Határrevízióra készül a kormány
Alig néhány héttel a Senkaku/Tiaojü szigeteket érintõ japán–kínai diplomáciai pengeváltást követõen Tokió újabb területi nézetletérésbe keveredett: a szigetország ezúttal Moszkvával kapott össze a Kuril-szigetek miatt. A több mint fél évszázados területi vita újbóli felhevítésében a japán sajtó szerint Kína keze is benne van.

A Kuril-szigetek kérdése azután került ismét elõtérbe, hogy Medvegyev orosz elnök szeptember végén bejelentette: meglátogatja a szigetcsoportot. Ez lett volna az elsõ alkalom, hogy moszkvai állami vezetõ a Kurilok területére lép, s annak ellenére, hogy – a hivatalos indoklás szerint a rossz idõjárási körülmények miatt – egyelõre elmaradt az elnöki látogatás, Medvegyev a szigetcsoportot „Oroszország fontos régiójának” nevezte, valamint kijelentette, hogy a közeljövõben mindenképpen elutazik a szigetekre.

Japán hevesen reagált Medvegyev szavaira, a kormányzat „sajnálatosnak” és „provokatívnak” nevezte az elnök nyilatkozatát, míg Maehara Szeidzsi külügyminiszter magához hívatta Mihail Bely-t, Oroszország tokiói nagykövetét, akit figyelmeztetett rá, hogy az elnök tervei komolyan veszélyeztetik a két ország bilaterális kapcsolatait. Moszkva hasonlóan éles szavakkal reagált Maehara szavaira, a Duma külügyi bizottságának elnöke, Konstantin Koszacsev kijelentette: elfogadhatatlannak tartja, hogy a japán külügyminiszter „meg akarja mondani, hogy az orosz elnök az ország mely részeit látogathatja meg”, valamint megerõsítette, hogy szerinte szó sincs területi vitáról, a Kuril-szigetek Oroszország része.

A vita elfajulása
A fentihez hasonló, heves diplomáciai szócsata eddig nem volt jellemzõ a Kuril-szigeteket érintõ vitákra. Oroszország több ízben is sürgette a kérdés tárgyalásos rendezését, valamint a jelenlegi és az elõzõ japán miniszterelnök is a higgadt egyeztetés, illetve a japán–orosz kapcsolatok mélyítésének fontosságáról beszélt. A fél évszázados vitában Moszkva a közelmúltig meglehetõs konstruktivitást mutatott: a kérdéses területeket vízummentes övezetté nyilvánította a japán állampolgárok számára, továbbá a szigeteket övezõ vizeken bizonyos mértékû halászati engedményeket is biztosított Tokiónak. Ugyanakkor az elmúlt években két esetben is meginogni látszott a békés viszony: 2008-ban egy japán iskolai tankönyv miatt alakult ki diplomáciai vita, melyben az állt, hogy a vitatott területek a szigetország fennhatósága alá tartoznak, 2006-ban pedig az orosz a partiõrség nyitott tüzet egy a határokon áttévedt halászhajóra.

Kuril-krónika
A Kuril-szigetek hivatalos státuszát elõször az 1855-ös simodai szerzõdésben tisztázta a két fél, mely megállapodás értelmében a szigetcsoport négy legdélebbi tagja felett Tokió, míg az ezektõl északra esõ területek felett Moszkva rendelkezett fennhatósággal. Az 1875-ös szentpétervári szerzõdésben Oroszország a Szahalin szigetért cserébe lemondott a Kuril-szigetekrõl Japán javára, így 1945-ig a teljes szigetcsoport tokiói fennhatóság alatt volt. A második világháború alatt a szövetséges hatalmak a jaltai megállapodásban a szigeteket a szovjeteknek ígérték, Moszkva 1945 augusztusában katonai erõvel meg is szerezte azokat.

A világháborút lezáró San Franciscó-i békeszerzõdés második pontjának értelmében Japán lemondott a Kuril-szigetekrõl, azonban a területi vitákat ezen paktum sem oldotta meg. Egyrészt a Szovjetunió nem írta alá a megállapodást, ezért az egyezség területi rendelkezései nem vonatkoznak rá; másrészt Japán és az Egyesült Államok hivatalos – ugyanakkor sokak által vitatott – álláspontja szerint a négy legdélebbi sziget (Kunasiri, Etorofu és Sikotan szigete, valamint a Habomai-sziklák, melyek együttesét Japánban „északi területeknek” nevezik) földrajzilag nem a Kurilok tagjai, hanem Hokkaidóhoz tartoznak – ezen szigetekre tehát Tokió továbbra is igényt tart, azaz az 1855-ös határok visszaállítását akarja elérni.
A japán álláspont szerint továbbá semelyik, a második világháború alatt a szövetségesek által megkötött paktum sem vonatkozhat a szigetekre, mivel egyrészt a kairói és a potsdami nyilatkozat csak az Oroszország által 1905 elõtt birtokolt területekre, illetve az erõszakkal megszerzett földekre utal, márpedig a Kurilokra ezek egyike sem igaz; másrészt Tokió szerint a jaltai megállapodás nem tekinthetõ végleges rendezésnek, fõleg, hogy a szigetország nem fogadta el azt. Emellett Tokió azzal is érvel, hogy Moszkva belépése a második világháború kelet-ázsiai harcaiba a japán–szovjet megnemtámadási szerzõdés megszegését jelentette, s ezáltal a Kuril-szigetek katonai bekebelezése nemzetközi jogsértésnek tekinthetõ. A fentiek miatt Tokió és Washington a mai napig orosz megszállás alatt lévõ, Japán fennhatósága alá tartozó területként tekint a négy szigetre.
Oroszország természetesen máshogy látja a helyzetet, Moszkva szerint ugyanis szó sincs területi vitáról, mivel a jaltai megállapodás egyértelmûen a Szovjetuniónak ítélte a szóban forgó területeket, a japán–amerikai álláspont, mely szerint a négy sziget földrajzilag nem a Kurilok része, pedig pusztán politikai indíttatású, s nem támasztható alá földrajzi vagy történelmi érvekkel.
A kérdés megoldására egyszer már kísérletet tettek a felek. A két ország közti háborús állapotot megszüntetõ 1956-os japán–szovjet közös nyilatkozatot megelõzõ tárgyalásokon felmerült egy kompromisszumos megoldás lehetõsége, melynek értelmében a négy vitatott státuszú sziget közül a két délebbi Japáné lett volna, melyért cserébe Tokió lemondott volna a másik két szigetet érintõ követelésérõl. Ezen megoldást végül az Egyesült Államok tiltakozása következtében elvetették, habár a nyilatkozat kilencedik pontjában a Szovjetunió megerõsítette, hogy egy békeszerzõdés megkötése esetén hajlandó lemondani Sikotanról és Habomairól – békeszerzõdés ugyanakkor pont ezen területi vitából kifolyólag azóta sem született Tokió és Moszkva között.
A fenti rendezési tervet 2006-ban Vlagyimir Putyin is elõvette, azonban akkor sem került pont a vita végére. Az Egyesült Államok mellett egyébként az Európai Unió is Japánt támogatja a kérdésben, az Európai Parlament 2005-ös állásfoglalásában a négy sziget Japánnak való visszaadását javasolta.

Forrás: Link