"a bankok után a multinacionális élelmiszerláncokat is megadóztatja"
Az ötlet nagyon jó, de amíg nincs biztosítva máshonnan élelmiszer, addig kockázatos, mert ha a Tesco is nagy durcásan azt mondja, hogy akkor õ is kivonul, éhenhal az ország fele ill. a feketepiac felpörög.

"nem lehet a multinacionális vállalatokat külön megadóztatni"
Ez igaz... viszont lehet a hazai beszállítókat és vállalkozókat támogatni (és emellett 'en bloc' emelni az adót). Az értelmesebb EU országokban a mái napig praktizálják ezt (Francia- Olaszo. stb.) bár a brüsszeli hiénák ez ellen is szoktak nyüszíteni. De mintha kezdenék Brüsszelben is észrevenni, hogy lisszabon ide vagy oda, azért az õ létük mégiscsak az EU államoktól, azok meg a saját polgáraiktól függenek.

Amúgy még csak az se biztos, hogy "ez igaz" - már miért ne lehetne? Csinálni kell egy algoritmust, ami összevetné a támogatást, az eddigi adókedvezményeket, a megteremtett munkahelyeket, a Tesco esetében lehetne számolni + egy olyan faktorral, ami a szar élelmiszer által okozott egészségkárosodásokat ill. ezek költségvetési vetületét is belekombinálná. Legyen jó bonyolult és az legyen a vége, hogy emelkedjen az adójuk. Ha ez a Banai (de ugye nem Bajnai?) olyan nagy lumen, akkor nem lehet gond

Soha nem értettem a kártya játékhoz, max. csak csapd le csacsizni, vagy körbeszarozni tudtam./Vagy ez a kettõ egy?/-Szinre szint, én ezt szeretem.Utálom már és nagyon átlátszó ez a "semmi sem az...." dolog.

Láttam a hiradóban Baroso arcát, nagyon fagyott gondterhelt volt, de kénytelen lenyelni ezeket az intézkedéseket, mert ha nem, borul a bili, és neki is vége...Különösan annak örülük, hogy a magámnyugdíjpénztáraknak is végük. Persze tiltakozni fognak az érintettek, de ha nem tetszik, mehetnek innen. Majd lesz helyettük magyar élelmiszerlánc, aki tisztességesen fizet!

kabafi,

persze, lesz, csak az a baj, hogy még nincs
Magyarország (bár én jobban szeretek Kárpát-medencében gondolkodni, határokkal vagy azok nélkül) önellátó is lehetNE De még nem az. A mezõgazdaságot a jelenlegi passzra vágott állapotáról egy szezon alatt gyakorlatilag lehetetlen újra virágzóvá tenni - persze a mi esetünkben, ha csak 60%-ra járna, már az is bõven fedezné a helyi szükségletet. Mindenkinek nagyon igaza van, aki eddig hozzászólt, csak mindezt már egy éve meg kellett volna csinálni. A MSZ el is kezdte, aztán abbamaradt, vajon miért...

Kikell hajtani a chemtrailozókat oszt lehet termelni a földeken.Max kiterelik az összes rabot a földekre hogy bepótlódjék a lemaradás.Természetesen bokaláncon!

Nem hiszek OV-éknek egy kérdést sem.A 98-02 éra idején tették tönkre a magyar felvásárló és árusitó szövetkezeteket aholis nem volt köztes kereskedõ az árun.Torgyán tette vagy legalábbis õ volt a piszkosmunak elvégzõje.

Dögöljenek halomra megérdemlik!

A multik megadóztatása nem sok hasznot hajtana az országnak, mivel pl. a Tesco sem véletlenül bérli vissza az állami támogatásból épült, és késõbb eladott épületeit. A hasznot költségként viszik ki az országból. Már a bankok megadóztatása is egy nagy átverés volt, mert a 200, valójában 120 milliárd, bevétel sokba került a hiteleseknek (min. 1000 milliárd), de a forint esése az árindexen keresztül is többletfizetési terheket okozott mindenkinek! Még néhány ilyen "bátor" lépés, és nem csak az ingatlanjainkat vásárolják fel, de az éhenhaláshoz is közelebb viszik a lakosságot! ASHUMHARI 8 napos fizetési határideje csak az egyik fontos lépés lenne a multik monopolhelyzetének felszámolására. A másik fontos lépést, a tõkekivonás, és tõkekivitel drasztikus korlátozása jelentené! Ez ugyan szintén ellenkezik az EU szabályozással, de miért pont mindig azt az EU által szankcionálható lehetõséget választja FIDESZ, amelyik a legnagyobb kárt okozza az országnak, és a lakosságnak? Ha már a kilépést kockáztatják, miért pont a legnagyobb kárt okozó lépést kell "hõstettnek" beállítani, mint a bankadónál?
Adóztassák meg a bruttó árbevételt, vagy akadályozzák meg, hogy az idetelepülõ cégek eladják az állami támogatásból épített gyáraikat, üzemeiket üzletláncaikat, hogy költségként visszabérelhessék!

Élet egy békés új világban

Címû írásom írom, mi közben hallom a Kossuth rádión a híreket mind ezt 2010. október 14-én mond:

Hírben:


"A cionisták el fognak pusztulni"
2010. október 14. 22:40
Hunhír.info

A 2006-os izraeli-libanoni háborúban lerombolt határmenti arab városban szónokolt Izrael ellen az iráni elnök. Az Ahmadinezsádot éltetõ libanoni tömeg hangját a mindössze négy kilométerre található zsidó államban is hallani lehetett.

Az izraeli határ közelében járt csütörtökön a Libanonba látogató Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök. Bint Dzsbeilben a politikus azt mondta, hogy "a cionisták el fognak pusztulni", valamint végsõkig tartó támogatásáról biztosította a libanoniakat. "Libanon él, és minta a térség országai számára – tette hozzá Ahmadinezsád. - A büszke Bint Dzsbeil a végsõkig kitart az ellenségekkel szemben, akiknek nincs más választásuk, mint megadni magukat, és visszamenni oda, ahonnan jöttek. Palesztina szabad lesz."

Az iráni elnököt a határ menti városban mintegy tizenötezer fõs lelkesen éljenzõ tömeg fogadta. "Dél üdvözli az ellenállás pártfogóját" – állt a lobogókon. Bint Dzsbeil a 2006-os libanoni háború során az izraeli hadsereg és a Hezbollah síita mozgalom összecsapásának színhelye volt, és az Izraellel szembeni ellenállás jelképévé vált. A várost a harmincnégy napos konfliktusban szétbombázták, de a stadion körül, ahol Ahmadinezsád beszédet mondott, újra állnak a házak.

Az izraeli kettes tévécsatorna szerint az iráni vezetõt éltetõ tömeg hangját a mindössze négy kilométerre található zsidó államban is hallani lehetett. Izraelben félelemmel vegyes izgatottsággal várták Ahmadinezsád látogatását. Jigal Palmor izraeli külügyi szóvivõ szerint az elnök "az erõszak és a szélsõségesség üzenetét hordozza", és most is azért jött, hogy "a tûzzel játsszon". Palmor aggasztónak tartja, hogy az iráni vezetõ "ellenséges terveinek megvalósítójává akarja átalakítani Libanont".

A Dél-Libanonban állomásozó rendfenntartó ENSZ egységek és a hivatalos libanoni hadsereg teljes készültségben volt az iráni elnök látogatása miatt, és az Al Manar nevû libanoni tévécsatorna szerint izraeli felderítõ légballonok figyelték a határvidéket.

Az izraeli politikusok soraiban különféle ötletek merültek fel, hogy mit is kellene, vagy nem kellene csinálni Ahmadinezsáddal. Az elnököt Hitlerhez hasonlító Arie Eldad szélsõjobboldali képviselõ szerint a csütörtöki nap Izrael nagy lehetõsége, hogy megszabaduljon ellenfelétõl. Mások szerint azonban legjobb, ha hagyják kedve szerint beszélni a vezetõt, mivel azzal sokkal többet árt magának és a rendszernek, amelyet képvisel, mint bármiféle propaganda.

Az iráni elnök csütörtökön, még a dél-libanoni településen tett látogatása elõtt, az atomfegyverek kérdésére is kitért. Ahmadinezsád szerint a Nyugat monopóliumot szeretne az atom fölött, ezért nem engedi megszerzését, pedig a teheráni politikus úgy véli, Libanonnak is hasznára lehetne.

MR1-Kossuth




ÉLETTAPASZTALAT
antidogma.hu, szo, 2009/02/07 - 18:24
Határ Gyõzõ
Il y a une pente des catholiques á croire et á vouloir faire croire que les incroyants sont malheureux. Montherlant - CARNETS
(A katolikusok hajlamosak arra, hogy azt higgyék és másokkal elhitessék: a nem-hivõk boldogtalanok.)
Adjatok tíz percet és én összefoglalom írásban-olvasásban töltött életem tapasztalatát. Ahogyan Szent Ágoston mondotta [meg elõtte, Halikarnasszoszi Heliodorosz mondotta (meg elõtte a Rig Veda mondotta:)] mi csodás szakadék az ember!
Élhetünk békében a jó baráttal és barátunknak mondhatjuk-tudhatjuk, míglen egy szép napon, vaktában, egy addig szóba nem hozott beszédtéma úgy-de-úgy alánk robban, mint valami nem sejtett aknamezõ barátságunk alatt. Pedig mindig is, rejtve ott volt. Legyünk bár mégoly elõvigyázatosak - készüljünk fel rá. De elõvigyázatosnak kell lennünk, hiszen civilizációnk fenntartó támasza az elõzékenység. A másképpgondolkozáshoz bátorság kell. Szélsõséges esete ennek az, amikor szembefordulunk tulajdon meggyõzõdéseinkkel, soi-disant "kinyilatkozatott" hitünkkel és bölcseleti felismeréseinkkel - ám ugyanakkor tartozunk másoknak, azzal, hogy tiszteletben tartjuk hitüket. Mindezt mindennaposan gyakorolnunk kell mindaddig, amíg ez a respektus kölcsönös. Megadó türelemmel kell elviselnünk mások abbeli buzgalmát, hogy hitükre térítsenek; de ne adjuk meg magunkat egykönnyen azoknak, akik kard által térítenek. Mihelyt rádöbbenünk, hogy ún. "argumentumaikkal" életünkre törnek, és tirádáikból kicseng a "mert ha nem!" halálos fenyegetése, ne sokat habozzunk, elõzzük meg õket idejekorán egy pisztolylövéssel. Lõjük le õket figyelmeztetés nélkül, mihelyt mutatkoznak, ne várjunk magyarázkodásaikra, hogy a vastagnyakú sztálinizmus avagy a fundamentalista iszlám táborába akarnak beterelni: leteríteni a rondáját és napirendre térni a dolog fölött.
Ami a valláshiedelmeket illeti, ki-ki találja meg a maga üdvét/Üdvözítõjét, legyen az bár a Megváltó, az õselv, a Logosz, a Nousz, az Egyedül-Való, az Elsõ Princípium avagy mások Trinitása/Trimurtija. Ki-ki döntse el magának, mibe veti reményét s hogy vár-e rá valahol, valamikor amaz Üdvösség - avagy az Ige amolyan "Szavak Játéka" csupán, tévely, délibáb; Bolond-Paradicsom avagy pokol-forma külvárosi gengszter-lebuj. A történelembõl csupa utólag hozzábiggyesztett, krajcáros bölcsességet tanultam. Eszmények, Utópiák, Édenkertek: "ha-lett-volna, jó-lett-volna" alapon, mert az volt mindje: soha vissza nem térõ alkalom!
Az iu. 4. században a pogányság hiedelemvilágát kíméletlenül kiirtották: káprázatos templomok, kegyhelyek, istenek palotái, mitraionok, szerapeionok, melyek masszív építményei akár három évezred vasfogával is dacoltak volna: mind-mind oda. A theodosziszi ármádia keresztény huligánjainak köszönhetjük, hogy ma csak romjaik között õdönghetünk s nem úgy maradtak fenn, majdhogynem épségben, mint megannyi Kolosszeum. Ahogy Arisztotelész az Örökkévaló Olümposzi Istenek árnyékában a "szubsztancia" való létét bizonygatta - érveit elcsáklyázták a zsidókeresztény Demiurgosz való létének alátámasztására - jóllehet ez argumentumok amúgy is, dekorációnál alig voltak egyebek a két nagyon-másmilyen hitvilág mondáin; érvek, amelyek per se eleve mit sem jelentõ melléfogások voltak, lévén inherens hibás logikájuknál fogva érvnek égbekiáltóhamisak.
A történelmi kereszténység hatalmi egységgé nõtt s az lett belõle, rabszolgák és fejedelmek rettegett ura, kinek vezérelve a visszatorlás. A barbárság megújítója s erõhatalmát csakhamar eltöltötte, ami idõtöltése, célja, eszköze és leglényege lett - az intolerancia. A türelmetlenség volt az az erõforrás, ami megtartotta, életerõssé, brutálissá, retrogáddá és könyörtelenné tette. De mára már erõforrása kimerült, a szellemen vett birodalma tûnõben, életideje lejáró félben - maholnap uralmának végére ér. A világi hatalommal kötött konkordátumai, meghunyászkodó rekriminációi a rég múlt távol idõket idézik, mert mintha ezt már hallottuk volna: akkor, amikor a pogány hitvilág utolsó szószólói oltáraikat, flamenjeik állami fizetését, haruspexeik és áldozáraik papi jogait menteni próbálták. Tán másképp fogalmaznak, de hangvétel és mondanivaló tök ugyanaz. Hja, világi társadalomban, kereszténység utáni idõket élünk. Senki sem akarja tönkrezúzni imaházaikat, mint ahogy õk tették a katedrálisok, dómok, bazilikák ókori megfelelõivel. Minden megváltozott, s ezt tudomásul kell venniük, ehhez alkalmazkodniuk kell. Történelmi szerepe a kereszténységnek megszûnt, többé nem tarthat igényt arra, hogy valaha is gyökeresen különbözött ókori vetélytársaitól, melyeket önkényesen pogánynak bélyegzett. Valójában a kereszténység sem volt más, csupán egyike a kor
sok-sok, vele egyívású megváltóvallásainak. Ideje lejáróban állítólagos "fõhatalmának", európai provincializmusának, nagyralátó "szupremáciájának", talmi megváltásérvényének vége.
Más szóval, a civilizált világ nagy része úgy döntött, hogy kereszténység utáni feltételek mellett, kereszténység utáni idõket él, s ezzel a végidõk kereszténységének meg kell alkudnia. Hogy lelkipásztorai a zsenge korú kicsinyeken a maguk agymosását végezhessék - ezt a gyermekragadást, ezt az agymosást többé nem nevezhetik
"vallásszabadságnak"...
Hogy vajon a multiverzum mióta van avagy idõtlen, keletkezett vagy alkottatott, mi a szerkezete és hogyan mûködik - hogy milyen tudományos, bölcseleti, numinózus avagy másmilyen válasz adható e kérdésekre, ha egyáltalán adható: ennek az aktái nincsenek lezárva. Mindazonáltal, jó félévszázados elmélõdés után, valami átjárta véremet-véredényeimet-testnedveimet, elmémet s van is ennek egyfajta csapadéka. Minek következtében nekem is van hitem, meggyõzõdésem s ennek - más gondolkozók konklúzióival egybevetve, találgatásokká, találomosítássá csiszolódva-szelidülve is, még mindig van annyi átütõ ereje, hogy meggyõzõdéseimben megkapaszkodva várjam be halálom óráját s az legyen patrimóniumom, amely fenntartja emlékezetemet.
Az ég üres. Onnan ugyan semmiféle rejtett tudatgyülem nem integet és nem kacsingat felénk, se barátságosan, sem ellenségesen. Tartalmazónk, a kozmosz ellenségessége határtalan. A multiverzum mogorva hadrendekben körbezárul s szorongat. Közönye a maga kozmikus léptékén látványos és határtalan: s ez a közöny - leglényege, embernyelven szólva. Özön közönye oly tömény, hogy már-már mintha valami vak szándékszerûség hordozója volna, hogy agyonzúzza roppant létraktárának azt az infitezimális kis töredékét, amely kiharcolta önészlelékenységét. Immár levethetjük a valláshiedelmek ábrándvilágát, elgórhatjuk a metafizikát és minden velejáró természetfölötti vágyolgást - nagykorúságunk ideje ez. Felnõtt módra kell szembeszállnunk azzal a képtelenül ellenséges multiverzummal, amely megújulástól-megújulásig tántorog, számára nincs sem õsrobbanás, sem teremtés; mert lényege szerint a lét lüktetõ-pulzáló tengerzése. Alig mondhatunk többet annál a nagyra fújt tautológiánál, ami a lét, a lenni ige fõnévi alakja. Oly ige, mely mindenütt jelenvaló, mind más ige alatt megtapadó; a végsõ szolipszizmus s a jelek szerint minden bölcselet alapvetülete. A nemlét csupán Monsieur Sarte képzeletében él és a skolasztika öröksége; a lélekelmélet (pszükhé, pneuma) az ókori Egyiptom hagyatéka, görög közvetítéssel szivárgott át a gnoszticizmusba s onnan a kereszténységbe, amely hogy a gnózisok egyike, isten az atyám. Az ÚrBuddha sughatta David Hume fülébe, hogy az én: az érzéklések nyalábja; ha egyszer az én-szindróma szertehull, úgy eltûnik, hogy önazonosságunknak semmi nyomát nem hagyja hátra. Mit is tagadnám, pesszimista vagyok, de olyan, aki meglelte a maga vigaszát, lelki egyensúlyát és derûjét, mert mivel szenvedélyesen hisz (1) abban, hogy episztemikus imperatívuszunk leküzdhetetlen (ami a "megismerés" ösztökélõ õsingere); továbbá (2) hogy minden filozófia, amely valamely elv vagy elmélet igazát hasznával bizonyítja avagy azzal, hogy az emberiség jólétéhez és boldogságához hozzájárul - hamis. A haszonelvûség bölcseletének útszéliségei
érvénytelenek a filozófiában.
*
A harmadik évezred minden valószínûség szerint a blaszfémia jegyében áll. Korai szakaszában a blaszfémiának küzdenie kell majd jogai elismertetéséért; középsõ szakaszában gyõzedelmesen végigsöpör a világon; majd utána második természetünkké válik, olyannyira, hogy magától beugrik, ha valamire rákerítjük a szót; végezetre közhellyé terebélyesedik s a nyelv szerves része lesz, míglen fogalma is feledésbe merül. Bármi elképesztõen hangzik, a blaszfémia ezzel pályájának végére ér, innentova a múlté: egy mozzanat az emberi értelem õstörténetében.
A szentségtörés joga, a megkérdõjelezése mindannak, ami hétszerszent - ez szabadságjogaink egyik legfontosabb pontja. A gondolatszabadság öreghorgonya. Elvitathatatlan és elidegeníthetetlen joga az emberi elmének - és minden elmének, amely ép és egészséges; s lévén emberi, szûnös-szünhetetlen az emberi szabadságjogok kiszélesítésére tör és miért? Mert egyfelõl belsõ törvényei következtében se másra, se annál kevesebbre nem törekedhet; és másfelõl mert megnyilvánulása ott észlelhetõ a törzsfejlõdés léptékén - amely az embertörténelem léptékének fölérendelve mûködik s épp ezért élettani imperatívuszai mindenkor kényszerítõ erõvel hatnak.
Persze megkérdõjelezni azt, ami " kinyilatkoztatás", ami hétszerszent vagy tabu, hogy ennek hogy még a puszta gondolata is bûn - ezt csupán a "sértett fél" értelmezi így, az, amelyik a blaszfémiát kitalálta. Ami valójában történik, az semmi egyéb, mint hogy az elme, a szabad lengés bölcseleti állapotában kétségbe vonja fizikai/matematikai/intellektuális tartalma s lényege érvényét ama tételes tanításnak, amely hieratikus jellegû s oly igen hétszerszent, hogy hozzá kétség nem fér. Az elme rátámad és megkísérli, hogy lerombolja állítólagos tévedhetetlenségét/vitathatatlanságát és "magasabb rendû okkult kvalitását", melynek feltündöklésekor minden egyéb puszta értelmi kontárkodássá, szócsûréssé, szõrszálhasogatássá, locsogássá fakul: a hüllõ kígyósziszegése; neve - racionalizmus. Mintha valamennyi hitágazat, dogma, stb., az abszolút üzembiztos hírközlés rangjára emelkednék, melyre kinyilatkoztatás avagy önkívületes állapot révén voltunk oly szerencsések hogy szert tegyünk, és a világi kibernetika adatbázisával ellentétben e "Szent Posztulátumokat" legalábbis elébe borulás, imádat és a hódolat minden jele megilletné.
A blaszfémiának ez a felfogása jottányival sem különbözik az Areiopagosz aszebeia-döntésétõl, a szultánok jirmanjától, az ajatollák fatwájától, a pápák anathematájától. Meghatározását miért is kísérelnék meg, lévén zsigeri reakció s mint ilyen, szükségképp részrehajló. Érzelmi töltése amilyen lobbanékony, olyan robbanékony, lévén ez a hívek végsõ argumentuma: mindmáig közvetíti elásott századokon, messzeségbe veszõ idõkön át különféle hiedelmek papi fejedelmeinek vadállati kegyetlenségét. Ami üzenetnek alapvetõ és pofonegyszerû: aki arra vetemedik, hogy az istenség/lélek/teremtés, stb. elméleteinek, s ezzel a vallásos Credo teljes egészének hátat fordít, azt meg kell ölni. Fizikailag likvidálni.
A fanatikus hívõ - lévén a maga zsigeri reakciójának a megszállottja - teljességgel képtelen felfogni, hogy
(1) a sevallásút nem foglalkoztatják unos-untalan a vallás problémái; hanem éli a maga életét, miben a "vallás" fenomenonjának semmi nyoma
(2) a sevallásút akarata és minden tiltakozása ellenére, bele-belerángatják a vallási ellentétek álproblémáiba, valahányszor vallásos környezete már oly elviselhetetlenül irritáló, kihívó, hogy létében fenyegeti - félõ, hogy otthona, megélhetése rámegy s ami rá vár, az a gáncsvetés, a deportálás, a kínzókamra, a halál
(3) a sevallásunál senkit jobban, mélyebben nem érdekel a vallástörténet (Baudelaire szerint a vallástörténetnél az égvilágon semmi izgalmasabb nincsen). Széles ismeretkörével, amire ezáltal szert tesz és épp abban, amit a hívõ a maga kizárólagos szakterületének tekint, a vallástörténetben járatos sevallású kivált felbõszíti a fanatikust, annál is inkább, mivel a hívõnek rendszerint halvány fogalma sincs arról, hogy hitvilága honnan-mibõl ered, mit vett át a pogányok kultuszaiból, egyházszakadásait, eretnek¬mozgalmait nem tartja számon és vagy készpénznek veszi az egyháztörténet leginfantilisabb változatát, vagy boldog tudatlanságban él
(4) a sevallású csupán akkor arrogálja magának a blaszfémiához való jogot, ha erre rákényszerül. Meg akkor sem az az elsõ dolga, hogy ócsárolja avagy gyalázza, ami szent avagy vallásos jellegû: csak épp kétségbe vonja hiteles érvényét. Hinni annyi, mint szabadjára engedni mindazt, ami az elmében negatív és atavisztikus; annyi, mint azokra az õs-ösztönökre hagyatkozni, amelyek a hipotalamuszban és a plexus solariszban székelnek. Kételkedni annyi, mint mûködtetni az elme minden pozitív funkcióját - szürkeállományunk reflexintegráljának teljes gátlásmechanizmusát. A kefalizáció csúcsán a kételkedés az érzõ szerv aretéje, a civilizációk építõköve, az emberi termitárium hajtóereje és vezérlõ principiuma
(5) a sevallásúnak is megvan a maga mélyen átérzett (bölcseleti) meggyõzõdése. Neki is jogában és szabadságában áll, hogy felfedezze, mi az esélyes
valószerû, megkockáztassa következtetéseit, feltételezze és megközelítse az igaz valót, megsejtéseire támaszkodjék, és hogy meglegyen a maga meggyõzõdése, akár hogy (a) meghirdessen bárkinek bármit, ta exoterika jelleggel; akár hogy (b) magának tartsa meg ta esoterika jelleggel és becses titkából a hoi polloi-t kirekessze - hívõt és nem-hívõt egyaránt. Úgyszintén joga, hogy (c) az ítélet felfüggesztésévei éljen és halogassa "végleges" meggyõzõdését - úgy, ahogyan a Sztoa ephektikusai tették. Annak, aki ott él a vallás gyepûin túlnantúl, a sevallásúnak a maga meggyõzõdése éppoly átérzett, megszenvedett, becses, kivételes és "hétszerszent", mint a hivõnek a maga hite, azé, aki a vallás gyepûin innen él. De minthogy egyenlõségjelet tenni a két meggyõzõdés közé a hívõnek már maga blaszfémia, a jámborita képtelen belátni, hogy mindannyiszor szentségtörést követ el, valahányszor a sevallásút agnosztikusnak, ateistának, hitetlennek stb. bélyegzi.
(Valamennyi nem csupán mint szóalkotás melléfogás, de a görög fosztóképzõvel visszaélve, becsmérlõ kifejezés is. Meghatározni a sevallásút a vallások szóhasználatával: abszurd és lehetetlen.) Törvénytisztelõ polgártársát becsmérli a hívõ, ha e gyalázó epitetónnal illeti és ugyanazt a szentségtörést követi el, mint ami ellen oly dühödten tiltakozik, hahogy a sevallású kétségbe vonja legõszintébb hitét
(6) ha a hívõ rákeríti a sort és definiálni próbálja, miben áll a sevallásúság, a történelmi elsöprõ többség nagyképûségévei, a maga szabott feltételei alapján teszi, a maga terminológiai korlátain belül. Elfogultsága vakká teszi, elõítéleteibõl indul ki. Elképzelése szerint a sevallású elme ellenséges beállítású s olyan szörnyeteg, amelynek a blaszfémia a tápláléka. Igazában a kiegyensúlyozott, filozofikus, sevallású elme, ha kedélyét eltölti az ataraxia derûje, nemigen törõdik a vallással s feltéve, hogy nem provokálják, érdeklõdése hívõk és vallások iránt nullára csökken és az ontológia e hamis visztáit szemügyre venni többé eszébe se jut
(7) a hívõ nehezen nyugszik bele, hogy a hit többségének történelmi dölyfét mindinkább kikezdi/felmorzsolja az idõ. Alkalmasint a kefalizáció törzsfejlõdési túlsúlyánál (az értelmesedés által átkondicionált reflexintegrálunknál) fogva, a harmadik ezredév végére a szervezett vallások és híveik oly kisebbséget képviselnek majd, mely mindegyre csökken. A hívõ képtelen elfogadni a fair play játékszabályait, a sevallásúak felajánlotta fair play szerint lefolytatni a vetélkedést; teljességgel képtelen arra, hogy elismerje a sevallásúság jogát a blaszfémiához (mely amúgy is kancsal szóalkotás); míg õ maga, a jámborita, a sevallású pszeudó-meghatározásaival, a fosztóképzõvel való visszaélésen alapuló kancsal szóalkotásaival, szünet nélkül gyalázza mások legbensõségesebb meggyõzõdéseit s bántásait még halmozza is azzal, hogy a sevallású állampolgári becsületébe, emberi méltóságába gázol.
(8) A hívõ számára "minden népek megtérítése" - akár Krisztusra, akár a Prófétára apellálva - kötelmi parancs. A sevallású ilyen felhívást, térítõ parancsot nem ismer és nem ismer el. A sevallásút mi sem készteti arra, hogy megossza meggyõzõdéseit, sem arra, hogy szaporítsa a vallás-utániak számát, még kevésbé arra, hogy holmi "ellen-egyházat" szervezzen. Célzatosság vagy rosszindulat nélkül - az ezotéria féltõ ösztöne dolgozik benne.
Valahol csak, térítõ hadjáratai során, a zsidókereszténység és az iszlám farkasszemet néz egymással, a helyzet humoros volta nem téveszti el rajta hatását, ám a sevallású nem tartja érdemesnek, hogy törõdjék vele. Amiben élünk, a Theatrum Mundi színpadának mindig jellemzõje volt, hogy a "gyaurok" vagy a "hitetlenek" megtérítésére indított hadmenetek megütközzenek, ám a hátrahagyott hullahegyek után a szent szándék hamvába hull s a feledés nyomtalanul elnyeli. A sevallásút csupán az tölti el riadalommal, ha a vallásos türelmetlenség Térítõ Kardja ellene fordul. A Térítõ Parancs találta fel a hittérítõt; a vakhitet sohasem az Értelem imperatívuszai vetették be. Igaz, mai napság az erõszak eszköze, mint ultima ratio, kevésbé áll a vakhitûek rendelkezésére; s így aztán a missziós atyának/mullah-nak/moonshee-nak/ evangelizálónak be kell érnie a meggyõzés békés eszközeivel, amilyen az ékesszóló igehirdetés, az Imám, a Próféta, a Megváltó megígérte túlvilági javadalmak; a mennyei finomfalatok felvonultatása, hol is, alvás helyett az Istenközel Örök Boldogága vár a hívõre a szakadatlan ébrenlét állapotában. A Paradicsomban a hurik folyvást megszûzülnek és az orgiázás örömét nem rontja meg az AIDS¬fertõzés veszedelme, a kotonmentes közösülés jutalma tizenötezer évig tartó magömlés. Mely boldogságra hogy belelovallják a tömegembert - ez amaz igazi intellektuális vetélkedésnek a bohózati változata csupán.
Az evangelizáció per derfinitionem nem fogadhatja el, hogy falba ütközik; hogy vereséget szenved; hogy kelepcébe került; hogy leleplezték; hogy érveit halomra cáfolták. A sevallású megtérítésének a visszája az volna, ha a missziós atya elvesztené hitét. Am a messze küldött prézsmitá¬lók mást el sem fogadhatnak, mint a sevallásút amint boldogan elébük veti magát és azt, hogy a hit kerítõhálója telemenjen gazdag halzsákmánnyal
(9) De hányadán állunk a sevallásúval, tiszteletben tartja-e a se-szeri-se-száma kultuszok és valláshiedelmek jámboritáinak hitét? De még mennyire! Szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy ki-ki szabadon gyakorolhassa vallását; mindenki hitbéli szabadsága mellett tör lándzsát. Igazában maga a gondolat is, hogy bárkit kiragadjanak egyháza kebelébõl, ellenszenves a számára.
Bizonyos értelemben a "Három Imposztorok Legendája" (Mózes, Jézus, Mohamed) elhírhedt koraközépkori szerzõje, Al-Rhazes folytatói vagyunk, csak épp a fejezeteinkben - a legenda folytatása rémületes és elszörnyesztõ. Tudatalattink mélyére temetve oly titkokat hordozunk, amelyek nem volna szabad hogy valaha is kitudódjanak. A vallások találták fel az olyan tömegbûntényt, amilyen pl. a népirtás. A fasizmus: vásári derivátuma annak a nekivadult antiszemitizmusnak, amely a középkor évszázadaiban napirenden volt (e nélkül ugyan, de elsõ változata az iszlám volt, amilyen sikeres fasizmus csak lehet) s voltaképp a német fasizmus a zsidókereszténység világi eretnekségeinek egyike. A másik a kommunizmus, amely a millenarianizmus elsõ szektáiból eredt s a montanisták, a Szentelõ Lélek Testvérülése, az anabaptisták, a Fraticelli, a katárok, a táboriták, a plebs pauperum, a pastoriaux, a petrobruziánusok, a Szabad Szellem Adeptusai stb., stb., töretlen vonalán át Marx/Engels/Leninig elvezet. A szovjet kommunizmus a hit világi eretneksége, s mint a zsidókereszténység fattyúhajtása, kétezer éves múltra tekinthet vissza. Hogy ezért felelõsek volnának avagy töredelmesen vállalnák vallásuk e két katasztrofális világi eretnekségének ódiumát - ennek a puszta gondolata is a hívõ számára bõszítõ képtelenség. Csupán a sevallásúnak adatott meg a kiváltság, hogy mintegy kívülrõl szemlélje a fanatizmusnak e történelmünkben sorjázó katasztrófáit. A benne elmélyedõ szemlélõnek mindezekben a vallások végsõ felelõssége napnál világosabb és nincs is annál semmi megvetésre méltóbb, mint amikor a zsidókereszténység úgy tünteti fel, mintha "legyõzte" volna tulajdon szekuláris eretnekségeit és politikai tõkét kovácsol talmi "diadalaiból".
Ha Theodosius 4. századi rendelettörvényét tekintjük indulásának, amely a zsidókereszténységet államvallássá tette, és figyelembe véve, hogy a világvallások átlagos élettartama kétezer év, akkor Szent Vallásunk további életesélye még 4-500 esztendõ - feltéve hogy nem lépnek színre (történelmi) katalizátorok. Persze a sokkal nagyobb veszély a látóhatáron nem a kereszténység, amely megújhodásditól megújhodásdiig tántorog, hanem az iszlám; éspedig primitív jellegû fanatizmusánál és hasonlíthatatlan intoleranciájánál fogva; ráadásul az iszlám engesztelhetetlen ellensége minden kompromisszumnak. Az iszlám teokrácia, ha megkaparintja az atomfegyverek arzenálját, ez oly kombináció, hogy valamennyiünk végveszedelmét jelentheti.
Vallásban-élõknek és sevallásúaknak egyaránt közös érdeke, hogy átvészeljük az elkövetkezendõ évszázadok történelmi földrengéseit. Ahhoz, hogy elkerüljük, ill. hogy a minimumra szorítsuk le a súrlódást, fölöttébb kívánatos volna, hogy kigyomláljuk a mindennapos szóhasználatból a blaszfémiával kapcsolatos nyelvi idiotizmusainkat. Hogy gyökerestül kiirtsuk a vakhit ama nyelvi idiotizmusait, amellyel a sevallásúakat a szószékrõl, a szótárakban és minden médiában a gyalázkodás zárótüze alatt tartják. Továbbá, last but not least, a sevallású gondolkozás szempontjából célirányos volna, ha a jogalkotás törvényerõre emelné a blaszfémiához való jogát minden állampolgárnak, hívõnek és sevallásunak egyaránt, lévén ez elidegeníthetetlen szabadságjoga minden embernek, aki szabadnak született.
*
Két veszedelemmel kell szembenéznünk nekünk földieknek, az egyik már küszöbünkre ért, a másik késõbbre várható (ki-ki eldöntheti, melyiket szeretné elõbbre venni, hogya nyakába szakadjon). Az ember narkotikumfogyasztó állat, mindig is az volt. Hogy mivel kábszerezi magát, az a (történelmi) kortól, az éghajlattól és az égövtõl függ. Ám eleped érte, vegyi és szellemi narkotikumának napi adagját változatlanul igényli, csak hogy kielégítse veleszületett eszképizmusát, ami az agyállomány-növekedés, a kefalizáció egyik mellékhatása. Az ember eszképista állat, iparkodik mítoszokba menekülni és (személyes vagy kollektív jellegû) hitregék révén "birodalmat venni a halálon", szeretné a bódulatban elérni a "Mennyei Boldogság állapotát még itt a Földön", de legalábbis azt a félig-meddig zsongított létállapotot, ami lehetõvé teszi, hogy továbbvigye létének terhét és tûrhetõnek találja életét. A föld lakossága immáron 6 milliárd, számuk épp meghaladta ezt; de túlnyomó többségében a zöme - hogy finoman szóljak - így vagy amúgy: zanzamálé. Amolyan zombi. A civilizáció, ott is, ahol van, véknyacska hártyaréteg az elmén: váltig nagy a kísértés, hogy visszaessünk lényünk mélyére horgonyzott indulatokba, õrjöngésbe, ábrándozásba, téveszmékbe, monomániákba. A zombiologiának a kötetekre menõ teljes regisztere ott kísért a Zanza Elmében. Elég, ha csupán két veszedelmére mutatunk rá az emberiség szertelen zanzaságának. Melléfogás volna, ha odáig egyszerûsítenénk, hogy az egyik spirituális, a másik politikai, mert eggyé fonódnak. Elõször is, itt senki nem sejti, hogy a szibarita Nyugat mennyire messze sodródott a demokráciától, ill. hogy milyen veszedelmesen közel sodródik a diktatúrához, minek oka a nemtörõdömség, a libertinizmus és egyfajta megrészegült forrongás, amely az anarchiával határos. Még kevésbé sejti, hogy az elmének abban az egyre zsugorodó szektorában, amelyben a zombiizmus az ókor hordalékait görgeti - nevezzük bár vallásos jellegû, félõs áhítatnak, sensus numinisznek avagy a természetfölöttiség, a csodák utáni vágynak - még mindig van és létezik, nagyon is él és virul az istenség és vele az egyistenhit. Mely õsrégi istennek az epifániája - a Labda. Megszentelt kegyhelye - a stadion. A Labda az egyetlen istenség, amely látható, kézzelfogható. Megjelenésre, formára ahány annyiféle, és ugyanannyi a misztériuma. Beavatottjai, adeptusai sok százmillióra rúgnak, Játékoknak nevezett szertartásai alatt hívei önkívületbe esnek; a Misztériumban résztvevõk robajló ordítása fülsiketítõ, Van, aki földre verve vonaglik-vergõdik s ez a Morbus Sacer a legbiztosabb jele annak, hogy az istenség beléköltözött. Más vérszomjasok bosszúállást követelnek, hogy megtorolják istenük rituális Feláldozását, miáltal kieszközöljék Megváltójuk Csudálatos Feltámadását. Bizony a legújabb idõkben is volt példa arra, hogy tömegével életüket áldozták a hívõk Epifánia-ünnepén az Istenségnek, ami a Labda; és ha valaki az igazi hitbuzgalom, a mindvalóságos sensus numinis, a szakrális hisztéria, vad õrjöngés jeleit keresi, hogy tanúja legyen emez ölnikész prozeliták vak tombolásának, hát elég ha a Játékok lelátóin végigtekint - bármilyen Játékok tribünjén, hol halhatatlan Üdvözítõnk és istenünk örök idõkre fennen ragyog. S most, hogy ismerjük iker-veszélyeinket, mitévõk legyünk? Elõször is, távolról se higgyük, hogy egyhamar hamvába hull a sensus numinis - ama vallásos monománia, amely proteuszi természeténél fogva mindig talál magának új, korszerû álarcot; új, korszerû edényt, amelybe beleöntheti lélektani indulattartaimát. Az Örökkévaló Labdaisten Egyetemes Nagyegyházának megléte és felhaladása bõségesen bizonyítja, hogy a zanzaság lelki szüksége Õ, meg is lelte és égre rúgta istenét, ki ott trónol fennen Magos Dicsõségében - Azkibe vetett hite rendíthetetlen.
Mint a motor az üresjáratban, a kereszténység még mindig "jár" és üzemel. Gyakori eset ez világszervezeteknél. Megléte "közérdek", rengetegen függnek tõle: létérdekük; motorja még jó ötszáz évig eljárogat; ám az iszlám méltóságteljes, lassúdad elhervadása sokkalta távolabbi; és, már amilyen a Nyugati Világ zanza mentalitása, öngyilkos vigyázatlanság a és ahogy minden figyelmét leköti a Játékok hitbuzgalma, addigra meglehet, hogy eltompult, legyengült és vérszegény állapotában harcképtelen lesz és nem tud ellenállni a fundamentalizmus lerohanásának. Ha egyszer az iszlám harcos triumfalizmusa összeforr a mullahok szocializmusával (úgy, hogy benne az iszlám a domináns, a szocializmus a recesszív elem) - úgy újabb ezredév is beletelhet, amíg a
vallás-monomániától szabadulunk, lévén az elme atavisztikus visszaütés az ókor észjárására. A zanzamálé megismerszik nemtörõdömségérõl; épp azért, a Nyugat parancsnoki hídján kétszeres éberséggel kell ügyelnünk arra, hogy a kormánykerék mögött ne zanza álljon. A demokrácia az a rendszer, amely neveli, táplálja, tolerálja és kényezteti ellenségeit, és ha el akarjuk kerülni, hogy olyan, egyszer és mindenkorra szóló parancs uralom szakadjon a nyakunkba, minek lerázhatatlan voltáról még maga Hegel sem álmodott, akkor közülünk azoknak, akik nem hisznek a történelmi determinizmusban, éberen kell õrködniük, nehogy rajtuk is erõt vegyen a zombi álomkór. Mire felriadnánk belõle, nagyot néznénk rajta, hogy íme - fogolytáborban ébredünk.
Összefoglalásul. Törjünk lándzsát a tolerancia mellett? Természetesen.
De csak azok számára, akik ugyanolyan toleranciával viseltetnek szekuláris társadalmunk iránt, és nem zavarják lelki nyugalmát azoknak, akik valláson túl és kívül élnek. "Ingatlanügynökségek", amelyek a tömeghisztéria felkorbácsolására biztatják a tévé-prédikátorokat, mivel rajtuk búsás hasznuk van; "újrakeresztelt" bankárok, akik ügyeskedõket pénzelnek, hogy amerikai módra, térítõ-hadjáratukkal tömeges megtérést produkáljanak a tévé képernyõjén, fölöttébb sötéten értelmezik a "vallásszabadságot". Tevékenységükkel lábbal tiporják szabadságunkat, jogunkat az épelméjûséghez, intellektusunk szabadságát egy olyan társadalomban, amely jön idõ és még arról is megfeledkezik, hogy valaha világinak nevezték. (Ez az egyházi szóhasználat, e papi rétegnyelv, ez az argot is el fog tûnni.)
Maguk-tehetetlen csecsemõket keresztelnek, az iszlámban (a szünnet szertartásában) kiskorú fiúkat metélnek körül; mindezt a "vallásszabadság" ürügyén: nem egyéb ez gyermekragadásnál, valaha ezekbõl nevelték a janicsárokat. Akik bennünket, felnõtteket akarnak hitükre téríteni, "kard által, ha kell", hogy utána megrendszabályozva/meghamisodva éljük le kísértet-életünket - az olyanoktól ne sajnáljuk a golyót.
Kultuszok, vallások, a sensus numinis az intellektusnak épp nem a "legmagasztosabb" összetevõi. Épp ellenkezõleg, ez az ingernyaláb lényünk állati rezidúuma: õstörténetünk üledéke - lefelé a filogenetikai sorban. Minél mélyebbre hatolunk ebben a járatban, ez az animális ingernyaláb annál inkább dominál. Az elõember primordiális reflexeinek/ösztöneinek tetõzésén minden "vallás" - az intellektuális eltájékozódás alig jut szóhoz. A "természetfölöttibõl" ránk háramló etikai/esztétikai princípiumok igazában távollétükkel tüntetnek s nincsenek sehol. Az ég üres. Az élettelen világ ellenséges volta kozmikus méretû; bioszféránkon kívül a Kelvin-skála abszolút nulla pontja oly ölõ hideg, hogy ez is mutatja, létünk mennyire ellenséges közegben lebeg. A magam értelmezése szerint ez a közeg a multiverzum özön közönye. Ebbe térünk vissza, magunk is azzá: ellenséggé leszünk, mihelyt az Élõszférából kihullunk. Eldöglésünkben - amennyire eleven testünkben mintegy benne voltunk és ennenmagunkra ismertünk - hullánk már több-mint-idegen. A halálban megszûnünk. Ez minden, amit errõl mondhatunk.
Határ Gyõzõ: Haza a magasföldszinten, 296-307. old.
»
A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ma történt
Március 11.
1570. március 11. Rómában felakasztják Nicoló Franco szabadgondolkodót, mert írásaiban gúnyt ûzött V. Pius pápa személyébõl. (Vö. 1572. január 5.)

1911. március 11. Kievben meggyilkolják Andrej Juscsinszkij 13 éves diákot, akinek feldarabolt és kivéreztetett holttestét 8 nap múlva egy helyi téglavetõben találták meg. A gyanú ennek gondnokára, a zsidó Mendel Bejliszre terelõdött. Tárgyalására csak két és fél év múlva (1913. szeptember 25 - október 28.) került sor, idõközben a vizsgálóbírót igyekeztek hamis nyomra terelni: a terhelõ tanúk egész sora halt meg hirtelen és természetellenes halállal, óriási vesztegetések folytak, egymást követték a hamis vádak és önvádak. Végül a per Bejlisz felmentésével végzõdött, a bíróság azonban arra a megállapításra jutott, hogy a gyilkosságot rituális vérnyerés céljából a zsidó Zajcev téglavetõjében követték el, amely a kievi zsidók vallási központja volt. Utóbb csaknem valamennyi vádló, tanú és szakértõ, aki a perben a zsidóság ellen nyilatkozott, a bolsevik terrornak esett áldozatául. (Vö. 1475. március 23.; 1882. április 1.; 1883. augusztus 3.; 1899. március 29.; 1899. november 10.; 1993. május 5.)

1986. március 11. Egymillió nap telt el Róma megalapításának hagyományos idõpontja, i.e. 753. április 21. óta.

2004. március 11. Az Európában valaha végrehajtott legvéresebb iszlamista merényletben 192 ember életét veszti, több mint 1900-an pedig megsebesülnek a madridi Atocha pályaudvaron.
Legfrissebb írások
4. hírlevél
2009-03-10 11:18, Antidogma.hu hírlevél
emlékezve: 2010. október 15-én. 04:18 -órakor leírva ide:

feljegyezve:

Ma azaz 2010. augusztus 12-én. most 09:05 óra van most értem haza a boltból és bent voltam szokás szerint B 24 -BEN IS AHOL SOKADSZORI ALKALOMMAL elmesélte Varga János volt
üzem rendész, hogy Brukkner nem lett volna szabdságon soha nem vettek volna fel, ez számomra akkor a halált jelentette, volna, valószínû a rendõrség utasítására, csak az akkori fõkönyvelõ nõ nem volt be avatva és felvettek, ezt azért jegyeztem le, hogy feledésbe ne merüljön milyen szemetek állatok voltak.

az elmondását Varga üzemrendésznek hallota akik ottt voltak felsorlás szeinr kOVÁCS lAJOS VOLT RAKTÁROS minkatársam, Pusztai Frenc volt aakor mûszerész, Ary Rudas csaba lánya a kiszolgáló pultos, és Zsolt aki a határátkelõnél dolgozik Letenyén.

és János aki a MOL - nál a kut-nál dolgozik.""""


Kedves Rózsa és persze a többieknek is igaza van, Rózsa nekem is megfordult már a fejemben ha én mindig csak adok - az "állam" meg mindig csak elvesz tõlem - helyes -e ?

Ahogy írod tv-be kellene iktatni aki nics rá szorulva az "ÁLLAM" SEGÍTSÉGÉRE NE ADÓZÓN!

Az államot azért tettem, idézõ jelbe mert már csak névlegesen él - valóságbanhalott - már mint a magyarállam - mert olyan nincs - van színház és bene a szereplõk....

a tíz egyszerû szó amit a gyermek is megért az legyen az alaptörvény - pld: ne lopj, ne hazudj, ne ölj, stb.

magyarázó rész meg hozzá:

".... történt egyszer, hogy valaki elvitt egy autót, a bírósági eljárás során nem tudta a bíró megbüntetni, lopás miatt, mert az elkövetõ úgy védekezett, hogy õ nem lopási szándékkel vite el, csak lekérste az éjféli utolsó helyi járatot és azért kötötte el az autót - a bíró tanácstalan lett - utánna találták ki, a btk- megfogalmazásban - a JÁRMÛ ÖNKÉNYES ELVÉTELE c. paragrafust.... stb. a ne ölj - nek is több változata van --- stb.


így kell ezt csinálni........


az alaptörvényt be kell mindenkinek tartani...

emlékszel: ".... vagy mindenkiere vagy senkire" úgy tünik O.V. MEGÉRTETE az üzenetet,
mindenkire kiveti a válság kezelõ adót - adókat - igen ez ogy helyes....

hogy senki ne tudja manipulálni a fenti példa alapján kell magyarázó paragrafus,

például, aki azzal a szándékkal. hogy ártson a rendszerek és maradjon minden régibe , árhárítja a fogysztóra az újabb adó terheket 20 év szabadság vesztést kap --- meg stb....


Bocs egy kicsit hosszú lett, de még folytatnám - még csak annyit, az élettapasztalat íráshoz,

elgondolkodató mindenki tudja - És nem történik semmi? De hogy nem a bevezõt cikk arról szól....


szeretettel: spartakusz...

2010. október, 15-én Táltos napján 04:34 órakor


utóírat:



Míg élsz mindig az emberiség fenn maradásáért tegyél! /nagy a baj/ -



Tudtam, hogy számtalan e-mailt kapok, - hogy miért? Meg írtam, hogy senki ne válaszoljon -
döntésem végleges - mert tisztellek habár nem ismerlek személyesen soha nem találkoztunk -
válaszolok... sokáig gondolkodtam, hogy hogyan, neked se és magamnak se ártsak, FIGYELNEK BENNÜNKET" csak oda küldhetek e-mailt ahova õk engedik meg stb.
tegnap azaz Hétfõn Budaházy ELLEN VÁDEMELÉST BENYÚJTOTTÁK. 24 EZER OLDAL A VÁDIRAT 34 OLDAL - ÉN TÖBB EZER OLDALBAN ÍRTAM LE TÖRVÉNYTELENSÉGEIKET!

Senki nem érti - "ne szemeteljek" írták egy oldalon nekem... hát nem szemetelek.... befejeztem...?


Amiértre a válasz: de csak röviden szabad, mert azt is megszabták máshol:


"....MA BUDAHÁZIAK HOLNAP A MIFÉLÉNK ELLEN FOGNAK KÉSZÜLNI A VÁDÍRATOK" ?

"... ELFOGJÁK ÍTÉLNI..." ?


MEGÉREZTEM ÉS AZ ÜZENET SE CSAL" rosszabb lessz mint 56-ban volt....?

"...ELKEZDTÉK..."?
ennyit a törvényben leírt véleményszabadság - úgy gondolom meg enged.. amit leírtam

de arra kérlek elolvasásá után ezt is töröld!

Üdvözlettel, Kedves Imre....
id. Kiss László

ui. ezen túl csak személyesen... végzem ... kapcsolataimat... nem bízom a "véletlenekre"


ELÍTÉLTÉK, TEGNAP 2010. OKTÓBER 13-ÁN OLVASTAM, EGY ÉVET KAPOTT HÁROM ÉVRE FELFÜGGESZTVE - A KÖVETKEZÕ TÉMA A TERROR ÉS MÁS BÛNCSELEKMÉNYEK - AZÉRT MEG MEG IS ESZIK....................


......a legfontosabb még is lemaradt: tegnap a friss:

VILÁG MAGYRSÁGA c. újságban olvasom a cikket címe:

Kína fogja kirobbantani a III. Világháborút?

"A MNRP-SSZ információi alapján közzéteszi: a Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetõrség Parancsnoksága"


... a cikk elgondolkodtató........


szeretettel: spartakusz.....
spartakusz