és hamis információk alapján, kézzel fogható bizonyítékok nélkül támadni, és a nemzetközi közösségnek sem szabad ezt megengednie. Hatalmas kommunikációs hibának tartja Blix azt is, hogy Barack Obama és más nyugati vezetõk is, akik osztják az Egyesült Államok és Izrael abbéli aggályát, hogy Irán atomfegyver elõállítására törekszik, „kioktató és lekicsinylõ hangnemben próbálnak Iránhoz szólni, mintha az egy alacsonyabb rendû, kiskorú ország lenne, akit nevelni kell”. Blix szerint nem kell csodálkozni, hogy a párbeszéd kurdarcba fullad, amíg ilyen módon kívánják kezelni Iránt, amelynek vezetõi rendszeresen büszkén hangoztatják a több ezer éves perzsa-iráni civilizáció nagyságát.
„Az irániak együttmûködõbbek mint a legtöbb ország lenne”
A NAÜ abbéli problémájával kapcsolatban, hogy Irán nem engedi ellenõreinek, hogy a parcsini katonai bázisra látogassanak, Blix emlékeztetett, hogy a NAÜ már két alkalommal is végzett ellenõrzést Parcsinban, egy több ezer épületbõl álló katonai óriáskomplexumban, amire a világ legtöbb országa aligha adott volna engedélyt. Irán önként írta alá és ratifikálta az NAÜ kiegészítõ jegyzõkönyvét, ami még több szabadságot és lehetõséget biztosított az ügynökség ellenõreinek az ország különbözõ nukleáris létesítményeinek vizsgálatában, ettõl azonban – miután a NAÜ az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalta az iráni atomprogram kérdését – Teherán 2006-ban visszalépett. A múlt héten Irán bejelentette, hogy amennyiben sikerült a NAÜ-vel megállapodni a látogatás feltételein, az ügynökség alkalmazottai harmadszor is lehetõséget kapnak, hogy a parcsini katonai komplexumban folytassanak ellenõrzéseket. „Ha úgy nézzük, Irán sokkal nyitottabb a nukleáris tevékenységeit firtató vizsgálódásokkal kapcsolatban, mint a legtöbb ország lenne hasonló helyzetben” – nyilatkozta Blix.

"Jobb félni mint megijedni" - Légvédelmi állás a 20 méter mélyen kialakított,
betonbunkerben berendezett natanzi urándúsító üzem felett. (Forrás)
Hogy meddig várat magára és milyen módon történik majd az iráni atomkérdés megoldása, senki sem tudhatja. Abban egyetértenek a szakértõk, hogy egy esetleges katonai csapás Irán atomlétesítményeire nem akadályozná meg az iráni atombomba elkészítését, csak az ahhoz szükséges idõt hosszabbítaná meg. Ha azonban eddig nem is született még döntés Teheránban az atomfegyver szükségességérõl, egy külföldi katonai csapás valószínûleg rövidre zárná a vitát és a rendszer támogatását tekintve egyébként megosztott társadalmat is egységbe kovácsolná.
Obama márciusban több ízben is úgy nyilatkozott, van még idõ diplomáciai megoldást találni a problémára és nyugalomra intette Izraelt. Az Iránt sújtó gazdasági szankciók eredményességérõl vita folyik, Teherán szerint a Nyugat önmagának rúgott öngólt velük, míg Amerikai szerint hosszú távon hatásosak lesznek. A kérdés csak az, hogy Izrael tud-e hosszú távon várni, hiszen szerintük az iráni bomba évek óta „csupán hónapok kérdése”.
Link