A hetekben hivatalosan is tízmillió alá süllyed az ország lakossága. Valójában máris a lélektani határ alatt lehetünk a kivándorlók növekvõ száma miatt. Évtizedekig az erdélyi magyarok pótolták a veszteséget, ám közülük is egyre kevesebben állnak meg nálunk.

"Na és mennyi idõre mentek? - Tizenöt évre." Tóth Krisztina novellájában ezt válaszolják a Nyírségbõl a Lappföldre induló hentes fiúk. Mindez nem a képzelet szüleménye, Skandinávia az egyik legnagyobb "hentesfelvevõ" térség.
Az ottani húsüzemek állást és lakást kínálnak, cserébe a nyelvismeret nélkül a világba induló magyar munka nélküli fiatalok hosszú idõre szerzõdnek, s akár a jogilag lehetséges maximális idõszak (öt év) háromszorosát is aláírják.

"Láthatatlan" bevándorlók

A gazdasági kényszer miatt nehéz "puha" migrációnak nevezni azt, ami történik. Amíg a rendszerváltás elõtt évente 2-4 ezren disszidáltak, a legfrissebb, 2007-es adatok szerint Magyarországról csak az uniós államokban 34 ezren kértek tartós letelepedésre szóló engedélyt.
Ez is hozzájárul ahhoz, hogy hazánk népessége ezekben a hetekben hivatalosan is tízmillió alá esik. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete áprilisban állított fel egy népességszámlálót Budapesten, a mutató akkor 10 millió háromezret mutatott, most 10 millió hatszáznál tartunk.
A kutatók szerint a migrációs veszteség miatt valójában már bõven tízmillió alatt vagyunk. Nem tudjuk persze, hogy a Nyugatra indulók hónapokra, évekre vagy végleg maradnak.
A jövõ évi népszámlálás után már okosabbak leszünk, a demográfusok szerint azonban meglepetés lenne, ha - úgy, mint 2001-ben - most is "találnának" jó százezer addig nem nyilvántartott magyart, és ez ismét tízmillió fölé lökné Magyarország népességét.
Valószínûbb, hogy a 2001 óta 333 ezer fõvel csökkenõ (õs)lakosságszámot a hozzánk érkezõk nem tudják már pótolni. A deficit a halálozások magas és a születések egyre alacsonyabb számából adódik, és lassan véget ér a tömegesen érkezõ "láthatatlan" bevándorlók korszaka.
Évtizedek óta azonos bõrszínû, vallású, kultúrájú és nyelvû határon túli, fõleg erdélyi magyarok pótolják az apadó anyaország lélekszámát. Gödri Irén, a KSH kutatója lapunknak azt mondja: még az ezredforduló környékén is romániai magyar volt a Magyarországon letelepülõk 60 százaléka; mára ez 30-35 százalékra esett vissza.
A határon túli magyarság is öregszik, és az egyre kisebb létszámú fiatal korosztályoknak is megváltoztak a migrációs szokásaik - már nem feltétlenül állnak meg nálunk, új, érdekes célországokat találtak Nyugat-Európában.

A kevesebb érkezõnek az egyre nagyobb számú "indulót" is pótolnia kellene. Melegh Attila, a KSH demográfusa szerint 120 ezer magyar állampolgár regisztráltan és még 40-60 ezer e nélkül él külföldön. Ez a szám messze elmarad a lengyel, a román vagy bolgár kivándorlókétól, ám arra elég, hogy "kioltsa" az érkezõk népességpótló hatását.
Évtizedekig csak hallgattuk, hogy évente egy kisváros lakosságával lettünk kevesebben, s közben még mindig tízmillió felett maradt a lakosságszám; a közeljövõben eljöhet az a pillanat, amikor a visszaszámláló valóban pörögni kezd.

A távozás oka: devizahitel

A válság hatására sosem látott jelenségekkel találkozunk. Amíg az 1880 óta idõrõl idõre elõforduló migrációs hullámokban mindig a fiatal férfiak voltak többségben, addig most egyre több nõ indul útnak.
A válság miatt a férfiakat foglalkoztató iparágak is bajba kerültek, a Nyugat-Európába irányuló "cselédmigráció" azonban töretlen, nyelvtudás nélkül is fogadnak - feketén - nõket házi munkára, gyerekvigyázásra és betegápolásra.
A devizahitelek törlesztõrészleteinek növekedése pedig sok családot állít kényszerhelyzet elé. Egy csapásra kivédhetik ugyanis a forint romlását, ha egyikük euróban kapja a bérét. Turai Tünde, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa szerint például a szombathelyi kórházban a "hitelmigráció" már komoly feszültséget okoz - az orvosok után a nõvérek is Nyugatra indultak.
A munkaközvetítõ irodák szószedetet állítanak elõ a jellemzõen 45 éven felüli, itthon tartós munkanélküli leendõ háztartási alkalmazottaknak, házigondozóknak. Az osztrák határ mentén a 70-en felüli asszonyok válnak családfenntartóvá - horvát anyanyelvük révén Burgenlandban élõ idõs horvátokat gondoznak. Gyermekeik fuvarozzák át õket a határon, általában egy hétig maradnak, majd jön a váltás - egy másik korukbeli asszony.
Õk nem fognak emigrálni, de az Angliába, Írországba induló fiatal nõknél erre már nem vehetünk mérget - õket Turai Tünde kutatása szerint néhány hónapon belül a családjuk is követi. Ha tudják, eladják az anyagi helyzetüket megrendítõ "hiteles otthont", és hosszabb kint tartózkodásra rendezkednek be.

Segítenek a netismerõsök

Öt év - mondja Csanády Márton, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fõiskola oktatója. Ha valaki ennél tovább marad külföldön, meglazulnak a családi szálak, szétszakadozik a baráti-ismerõsi háló, és egyre nõ a veszélye annak, hogy az illetõ kint marad.
A képzetlenek terveirõl nincsenek adatok, de a tudósokról tudjuk, hogy nagy részük tízéves vagy még hosszabb tartózkodást tervez. Minél messzebbre, minél hosszabb idõre, minél képzettebben - ez a három tényezõ növeli a kint ragadás valószínûségét.
A külföldre távozók közül más esélye van a végleges maradásra a diplomás, nyelveket beszélõknek és a nyelvtudás nélkül, többnyire feketén vagy igen rossz szerzõdéssel munkát válla lóknak. Nem a 15 évre kiszerzõdõ henteseket veszítjük el nagyobb eséllyel, hanem az értelmiségieket.
A magasan képzettek külföldön is képesek középosztálybeli életszínvonalat el érni, ám a többiek elõbb-utóbb észlelik, hogy "deszka van a plafonon", vagy is a befogadó ország nem kínál számukra karrierlehetõséget, csak olyan munkaköröket, amelyeket az õslakosok nem szívesen töltenének be.

A csehókban mosogatók, a pincérek, a bébiszitterek döntõ többsége elõbb-utóbb hazatér - állítja Csanády. A havi másfél-kétmillió forintot keresõ orvosoknak viszont nem egyszerû visszaállni az itthoni nettó 120 ezer forintnál kezdõdõ bérekre.
A legújabb statisztikák fõ meglepetése Spanyolország, amely a harmadik legnépszerûbb célországgá lépett elõ. A kutatók szerint évi 6-7000 ibériai magyar munkavállaló még mindig nem jelentõs, mégis figyelemre méltó, hogyan tudnak hazánkfiai megkapaszkodni egy olyan országban, ahová sosem irányult tömeges magyar migráció.
A Németországba, Ausztriába indulók könnyen találnak kinti magyar kapcsolatot, de még a Kanadába tartók is szerencsésebbek. Kint élõ - sok esetben cigány - rokonaiktól nem nehéz megtudni, mennyi "startpénz" jár a hatóságoktól, vagy hogyan lehet automatikusan hitelhez jutni.

A Spanyolországba tartók zömének azonban csak "netismerõsei" vannak, ám a jelek szerint ez is elég. Mivel a spanyolok sem erõsek nyelvtudásban, az angolul beszélõ magyarok jól boldogulhatnak, ha külföldi tulajdonú pubban, szállodában jelentkeznek, ahol majd külföldieket szolgálnak ki. Ám azt, hogyan rajzolja át a válság a migráció hatását, nehéz kiszámítani.
A spanyolok milliószámra küldték haza marokkói vendégmunkásaikat, az viszont csak valószínûsíthetõ, hogy a magyarok többségének sem sikerült megkapaszkodnia. A próba szerencse alapon Nyugatra indulók számát azonban a fogadó országok nehézségei sem csökkentik, hiszen nálunk több régióban még nagyobb a baj. Melegh Attila szerint a hajnali, Ciprusra induló fapados járatok ma olyan képet mutatnak, mint hajdanán a fõvárosba induló feketevonatok.

Angliába bébiszitternek vagy csaposnak; Németországba, Ausztriába építõipari munkásnak; Skandináviába eperszedõnek vagy hentesnek; Olaszországba feleségnek - sorolják a kutatók a célpontokat.
Minél magasabban képzett valaki, annál több lehetõség közül választhat. Orvosokat Angliába, Hollandiába, Svédországba, Németországba is várnak, informatikusokat pedig ahova csak menni akarnak - bár már kissé nehezebben találnak munkát, mint tíz éve.
A növekvõ migráció nemcsak a végleg kint ragadók miatt apasztja a hazai népességet. A szerencsepróbálók bizonytalan helyzetük miatt késõbbre halasztják a gyermekvállalást, s ezzel csökken annak esélye, hogy gyermekük szülessen.


"Kitántorgás" 1956-ban
A külföldi tartós munkavállalás is erõsíti azt a jelenséget, amely a kutatók szerint a hazai születésszám apadásának fõ oka - a családok addig halogatják az elsõ gyermek megszületését, amíg már nem lesz idejük másodikra. Így hat egymásra a kivándorlás és a születésszám. A többi kelet-európai országban azonban másként, mint nálunk.
A migráció terén például a lengyelek, a románok vagy a bolgárok rosszabb helyzetben vannak, mint mi. A moldávoknál százezer, a románoknál több tízezer "kivándorlási árvát" - olyan gyermeket, akinek mindkét szülõje külföldön vállalt állást - tartanak nyilván. A kivándorlás mértékét leginkább az határozza meg, hogy az adott ország mennyire õrizte meg agrárjellegét - minél inkább, annál védtelenebb Nyugat-Európa szívóhatásával szemben.

Elhalasztott szülések

Magyarország iparosodottabb, ezért kevesen indulnak útnak, de röghöz köt a nyelvtudás alacsony szintje, és marasztaló a magyar szociális védõháló is. Az új uniós országok közül viszonylag alacsony kivándorlási mutatónkkal a csehekkel és a szlovákokkal mozgunk együtt, a születésszám szempontjából azonban nem.
A cseheknél is volt egy demográfiai fordulat: a nõk ott is a húszas éveikrõl a harmincasokra halasztották a családalapítást, ám akkor észbe kaptak, és pótolni kezdték a lemaradást. Nálunk viszont sokan végleg kicsúsznak az idõbõl; Kapitány Balázs és Spéder Zsolt, a KSH kutatói felhívják a figyelmet, hogy ma egyharmaddal kevesebben születnek, mint amennyi a népesség újratermeléséhez kellene. Magyarország ezért fokozottan érzékeny a migrációs veszteségre.

Ám abban, hogy mely országok válnak a kivándorlók célpontjaivá, az ottani demográfiai helyzetnek nincs szerepe. Csak egyetlen kivételrõl tudnak, ez pedig Románia. Szomszédunk az eredetileg Magyarországon élõ "vegyes házaspárok" közül - melybõl az egyik anyaországbeli, a másik erdélyi magyar - bõkezû családtámogatási rendszere révén már jó néhányat áttelepülésre bírt.
________________________________________

Egy kivándorló vallomásai

"Megint napirenden van öcsém helyzete, és nem könnyû errõl úgy beszélni, hogy ne legyen félreérthetõ, szeretetlen, kegyetlen, kritikus. Nehezen élnek három gyerekkel, munkát nem talál, ha igen, akkor azt jó magyarosan elfelejtik kifizetni, vagy többe kerül eljutni a munkahelyig és vissza. Segíteni kellene õket, ám olykor feltör belõlem a keserûség, mert amikor mi kerültünk nehéz helyzetbe, akkor azt mondta a családom: "Add el, amit tudsz" - és már vitték is a cigányok a bútorokat, a vevõ meg a házat. Aztán Isten hozzád, kis Magyarország! Most már a "nektek könnyû" kategóriában vagyunk, mert ha le is szakad a hátam a nehéz munkától, de legalább megfizetik, és a leszakadt hát nem látszik, ahogy a könnyes szemekkel átlépett határ vagy a félelemmel és sóhajokkal átkucorgott éjszakák sem."

A Hátunk mögött Magyarország címû blog egyik bejegyzése (http://allemand.freeblog.hu/)
________________________________________

A KIVÁNDORLÁS TÖRTÉNETE

AZ ELSÕ HULLÁM - Az 1880-as években kezdõdött meg az Egyesült Államokba való migráció, amely 1913-ban érte el a csúcspontját, a köztes idõben eltelt 33 esztendõ alatt 1,2-1,3 millió magyar állampolgár (kétharmaduk a történelmi Magyarország más nemzetiségeihez tartozott) telepedett le a tengerentúlon. Ezenfelül 500-600 ezerre teszik azok számát, akik csak szerencsét próbáltak, majd hazatértek.

A NAGY VILÁGVÁLSÁG - A húszas évektõl a magyarok inkább Kanada felé fordultak, a második világháborúig közel negyvenezren telepedtek le az észak-amerikai országban. (Az utóbbi években több ezer roma próbált ott szerencsét, kihasználva a jóléti állam segélyrendszerét.)

1956 - Kétszázezer, döntõen fõvárosi lakos, kétharmadrészt fiatal férfi hagyta el az országot. Többségük képzett munkás volt, az egyetemi-fõiskolai hallgatók több mint tíz százaléka távozott.

DISSZIDENS ÉVTIZEDEK - Évente 2-4 ezer ember szökött át Nyugat-Európába, ez a szám a hatvanas és nyolcvanas évek között állandósult.

SZABAD VILÁG - A kivándorlás a rendszerváltást okozó gazdasági válsággal gyorsult fel. Az újabb csúcs az uniós csatlakozás után jelentkezett, évrõl évre emelkedik a tartósan külföldön munkát vállalók száma.


Forrás : Link