Tavaly tizenhárom éves mélypontra esett vissza a külföldiek visszaforgatott tõkéje Magyarországon. A pénzügyi befektetõk és a vállalattulajdonosok inkább hozamaik hazautalása mellett döntöttek. Így a megtermelt GDP-hez képest a belföldi szereplõk rendelkezésre álló jövedelme 9 százalékkal kisebb volt. A válság levonulása után vélhetõen normalizálódik majd a helyzet.

Sanyarú év volt a tavalyi az ország számára, hiszen a válság következtében az országban megtermelt GDP 6,7 százalékkal kisebb volt, mint a megelõzõ évben. Azt azonban csak ilyenkor õsszel, a KSH nemzeti számlák statisztikájából tudjuk meg, hogy ebbõl a megtermelt értékbõl mi az, ami a magyarokat gazdagítja, illetve mennyi megy a külföldiek zsebébe. Ehhez a hazai össztermék (GDP) helyett érdemes a nemzeti összjövedelem (GNI) mutatójára koncentrálni. A GDP-t korrigálni kell a külföldrõl származó elköthetõ jövedelmekkel (a hazautalt munkabérekkel, a vállalattulajdonosok osztalékával, illetve az EU-támogatásokkal), hiszen ennyivel több elkölthetõ pénz kerül a belföldi gazdasági szereplõkhöz. Ellenkezõ irányú korrekciót igényel például az itt dolgozó külföldiek hazautalt fizetése, a külföldi (rész)tulajdonú vállalatok nyeresége, illetve a külföldnek fizetett kamatok. Ezek a korrekciók a GDP mutatótól elvezetnek a GNI-hoz, és így választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy vajon többet, vagy kevesebbet költhetünk annál, mint amit idehaza megtermelünk, illetve milyen tényezõk játszanak ebben szerepet.

A fenti kérdésre a válasz: tavaly (az elõzetes adatok alapján) a GNI 5,3 százalékkal volt kisebb, mint a GDP, vagyis a külföldiek idehaza realizált bér- és tõkejövedelmei ennyivel nagyobbak voltak annál, mint amit a magyarok realizáltak külföldön. Ennek oka a számok nyelvére fordítva a következõ. Magyarországon tavaly 26 054 milliárd forint értéket állítottak elõ. Ez gyarapodott még azzal a 197 milliárd forinttal, amennyivel a magyar munkavállalók több munkajövedelmet realizáltak külföldrõl, mint a külföldiek Magyarországról, illetve az EU-transzferek számunkra kedvezõ 260 milliárd forintos egyenlegével. Ez természetesen eltörpül amellett, hogy a Magyarországon termelõ vállalatok, illetve más befektetõk, hitelezõk mekkora jövedelmet realizáltak: a 4628 milliárd forintos tõkejövedelem jelentõsen meghaladja a magyar tõketulajdonosok 2867 milliárd forintos jövedelmét. A fentieket összegezve adódik a 24 751 milliárd forintos GNI.

A régi toposz
Egy ország általános életszínvonalát gyakran szokták az országban elõállított össztermék, a GDP alapján jellemezni. Ennek a jól ismert kritikákon (környezeti károk, jövedelemegyenlõtlenség stb. figyelmen kívül hagyása) túl egyéb, kézenfekvõ korlátai is vannak. Egyszerûen fogalmazva: a GDP-mutató nem mond semmit arról, hogy a megtermelt érték kihez kerül, külföldi vagy belföldi gazdasági szereplõkhöz. Ha például egy országba rendszeresen érkezik jövedelem külföldrõl (például azért, mert az ott dolgozó vendégmunkások tömege hazautalja a munkabérét), akkor valójában az országban élõk tartósan többet költhetnek annál, mint amit a GDP jelez. Ugyanígy lehetséges például az is, hogy a külföldi tõketulajdonos realizálja a hazai vállalati profit egy részét, így azt nem a belföldieket gazdagítja. Utóbbi példa régi toposza a magyar laikus közbeszédnek, az összeesküvés-elméletek hívõi egészen színesen tudják magyarázni, hogyan is tûnik el a pénz az országból, és miért is vagyunk mi "ilyen" szegények. Pedig - ahogy arról már korábban is megemlékeztünk - a magyar fejlõdési modellnek és az eladósodásnak egyenes következményei az elsõre meglepõnek tûnõ számok.

Hogy az 5,3%-os rés sok-e vagy kevés, nézõpont kérdése. Nemzetközi összevetésben nagynak számít, csak az egészen sajátos mûködési modellû Luxemburg és Írország elõz meg minket. Ugyanakkor a jelentõs mûködõtõke-beáramlásra alapozó országok értékei nem sokkal maradnak el a hazaitól, vagyis nincs szó extrém kiugrásról. A különbséget is leginkább az magyarázza, hogy a jóval nagyobb külsõ eladósodottságunk miatt jelentõs kamatjövedelem üti külföldi finanszírozóink markát. A magyar gazdaság termelését (de fõleg költekezését) a külföld finanszírozta - méghozzá hitelekkel. Ennek eredményeként viszont az állam és a lakosság kamatkiadásai jelentõsen megugrottak: az elõrehozott fogyasztás árát meg kell fizetni.

Egy másik megközelítésben viszont azt állapíthatjuk meg, hogy a tavalyi GNI-GDP-rés 2003 óta a legkisebb. Ennek oka, hogy a tulajdonosi jövedelmek egyenlege kedvezõen alakult, a magyarok által realizált ilyen típusú jövedelmek gyorsabban emelkedtek, mint a külföldieké. Érdekesség egyébként, hogy ezekben a számokban nyoma sincs a válságnak. Mindkét relációban folyamatos a bõvülés.

A fentieken túl azt is érdemes figyelembe venni, hogy a külföldiek kezébe kerülõ tõkejövedelem (kamat, profit, árfolyamnyereség) egy részét visszaforgatják, vagyis újra Magyarországon költõdik el. E szempontból a 2009-es év nagyon rossz idõszaka volt a gazdaságnak. A külföldiek ugyanis a teljes realizált jövedelmük mindössze 18%-át forgatták vissza, ami 1996 óta a legrosszabb arány. Ebben persze nincs semmi csoda: a visszaesõ beruházási aktivitás mellett a vállalatok tulajdonosai a válságtól megtépázott országban érthetõen kevesebb forrást hagytak, illetve a kamatozó befektetéseket is leépítették. Erre a hatásra erõsített még rá, hogy a hazai vállalatok a külföldi befektetéseik utáni profitjuk nagyobb hányadát forgatták vissza a szokásosnál. Ezzel korrigálva a GNI-t azt láthatjuk, hogy tavaly a GDP-hez képest 9%-kal kevesebb forrás állt csak az ország rendelkezésére, azaz a nemzeti számlákból is világosan látszik a válság miatti erõs alkalmazkodási kényszer hatása.

A tavalyi extrém különbség azonban szinte bizonyosan jelentõsen csökken már az idén is. A további növekedés ellen hat, hogy az ország külsõ adósságállománya kissé csökken, a külföldiek visszaforgatott profitaránya várhatóan nem lesz ilyen alacsony, illetve az EU-transzferek is várhatóan tovább emelkednek. Várhatóan azzal is kalkulálhatunk, hogy a mostani elemzési körünkön kívül esõ friss mûködõtõke-befektetések is élénkülnek majd, ami szintén forrás jelent a belsõ felhasználáshoz.

Forrás: Link