Tamer Mohamed
Az idei esztendõ márciusát tekintik a szíriai arab hadsereg döntéshozatalának a lázadókkal szemben. Homsz Baba Amru negyede a szíriai lázadók fõ központja volt, ahol már megsemmisítették a szaúdi-izraeli tervet, s a lázadókat, az ügynököket semmilyen pénz, cionista segítség sem tudta már megmenteni. Ebben a hónapban a szíriai arab hadsereg úgy döntött, hogy használja a kemény erõ politikáját, ezért nagyon rövid idõn belül teljesen felszámolta a lázadókat e térségben. Adlib városában is néhány gócpontja volt az árulóknak, amelyet szintén mára felszámoltak. A küzdelem tükrözte, hogy a szíriai arab nép megértette a hadsereg szándékát és csatlakozott hozzájuk, segítette harcukat. A harc befejeztével kiderült, hogy az áldozatok között szinte alig akadt szíriai, a többségük külföldi zsoldosként vett részt az összeesküvésben. Ez egyike a sok bizonyíték közül, hogy ezt a lázadást nem lehet szíriai népi mozgalomnak nevezni, hanem külföldrõl irányított összeesküvés volt Szíria ellen. De nem ez volt az elsõ eset, amikor a lázadók a szilárd arab bástyával összeütköznek, bizonyára nem is lesz az utolsó, de az lehet, hogy újabb harminc esztendeig nem mernek a szíriai nép ellen fordulni, mint ahogy ez korábban is már megtörtént. Egy már most is elõrevetíthetõ, hogy ha bármilyen újabb lázadás bekövetkezik, ismét csak ezek az árulók és idegen zsoldosok fognak veszíteni, amely annak köszönhetõ, hogy a szíriai arab nép öntudatos, és nagy a támogatása a nemzeti erõknek, amely a jelenlegi elnök, Bassal al-Assad mellett mindenkor kiállt. Ahogy korábban is említettük, a lázadók leverése arra vezetett, hogy az összeesküvõket támogatók beismerték veszteségüket, s a botrányok már a felszínre kerültek, a nemzetközi porondon is ismertté váltak.
A szíriai helyzet jobb megismeréséhez most egy magas rangú szíriai tiszt interjúját választottam, aki az Al-dzsamhurria libanoni újságnak adott nyilatkozatot.
Külön érdekessége, hogy ez a lap az Arab-öbölbeli cionista barát vezetõk által támogatott és ráadásul még Amerika-barát is, ennek ellenére pontosan közreadták a szíriai tiszt gondolatait. Nyilatkozatában a katonatiszt kifejtette, hogy Adlib város bukása után a szíriai hadsereg katonai mûvelete érzékeny szakaszába érkezett és már több, mint katonai feladat, amelyet végrehajtott, mivel az ország elleni kémkedés és összeesküvés leleplezésére is képes. A hadsereg fõ célja az volt, hogy megakadályozza a szíriai föld ne kerüljön a szelafisták kezére, ne tudjanak politikai befolyást szerezni, mert ennek hatása hasonló lenne, mint amit Irakban is elkövettek. Ismert, hogy Irakban is polgárháborúhoz vezetett ennek az erõnek a megerõsödése. Kifejtette, hogy hadseregük a lépésrõl-lépésre stratégia elvét gyakorolta, megosztotta a forrongó városokat, s a feladatuk között elsõbbséget kapott a fegyveresek kiiktatása. Fõleg, amikor olyan információt kaptak, hogy a lázadók úgynevezett szabad hadseregének olyan taktikai tervük van, amely alapján városról-városra járva akarják a népet fellázítani. Ennek két oka volt: meghosszabbítani az idõt, amelynek célja a külsõ beavatkozás kiprovokálása, a másik pedig, hogy ki tudják fárasztani a szíriai hadsereget. A szíriai vezetõk azonban ma már ismerik az összeesküvõk elméletét, ismerik a taktikájukat és a titkos terveiket, amelyekre az mondható, hogy a lázadó katonai testben az ügynökök kapták a fõ szerepet. A katonai vezetés meggyõzõdhetett arról, hogy Baba Amru a lázadók legnagyobb bázisa volt, amelyet azért nem lehetett volna könnyûszerrel leverni, mert itt a lakosság lélekszáma nagy, és a hadsereg el akarta kerülni azt, hogy az ártatlan emberek áldozataivá váljanak ennek az ütközetnek. Arra akarnak törekedni, hogy minél kevesebb legyen a civil áldozatok száma, amely a lázadók miatt jelent csak veszteséget. A környéken sok barlang is található, amelyet elfoglaltak és ezt fel tudják használni arra is, hogy ezt a központi negyedüket titkon elhagyják és visszatérjenek. A szíriai hadsereg vezetõje néhány tervet dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy ha netán kudarcot vallott volna valamelyik elképzelésük, akkor azonnal életbe léptessék a másikat. A legfontosabb döntés azonban az volt, hogy a folyamatosan harcoló alakulatokat cserélték, hogy a katonák megfelelõen fel tudjanak készülni a következõ feladatokra és a hadsereg az állóképességét és erejét ne csökkentse. Tudnivaló, hogy e nyilatkozó magas rangú tiszt szerint a szíriai hadsereg csak kisebb katonai csoportokat küldött a térségekbe harcolni, s elmondta, hogy Baba Amruban a hadsereg részérõl a csatát vezetõ Al-Zaharaldin Szuwaida városából származik, aki nagyon keményen irányította a harcokat, egész idõ alatt nem pihent, folyamatosan összeköttetésben állt a küzdõkkel, lelkesítette õket arra, hogy ezeket a terrorista csoportokat, akik a hazájukra törtek, mielõbb semmisítsék meg. Idegjátékot játszott a lázadókkal, és szinte teljesen megtörte a vezetésüket a taktikai fölényével, például a logisztikai rendszerükbe belépve úgy adott parancsot a lázadóknak, mintha az õ irányítójuk volna, ezáltal sok megtévesztõ információt kaptak. Ez a lépés labilis helyzetet teremtett, sokan megszöktek, nem bírták elviselni a helyzetet. A hadsereg tudott errõl a szökési kísérletrõl, ezért elengedte õket, hogy ezáltal a többi lázadót is lelkesítse a távozásra. A többiek is kétségbe estek emiatt és az ostrom árnyékában, amikor már az élelmiszer és a lõszer is elfogyott, a hivatalos katonai döntés pedig arról szólt, hogy a lehetõ leggyorsabb idõ alatt gyõzzék le õket, lehetõleg emberi veszteség nélkül. Ezért alkalmazták a tankokkal való ütközet megindítását, s csak nagyon lassan haladtak a lázadók központi negyede felé. Adlibben nagyon biztos információt küldött a hadsereg által odaküldött kémeiknek, hogy tudjanak arról, a fegyveres lázadók nem a szíriai nép közül kerültek ki. Itt már a hadsereg vezetõi kidolgozták azt a tervet, hogy a lázadó pontokat megostromolják, fõleg a török határ oldalán. De ott is kiderült, hogy ez a helyszín semmilyen katonai tervre nem alkalmas a domborzata miatt, ahol a kisebb-nagyobb dombok miatt nagyon rossz az átláthatósága, ezért felderítõ repülõket alkalmazva feltérképezték a helyszínt. Ezek a kis „kémrepülõk” szinte gyerekjátéknak tûnnek, a katonai bázisról küldve azonban pontos helyszínrajz megadására képesek. Ezzel a módszerrel és a saját ügynökeik közremûködésével pontos adatokat tudtak a lázadókról, amikor a helyszínre érkezett a hadsereg, már teljes képe volt mindenhonnan, ezért is sikerült a tervüket négy nap alatt végrehajtani. A katonáik meglepõdtek, hogy a tömegtõl mennyi támogatást kaptak, akik a lázadók központjában éltek. Igyekeztek a lehetõ legpontosabb adatokat elmondani a hadsereg katonáinak, hogy mielõbb legyõzzék az árulókat. A lakosság közül többen kérték, hogy a lázadók között több civil személy is található, akiket a városból vittek maguk közé. A család kegyelmet kért számukra, s engedélyt kértek arra is, hogy felkutassák a hozzátartozóikat és hadd kapjanak menedéket. A hadsereg vezetése ezt meg is ígérte, feltéve, hogy részletes beismerõ vallomást tesznek, hogy mindenrõl biztos képet kapjanak, s ezután elengednek mindenkit. Az újságnak nyilatkozó katonai vezetõ azt is elmondta, hogy különbözõ konspirációs taktikával is gyengítették a lázadókat, így egyebek között úgy is, mintha a hadseregbõl bizonyos csoportok átállnának az ellenséghez és közben ezzel gyengítették az erejüket. Az egyik csatáról elmondta, hogy különbözõ technikai eszközökkel hogyan tudták feltérképezni a lázadók rejtett tartózkodási helyét, amely alapján nagy támadást indítottak a bázisukhoz. Volt, amikor macskák nyakába akasztottak lámpákat, akiket a lázadók „megtámadtak”, ezáltal szintén elárulták tartózkodási helyüket, s így könnyûszerrel ártalmatlanná tehették õket.
Elmondta azt is, hogy a szíriai hadsereg most egy olyan katonai mûveletre készül, mint ami a közelmúltban Homsz városában is megtörtént, mivel pontos információkat kaptak arról, hogy a lázadók újabb központi helyet akarnak létrehozni, amelyet ezúttal is a szíriai hadsereg lépésrõl-lépésre haladva akar felszámolni.
Az interjúnak itt lett végre. De ez a nyilatkozat is azt erõsíti meg, hogy a szíriai hadsereg bebizonyította, hogy képes a fejlõdésre és képes megvédeni a szíriai népet és az arabságot. Megérdemli ezért a köszönetet.
Link