Hûha, itt a magyar, hol a "magyar" játék? De izgi. Több mint tízezer magyar telepedett le tavaly Németországban
Folyamatosan nõ a német területekre távozó kelet-európaiak – és így magyarok – száma is; tízezernél több hazánkfia tûnt fel egyik évrõl a másikra a nyugati országban.


2011 végén majdnem hétmillió külföldi élt Németországban – ami a megelõzõ évhez képest 15 százalékos növekedést jelent. Tizenöt éve nem nõtt ilyen nagy arányban a Németországban letelepedett külföldiek száma. A növekedés leginkább a kelet-európaiaknak köszönhetõ, akik 2010-tõl egyre nagyobb számban indulnak el Németország felé – köztük számos magyarral.
A Szövetségi Statisztikai Hivatal most nyilvánosságra hozott adatai alapján 2011 végén Németországban ötvenezerrel több lengyel, harmincezerrel több román és egész pontosan 13 868-cal több magyar élt, mint a megelõzõ 2010-es évben. De majdnem húszezer bolgár is érkezett Németországba. Jóval a tízezer alatt marad azonban a csehek és szlovákok száma – õket az elemzések amúgy sem „a válságországok” közé sorolják.
A szintén „válságországoknak” számító dél-európai államokból hétezer görög, ötezer spanyol és két és félezer olasz ment munkát vállalni 2011-ben Németországba. A számok is bizonyítják, hogy a kelet-európai bevándorlás tehát jóval magasabb, mint a dél-európai, holott a német Szövetségi Munkaügyi Hivatal elsõsorban a görögök, a spanyolok és a portugálok között próbált meg munkaerõt verbuválni. A nyelvtudás miatt azonban ezen országok polgárai hátránnyal indulnak: a déli államokban az iskolák egy-két százalékában oktatják csak a német nyelvet – és az észak-olaszokat meg egyes, a német tudományos és ipari világgal történelmi okokból is összefonódott görög értelmiségi köröket leszámítva –, nagyon kevesen beszélnek németül Dél-Európában, márpedig csak angol nyelvtudással ma is elég nehéz Németországban álláshoz jutni. E tekintetben jelentõs elõnyben vannak a kelet-európaiak, ahol az angol mellett – Románia kivételével – mindenütt a német a második – a cseheknél és a szlovákoknál ráadásul az elsõ – legfontosabb idegen nyelv. De Dél-Európában is egyre népszerûbb Goethe nyelve. A madridi és barcelonai Goethe Intézet 35, míg a lisszaboni 20 százalékos növekedésrõl számolt be a beiratkozott hallgatók számát tekintve. Lisszabontól Nápolyon át Thesszalonikiig egykoron már-már bezárásra ítélt Goethe Intézetek számolnak be már-már alig kezelhetõ óriási érdeklõdésnövekedésrõl, így a német külügyi és oktatási vezetésnek sürgõsen újabb tanárokat kell küldenie a dél-európai „válságországokba”.
A Szövetségi Munkaügyi Hivatal abban bízik, hogy a bevándorlók többsége magasan kvalifikált, így munkájukkal a német gazdasági növekedéshez járulhatnak hozzá. Az OECD egyik elemzése is megállapítja, hogy „a Németországba érkezõ bevándorlók jóval magasabb képesítésekkel rendelkeznek, mint más EU-államok bevándorlói”. A Német Kereskedelmi és Ipari Kamara szerint Németországnak tudatos kampánnyal az országba kéne csábítania a harmadik világ értelmiségi – fõleg reálértelmiségi – rétegeit is. Már most látható, hogy a Kínából érkezettek száma hat, míg az afgánoké tíz százalékkal növekedett 2010 és 2011 között.
A nagy bevándorlás nem csak a szakemberhiányt csökkenti, de a demográfiai válságot – az elöregedést – is mérsékli, így a német statisztikusok azzal számolnak, hogy 2020-ig már biztosan nem fog csökkeni a ténylegesen dolgozó – azaz a nyugdíjakat kitermelõ – réteg száma. Ahhoz azonban, hogy az elöregedés problémáját megoldják, évente több mint félmillió új bevándorlóra lenne szükség, így a szövetségi kormány újabb kampányokba kezd – immáron Kelet-Európában is. Nem csak mérnököket, informatikusokat, de orvosokat és tanárokat is várnak a tartományok. Ha sikerül évente 200 ezer új bevándorlót Németországba csábítani, 2050-ig az eddig feltételezett és a nyugdíjkasszákat összeroppanással fenyegetõ tizenhat milliós munkavállaló-csökkenés helyett, „csak” nyolc millióval csökkenne a munkavállalók száma.
http://hetivalasz.hu/vilag/hova-tunt-13-868-magyar-47819/