Érdekek szálainak vastag fonala szövi át a bolgár energiapolitikát. Politikusok, energialobbi és orosz kapcsolatok – õk tudják, hol folyik ki a bolgár adófizetõk pénze, a megaprojektek ugyanakkor évek óta befejezetlenül állnak. Bojko Boriszov miniszterelnök személyesen tárgyalt a leendõ orosz államfõvel, Vlagyimir Putyinnal a belenei atomerõmûrõl. A legendának vége – Bulgária véglegesen kiszáll a 31 éve tartó gigantikus projektbõl. Az Alexandroupolisz-Burgasz kõolajvezeték ugyanakkor nem halott ügy, az oroszok mindenáron vissza akarják csábítani a bolgár államot a projektbe. Az új energiaügyi miniszter, elõdjével ellentétben, minden bizonnyal Boriszov utasításait fogja követni.

Vége!
Véget értek a 31 éve tartó energiapolitikai találgatások, Bojko Boriszov és kormányzó pártja, a Polgárok Bulgária Európai Fejlõdéséért (GERB) lemondott arról a szándékról, hogy megépüljön Bulgária második atomerõmûve. Az elmúlt fél évben fontos folyamatok indultak el a bolgár belpolitikában, sejteni lehetett, hogy Boriszov és a mögötte álló erõk új irányvonalakat kívánnak felvázolni Bulgária jövõje szempontjából. Ha áttekintjük a 2011 óta megfigyelhetõ változásokat, akkor biztosan észrevesszük, hogy Bulgária új energiapolitikai koncepció építésébe kezdett. A cél – szakítás a költekezõ múlttal és egy takarékosabb, ugyanakkor kiszámíthatóbb stratégia megalkotása.

Kattintson és nézegessen képeket Oroszország régi-új államfõjérõl!
Korábbi elemzésünkben már írtuk arról, hogy Boriszov elsõ lépésként leváltotta energiaügyi miniszterét, Trajcso Trajkovot, és helyébe egy könnyebben irányítható emberét nevezete ki (Deljan Dobrevet). A miniszteri csere már sejtetette, hogy komoly változások lesznek a láthatáron. Ezt követõen Boriszov telefonon hívta Vlagyimir Putyint, a „Kreml volt-leendõ urát”. Nem szivárgott ki a média felé semmi arról, hogy mirõl is tárgyalt a két állami vezetõ, ugyanakkor erõsen gyanítható volt, hogy az energiapolitika, azon belül is az évtizedes pénznyelõként elhíresült belenei atomerõmû sorsáról lehetett szó.
A belenei atomerõmû évtizedes történelme
• A Bolgár Köztársaság 1981-ben határozatot hoz második atomerõmû megépítésérõl. Az erõmû alapterülete kijelölésre kerül.
• 1990-ben határozatot hoznak, hogy az építkezést szüneteltessék. Az elsõ blokk elõrehaladott állapotban van.
• 2002-ben a Miniszteri Tanács feléleszti a projektet, két évvel késõbb pedig határozat születik az erõmû megépülésérõl.
• 2005-ben megkezdõdik a kivitelezõ kiválasztásának folyamata – a két legnagyobb esélyes az orosz Atomexportsztroj és a cseh Skoda.
• Az Atomexportsztroj nyeri el a kivitelezési munkálatokat, azzal a feltétellel, hogy felhasználja a már kiépítet alapterületet.
• Sok kérdés megválaszolatlan marad – nem ismert az orosz kivitelezõ által igényelt anyagi vonatkozások, sem pedig a projekt költségeinek az aránya, valamint a környék infrastruktúrája.
• 2006-ban együttmûködési megállapodást köt az Atomexportsztroj és a Nemzeti Elektromos Mûvek (NEK) a projekthez szükséges források beszerzésérõl. A megállapodás hivatalos szerzõdést elõlegez meg, ugyanakkor erre a hitelesítésre nem kerül sor a szocialista-liberális kormány regnálása során.
• A megállapodást számos kiegészítéssel bõvítik, amelyek különbözõ részmegrendelések elvégzésére adnak megbízást, számos mûszaki beszerzést is lebonyolítanak – a teljes költség több mint 500 millió euró.
Boriszov ezek után rövid konzultációt folytatott Roszen Plevneliev köztársasági elnökkel és a Miniszteri Tanáccsal, majd a kormány egyik képviselõje bejelentette a hihetetlennek tûnõ hírt. A megépült belenei alapterületen az atomerõmû helyett földgázerõmû fog létesülni, az elkészült orosz reaktor pedig a kozloduji erõmû területére kerül. Természetesen az új kozluduji reaktor üzembe helyezésére legalább 5-6 évet kell várni, errõl a Bolgár Távközlési Irodának (BTA) Szergej Cocsev nukleáris energia szakértõ nyilatkozott. Bulgária még egy utolsó 100-140 millió eurós részletet fog fizetni Oroszországnak a reaktorért, s ezt követõen lezárul Bulgária legnagyobb misztériuma. Plevneliev üdvözölte a miniszterelnök döntését, szerinte a belenei erõmû nem segített volna az energetikai diverzifikációs gondokon, valamint a projekt csak 3 százalékos nyereséghatékonysággal rendelkezne, ami nem garantálná a milliárdok visszatérítésének belátható idõn belüli teljesítését. Az említett földgázerõmûrõl megoszlanak a vélemények – egyesek szerint nem versenyképes megoldás, ugyanakkor sokkal kevesebb kockázatot jelentene a nemzeti gazdaság stabilitása szempontjából és az elkészült alapterületbe eddig befektetett pénz sem veszne el.
Ilyen egyszerû lenne? Nem, biztos, hogy a döntés mögött egy rendkívül bonyolult alku áll Oroszország és a bolgár kormány között. Azt, hogy egy külföldrõl átláthassuk a bonyolult érdekkapcsolatokat a gigantikus projekt mögött, néhány további tény ismeretére van szükségünk. Bulgária politikájára óriási hatással van, komoly hatalommal rendelkezik az orosz energialobbi. Egyes vélemények szerint több tucat bolgár politikusra gyakorolnak „nyomást” Oroszországból annak érdekében, hogy Moszkva tervei megvalósulhassanak a sokáig 16. szovjet tagköztársaságnak tartott Bulgáriában. A Bolgár Szocialista Párt (BSzP) a 2000-es évek elejétõl rendkívül szoros energiapolitikai kapcsolatokat alakított ki a Putyin által vezetett Oroszországgal. A számos projekt közül meg kell említeni a belenei atomerõmû, az Alexandroupolisz-Burgasz kõolajvezeték és Bulgáriának a Déli Áramlat gázvezetékben képviselt pozíciója esetét – mindhárom ügyben homlokegyenest eltérõ pozíciókat képvisel elõdjeihez képest a 2009 óta regnáló Boriszov-kormány.

A Déli Áramlat tervezett útvonala Bulgárián fog áthaladni (forrás: Wikimedia Commons)
És ez után?
Nehéz megítélni a „miért” és az „mi történik ezt követõen” kérdéseket. Bulgáriában két tábor alakult ki politikai berkekben a belenei atomerõmûvet illetõen. Az ellenzõk tábora szerint a belenei erõmû megépülése esetén az elektromos áram ára a csillagos égbe szökkenne a tetemes költségek miatt. Az eredeti elképzelések szerint Oroszország (pontosabban az Atomexportsztroj, azaz az állami Roszatom leányvállalata) megelõlegezte volna Bulgáriának a hat milliárd euróra saccolt (csak a legbelsõ körök ismerik a pontos árakat) építési költséget, amelyet késõbb Bulgária a nyereségbõl kamatostul fizetett volna vissza Moszkvának. Boriszov álláspontja szerint Bulgáriának nincs 10 milliárd eurónyi forrástartaléka, elképzelhetetlen az állam ilyen mértékû eladósítása.
Orosz források szerint Boriszov még kisebb összeggel is számolt, ugyanis a reális összeg a kamatokkal együtt akár a 14,5 milliárd eurót is elérhetné. A legtöbb szakértõi vélemény szerint ebben az esetben hosszú évtizedekre elõre Bulgária az orosz érdekek 100 százalékos függésébe került volna. Már most is az Európai Unió olyan tagországának tekinthetõ, amely erõteljesen függ az orosz befolyástól. Valószínûleg az adófizetõkkel fizették volna meg az így keletkezett extraköltségeket. Az európai árviszonyokhoz mérten Bulgáriában közismerten alacsony az elektromos áram ára, ez többek között a kommunista idõkben épült kozluduji atomerõmûnek köszönhetõ, amelyet politikai érdekeknek köszönhetõen szinte „ingyen” épített Oroszország. A belenei atomerõmûnek ezzel szemben jelentõs politikai és anyagi ára van.
Boriszov döntését minden bizonnyal az oroszok által követelt ár befolyásolta, az Alexandroupolisz-Burgasz kõolajvezeték 2011 õszi felmondása mögötti is a rendkívül magas költség volt (valamint a környezetvédelmi elõírások). Minden „nem gazdasági jellegû” kifogás, amelyet eddig a kormánytagok a belenei atomerõmû lemondásának indokaként felhoztak – az atomerõmû földrengéses zónában van, Északnyugat Bulgáriába kell összpontosítani a bolgár energiaipart, társadalmi nyomás érzékelhetõ – már kevésbé tûnik hihetõnek. Az orosz-bolgár energiapolitikai viszonyok az elmúlt fél évben megromlottak, ennek hátterében többek között a földgáz ára körüli vita állt – a mai napig nem sikerült megállapodni Moszkvával az ár kérdésében, ugyanakkor 2012 végén lejár Bulgária hosszú távú megállapodása az orosz importvállalatokkal.

Kattintson és nézegessen képeket Bulgáriáról!
Az atomerõmû- projekt végleges leállításának legnagyobb ellenzõi között természetesen a szocialista politikusok állnak, Plamen Oresárszki volt energiaügyi miniszter szerint a projektbõl a bolgár lakosság profitálhatott volna, de a miniszterelnök nem merte vállalni a kockázatot és engedett a kisebb pártok nyomásának. A szocialisák álláspontját képviselte a szélsõjobboldali Ataka is, amely szerint a döntéssel Románia és Törökország nyer, ugyanis õk továbbra is folytatják atomerõmû építési programjaikat. A Kék Koalíció pártjai, az SzDSz és DSzB egyaránt dicsérték Boriszovot, szerintük visszaterelte döntésével Bulgáriát az euróatlanti szférába. Az igazi kérdés nem is az, hogyan fognak vélekedni belföldön, hanem Moszkva hogyan fog viszonyulni a kialakult, számára új helyzethez. Az elkészült orosz reaktor kifizetése csak csekély kárpótlás, az Atomexportsztroj az egyik legnagyobb beruházásától esett el és ezt természetesen a Roszatom, valamint maga az orosz kormány sem könyvelheti el sikerként.
A Roszatom elnöke Szergej Kirijenko a bolgár politika „pálfordulását” érzékelve nyílt támadást intézett márciusban Szófia irányába, szerinte a bolgár kormánynak pontosan deklarálnia kellene szándékát az erõmû jövõjét illetõen. Boriszov elmondása szerint Dobrev energiaügyi miniszter március 30-án Moszkvába repül, hogy hivatalosan is tájékoztassa az orosz félt a kormány döntésérõl. Dobrevre nagy teher fog hárulni, az õ feladata lesz meggyõzni az orosz félt arról, hogy ne legyen több bírósági eljárás az ügyben. Az atomerõmû ügyében már két bírósági per is folyamatban van a berendezések karbantartásának költségeirõl. Ha a visszamondást követõen a Roszatom jogi síkra vinné a kártérítés ügyét, annak kizárólag Bulgária láthatná a kárát. Kirijenko szerint a belenei atomerõmû befejezésének elmaradása a Roszatomra nézve nem járna nagy veszteséggel, ugyanakkor a befektetett idõ és munka (legfõbbképpen a hatástanulmányok, a terep elõkészítése, az erõmû alapjának elkészítése) nem elhanyagolható. Boriszov szavai alapján Putyin telefonos beszélgetésük során szintén az ügy végleges eldöntését kezdeményezte.


A kozloduji atomerõmû új blokkja legkorábban 2018-tól termelhet áramot
(forrás: Wikimedia Commons)
Ki a felelõs és mi lesz Putyin válasza?
A bolgár álláspontok az utolsó pillanatig ellentmondásosak voltak – Boriszov az elmúlt félévben három különbözõ álláspontot is képviselt, hol azt hangoztatta, hogy a projektet lehetetlen kivitelezni, hol pedig, hogy kiváló befektetés lenne. Dobrev a héten újabb csúszást prognosztizált, Szimeon Djankov pénzügyminiszter pedig a teljes leállítást vizionálta – egyszóval teljes volt a kommunikációs káosz a bolgár politikai elit részérõl. Ez a tény több aggasztó kérdést vett fel – Bojko Boriszov a Miniszteri Tanács ülésén értesítette a kormány többi tagját, hogy már több hónapja meghozták a döntést az építkezés leállításáról. Ha ez tényleg így van, akkor kit terhel az anyagi és jogi felelõsség az eddig befektetett több, mint 2 milliárd leváért (1,9 leva ~ 1 euró). Boriszov maga is utalt erre a problémára a Miniszteri Tanács ülésén. Ha Boriszov és legbelsõ köre eldöntötte a projekt sorsát, akkor miért nem avatták be ebbe Trajkov energiaügyi minisztert? Miért menesztették posztjáról Trajkovot éppen 1 héttel a visszalépést megelõzõen? Kinek állt érdekében, hogy 10 éven át húzzák a projektet, miközben adófizetõk pénze értelmetlenül került elköltésre?
Számtalan kérdés merül fel és a nyilvánosság elõtt nagyon kevés információ hangzik el. Ami még aggasztóbb, hogyan fog errõl vélekedni az orosz vezetõség. „Nagyon remélem, hogy Putyin államfõ úr betartja a nekem adott szavátés a baráti viszony az ügy után is fennmarad” – Boriszov szavai egyáltalán nem tûnnek magabiztosnak. A Roszatom vezetõje a Burgasz-Alexandroupolisz vezeték felmondását követõen többször hangoztatta, hogy ha nincs más lehetõség, Oroszország jogi úton fogja behajtani Bulgárián veszteségeit. Ennek tükrében nem lenne nagy meglepetés, ha Moszkva bizonyos mértékû kártérítést követelne Szófiától. Sokak szerint Oroszország magasabb földgázárat fog megszabni Bulgáriának, ugyanakkor ez az orosz érdekkel pontosan ellentétes lépés lenne.

Mi lesz Putyin válasza a bolgár lépésre? (forrás: money.bg)
Az elmúlt hónapokban Bulgária határozott szándékát mutatta arra vonatkozóan, hogy kilépjen Oroszország függési zónájából és kevésbé legyen kitéve Moszkva terveinek. A Gazprom (és Putyin) nem fogja kiengedni markából leglojálisabb európai uniós szövetségesét, ezért ne lepõdjünk meg, ha a reálisnál sokkal alacsonyabb áron „kényszerítené rá” Bulgáriára a földgázt. A belenei alapterületen épülõ gázerõmûhöz szükséges földgázt Bulgária minden bizonnyal Oroszországtól fogja vásárolni és ezt Moszkva saját hasznára fordíthatja hosszú távú szerzõdések és állami garanciavállalások elfogadtatásával. Nagy a valószínûsége, hogy a februárban megkezdett tárgyalások három fõ kérdés köré fognak összpontosulni – Bulgária milyen mértékben kíván befektetni a Déli Áramlatba, a hosszú távú szerzõdések átalakítása és a földgáz ára.
Bulgária mozgástere jelentõsen leszûkült, az állami Bulgargaz 27 százalékos gázáremelést javasolt az orosz csökkentési javaslatok ellenére, a Déli Áramlatban pedig jelentõs szerepet kell a balkáni országnak vállalnia, ha azt akarja, hogy elkerülje az oroszok „haragját”. A gáz kérdésében Bulgária törekedni fog a közvetítõk kiiktatására, valamint a stratégiai partnerség kiépítésére a Dél Áramlat projektben. Érdemes lenne Bulgáriának több alternatív energiaforrás lehetõségét is mérlegelnie, a palagáz kitermelése és a megújuló energiaforrásokra történõ áttérés is csökkenthetné az ország energiafüggõségét. Amíg nincs elõrelépés ezekben a kérdésekben, addig Bulgária továbbra is Oroszország kénye-kedvére fog cselekedni.
Link