Kiss Imre, figyelj csak? Gázosítanak, illetve ködösítenek! Megerõsítette az elõzetes becsléseket az ausztrál Wildhorse Energy mecseki szén föld alatti elgázosítási lehetõségeirõl szóló megvalósíthatósági tanulmánya, a vállalat két lépcsõben több tíz milliárdos fejlesztést indíthat.

Az elõzetes eredményeket megerõsítve jelentõs széngázpotenciálról számolt be az ausztrál Wildhorse Energy megvalósíthatósági tanulmánya a mecseki szénmezõk föld alatti elgázosítási (UCG) lehetõségeirõl.

Két fázisban épülhet a projekt

A tanulmány egy összesen 400 megawatt feletti kapacitású energiatermelõ projekt megalapozását szolgálja, amelynek elsõ lépcsõje a tervek szerint egy 130 megawatt kapacitású bemutató üzem, illetve egy erre települõ 61 megawattos kombinált gázciklusú erõmû. A társaság úgy számol, hogy mindkét egység 2014 negyedik negyedévében kezdheti meg mûködését. A fejlesztések második szakasza egy nagyobb léptékû, 130 megawattos erõmû lehet, az elsõ fázis kiépítését követõen. A Wildhorse az elsõ UCG-üzemet a Pécstõl északnyugatra található Váralja régiójában hozná létre, az elsõ kör finanszírozásáról, kereskedelmi helyzetérõl és stratégiai partnerek bevonásáról szóló megvalósíthatósági tanulmány készítése várhatóan még idén áprilisban elindul és a jövõ év elejére el is készülhet.


Az uránért is indul a Wildhorse
A Wildhorse a tõkebevonással elõmozdítaná a magyar hatóságokkal - ugyancsak a Mecsekben folytatott - urániumprojektet is. (Amint arról a Napi Gazdaság beszámolt, a Wildhorse 2012 elején kötött együttmûködési megállapodást a magyar állami tulajdonú Mecsek-Öko Zrt. és Mecsekérc Zrt. a mecseki uránbányászat beindítása érdekében. A megállapodás értelmében a közeljövõben egy közös vállalatot hoznak létre, ennek keretén belül egyesítenék a Wildhorse 42,9 négyzetkilométeres területre szóló, illetve a magyar vállalat 19,6 négyzetkilométeres területre szóló kitermelési jogosultságát (elõbbi 38,5, utóbbi pedig mintegy 10 millió tonna kitermelésére szól). Matt Swinney, a Wildhorse Energy ügyvezetõ igazgatója szerint az urán jelenlegi világpiaci ára − amely több mint ötszöröse a bánya 1997-es bezárásakor érvényesnek − megfelelõ alapot ad a nagyszabású projekt tervezésének. A társaság szerint a mecseki Európa egyik legnagyobb urániumprojektjének számíthat.)

Közel nyolcvanmilliárdba kerülhet a fejlesztés

Az elsõ fázisban felépített demonstárciós célú erõmûvet a tervek szerint 6-12 hónapos idõszak után egy stratégiai partnernek értékesíti majd a Wildhorse, amely a széngáz-kitermelést azonban a saját kezében tartaná. A késõbb megvalósítandó nagyobb üzem sorsáról azonban nem szól a társaság közlése. A kutatási eredmények alapján a mecseki szénkészletek kitermelési potenciálja jelentõs: a becslések szerint 1-1,25 milliárd (billion) tonna, tonnánként 18,8-29,3 gigajoule közötti energiatartalmú tüzelõanyag áll rendelkezésre. Az ausztrál nyersanyagipari bizottság (Australasian Joint Ore Reserves Committee; JORC) következtetései szerint a Mecsekben mintegy 383 millió tonna szén található.

A korábbi elemzések szerint a fejlesztések elsõ és második szakasza 104, illetve 153 millió euróba kerülhet, a teljes program mintegy 260 millió eurós beruházása így összesen 76 milliárd forintos ráfordítást jelenthet (a számítások bizonytalansága a tanulmány szerint összességében 14 százalék). Az összegen belül az elsõ és második fázis UCG-beruházásai 89, illetve 153, a erõmûvi fejlesztések pedig 104 és 153 millió eurót jelenthetnek. A társaság szerint az, hogy a leendõ erõmû direkt összeköttetéssel rendelkezik majd a széngázkitermelés felé, önmagában 4-6 százalékkal alacsonyabb tüzelõanyagár-bázist jelenthet a szállítási költségek alapján.



Kétmilliárdos tõkebevonásra készül a vállalat

A Wildhorse 5,6 millió fontos (mintegy kétmilliárd forintos) tõkebevonásra készül részvénykibocsátással a mecseki UCG-projektje bankképes megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére. Az új részvényeket darabonként 5 pennys árfolyamon bocsátják ki a társaság közlése szerint; a Wildhorse igazgatói 900 ezer papírt jegyezhetnek, míg a jelenlegi részvényesek körülbelül 9700 font (15 ezer ausztrál dollár) értékig jegyezhetnek a papírokból.

Régiós terjeszkedés a cél

A két fázis együttesen évi mintegy 880 ezer tonna felhasználást teszi majd lehetõvé, ami 25 éves élettartammal számolva 22 millió tonnát jelent - a terület 185 millió tonnás készletébõl. A kutatások eredményei mérföldkövet jelenthetnek az UCG-technlógia kelet-közép-európai régiós felhasználásában, alternatívát teremtve a gázimporton alapuló energiatermelõ kapacitások egyre magasabb költségeivel - fogalmazott a közlemény szerint Matt Swinney, a társaság vezetõje. A Wildhorse a magyarországi eredmények alapján várhatóan más régiós országokban is indít hasonló projekteket.


Más ausztrál cég is érdeklõdik
Magyarországi szénbányászatba fogna az ausztrál ECSI is, a társaság közlése szerint a Mutual Wide-dal kötendõ formális megállapodás alapján folyamatban van a hét kutatási engedélyt birtokló magyar Synclean Resources kft. részvényeire vonatkozó opció megszerzése a Synclean Energy-tõl, a társaság anyacégétõl. Az ausztrál vállalat szerint valamivel több mint 8 millió dolláros tranzakcióról lehet szó.



A gázfüggõséget csökkentenék

A Wildhorse elemzése szerint a magyarországi piac megfelelõ potenciállal rendelkezik a széngáz szempontjából, az UCG tisztaszén technológiaként illeszkedik a Magyarország energiastratégiájához, mint tiszta, hatékony és saját energiaforrás. A cég felidézi, az energiastratégia a következõ 20-30 évben 2-3 ezer megawatt teljesítményû gázos erõmû telepítésével számol, amelyek a különbözõ forgatókönyvek alapján az energiaigény 37-52 százalékát elégíthetik majd ki. Az egységek mûködtetése összesen 3-5 milliárd köbméter földgázt igényel - a társaság várakozásai szerint a széngáz az importfüggõség csökkentéséhez is hozzájárulhat. A vállalat egyúttal stratégiai partnert is keres a bankképes tanulmány elkészítéséhez, illetve jogosítványokért folyamodik az UCG-eljárás közép-európai kiterjesztéséért. A márciusban elkészült elõzetes megvalósíthatósági tanulmány szerint a gazdasági és technikai feltételek adottak ahhoz, hogy az UCG-technológiával a kelet-közép-európa földgázüzemû erõmûvek számára szintézisgázt állítsanak elõ.


Mit jelent az UCG?
A Magyarországon található szén viszonylag alacsony fûtõértékû, magas hamu és kéntartalommal - ez azonban az UCG-kitermelés szempontjából nem jelent problémát. Az UCG egy helyben végzett eljárás, amely során a szenet gázzá alakítják át. Az itthon eddig nem alkalmazott technológia lényege, hogy a külszínrõl mélyített fúrásokkal elõször felderítik a szénvagyon elhelyezkedését, nagyságát, majd ugyancsak mélyfúrásokon keresztül forró gõzt és oxigént juttatnak a mélybe a szén hevítésére, meggyújtására. Az így keletkezõ fûtõanyag, a légnemû széngáz a fúrólyukakon, csõvezetéken keresztül jön a felszínre. A terméket kombinált ciklusú gázturbinás erõmûvekben lehet eltüzelni, a hagyományos szénerõmûvekét meghaladó hatékonysággal - ráadásul az UCG kitermelés költségei nem magasabbak érdemben a hagyományos bányászaténál.


Az UCG-technológia alapját képezõ ötlet legelsõ említése Carl Wilhelm Siemens nevéhez fûzõdik, aki 1868-ban vetette föl a gyenge minõségû szén földalatti bányákban való gázosításának tervét. Dmitrij Mengyelejev a következõ évtizedekben továbbfejlesztette az ötletet. Az 1909-1910-es években az amerikai mérnök Anson G. Betts az Államokban, Kanadában és Nagy-Britanniában védette le a "kibányászatlan szén fölhasználásának egy metódusát". Az elsõ gyakorlati munka 1912-ben kezdõdött volna a terv szerint Nagy-Britanniában Sir William Ramsay Nobel-díjas tudós vezetésével, azonban a projekt csúszott, majd meghiúsult az elsõ világháború kitörése miatt. Az elsõ sikeres tesztet 1934 tavaszán a Wikipédia szerint az erõltetett iparosítást folytató Szovjetunióban, Donyeckben hajtották végre, majd 1937-38-ban már föl is tudták használni a kitermelt gázt. Az 1960-as években azonban a jelentõs földgázkészletek fölfedezése gazdaságtalanná tette a szovjet UCG-termelést, és az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló energiahordozók miatt az Egyesült Államokban és Európában is fölfüggesztették a háború után indított programokat. Az 1980-as években az elsõ olajválság átmenetileg ismét érdekessé tette az eljárást, azóta azonban az energiaárak normalizálódása miatt a legutóbbi idõkig nem hódított nagyobb teret - bár számos országban indultak és folynak jelenleg is UCG-projektek.
Link