"Újabb agymosó történelemhamisítás a Magyar(?) Talmudista Irodától
Beszéljünk talán a patkánylázadás alatti szerepükrõl, a Lenin-fiúk és a Szamuely-félék rémtetteirõl, a háború után ÁVH-ssá átvedlett fajtársaik embertelenségeirõl. A hadiszállításokon zsírosra hízott, a hátországban henyélõ kaftánosokról, meg a sorozás alól kibúvó bolsevista lázítókról. Ezekrõl miért nem esik szó?"

A zsidóság hozzátette a magáét a haza fegyveres védelméhez az 1848/49-es szabadságharcban, valamint fiai ott harcoltak az elsõ világháborúban és annak vége után a Székely hadosztályban is - mondta Hende Csaba a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos konferenciáján pénteken Budapesten.
A honvédelmi miniszter A magyarországi zsidóság az 1848–1849. évi forradalomban és szabadságharcban címû rendezvényen feltette a kérdést: "megeshetett volna-e velünk a soá szégyene" és "elhangozhatna-e a mai magyar parlamentben a vérvád gyalázatos szava", ha a haza minden egyes polgára tudná, hogy a zsidó emberek a nemzettel együtt harcoltak, és életüket adták a magyar szabadságért?

A honvédelmi miniszter megjegyezte, hatalmas igazságtalanság, ha egyes állampolgárokat kizárnak "a haza szolgálatából és ezzel együtt a hazából", és ennek fényében még értékesebb, ha mindennek ellenére ezek az emberek védik a hazát. Nekik ugyanis küzdeniük kellett azért, hogy ugyanazokat a szabadságjogokat élvezzék, mint honfitársaik - mutatott rá.

Úgy fogalmazott: újra és újra fel kell mutatni azokat a pontokat, amelyek összekötnek bennünket. Annak a meggyõzõdésének adott hangot, hogy "volt, van és lesz közös életünk (...) összetartozunk (...) és ezt meg kell élni. Meg kell ismerni a történelmet, hogy értsük, honnan jövünk, hol vagyunk és hová megyünk."

Hende Csaba emlékeztetett arra: 1848-1849 a szabadságjogok mindenkire való kiterjesztésérõl szólt, a zsidóság elõtt pedig új távlatokat nyitott meg. 1848-1849 egyúttal a magyar honvédség születésének ideje, amikor a gyakorlatban is megvalósult az az elv, hogy a haza védelme annak minden polgárára tartozik, mindenki feladata. A magyar történelemnek erre a fejezetére büszke minden magyar, függetlenül társadalmi helyzetétõl, politikai meggyõzõdésétõl - tette hozzá.

A honvédelmi miniszter úgy fogalmazott: "a zsidóság, amióta világ a világ, velünk együtt él". Kitért arra, hogy a budapesti Kozma utcai izraelita temetõben az elsõ világháborúban elesett áldozatok sírjainak rendbehozatala folyamatban van.

Köves Slomó, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) vezetõ rabbija arról beszélt, hogy a XIX. század elsõ felében az emancipáció, a zsidóság egyenjogúsítása kapcsán három vélemény alakult ki: Eötvös József késõbbi kultuszminiszter feltételek nélküli jogmegadásról beszélt, Széchenyi István azt mondta, hogy nem kell megadni a zsidóságnak a polgárjogokat, Kossuth Lajos szerint pedig meg kell ugyan adni, de csak bizonyos fokozatossággal.

A vezetõ rabbi emlékeztetett arra, hogy a magyar kultúrnemzet nem volt többségben a többi nemzethez képest a XIX. század elsõ felében Magyarországon, ezért is akarta több politikus a 700-800 ezres zsidóságot beolvasztani a magyarok közé, amivel többségbe kerülhetett volna a magyarság a többi nemzethez képest az országon belül.

Elmondta, a Bar Kochba-felkelés leverése után ókori római katonák hoztak magukkal zsidó rabszolgákat Pannóniába, és felvetõdött az is a történészek körében, hogy a kabarok, akik a magyarokkal együtt vettek részt a honfoglalásban, gyakorolhatták zsidó vallásukat.

Köves Slomó kiemelte: I. László király I. törvénykönyvében szankcionálta a zsidó és keresztény emberek közötti házasságot, Könyves Kálmán pedig szabályozta a zsidó és nem zsidó emberek közötti üzletelést. A zsidóság jogai ekkor egyebek mellett lakhelyre vonatkozóan és a földbirtoklásban korlátozottak voltak. IV. Béla 1251-es zsidótörvénye szabályozta jogaikat, Nagy Lajos pedig átmenetileg kiûzte õket az országból, amikor nem akartak áttérni a keresztény hitre - mutatott rá.

Közlése szerint a mohácsi csatavesztés után szefárd zsidóság lakott Budán, a város felszabadulásakor, 1686-ban ezren laktak ott közülük. Felhívta a figyelmet, hogy a budai Várban két zsinagóga is van a felszín alatt, ezek régészeti feltárását szorgalmazta. (Tehát utasítást adott rá!)

Mint mondta, a Habsburg-birodalomban a XVII-XVIII. században megkülönböztetõ jelzést kellett hordaniuk a zsidó embereknek, és csak bizonyos helyeken lakhattak. Ekkor Csehország irányából települtek be Magyarországra, majd 1749-ben Mária Terézia türelmi adót vetett ki rájuk. Ennek elengedésekor Ferenc József iskolaalapot hozott létre, ebbõl a pénzbõl rabbiképzõt alapítottak. A zsidóság feltétel nélküli emancipációját 1867-ben ismerték el törvényben - fûzte hozzá.

A konferencián elõadást tartott továbbá mások mellett Haraszti György, a Holocaust Közalapítvány kuratóriumának elnöke, Zakar Péter, Csongrád megye közgyûlésének alelnöke, Hermann Róbert hadtörténész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese, Bona Gábor, a Miskolci Egyetem oktatója, köszöntõt mondott Kovács Vilmos, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. A rendezvény része a Katonák, hõsök - Hagyomány és megújulás elnevezésû országos programsorozatnak.

(MTI)
Link