NNI, NBH, ugye értitek mirõl beszél itten Csaba? Sokasodik a rovásotokon a strigula, ti stigmatizáltak. A rendszert zsidó-maffia vezeti, akik ti is vagytok, s Csaba errõl beszél, de ezt ti is tudjátok, nemde?

„Megtapasztaltam, milyen könnyû tönkretenni egy embert”
Molnár Csaba alezredes az ORFK pénzmosás elleni osztályának vezetõjeként nem követett el bûncselekményt, amikor egy arab ismerõsétõl elfogadott pár értéktelen bizsut és arab sütit, és Kulcsár Attilának sem segített semmilyen módon a brókerügyben elkerülni a felelõsségre vonást. Molnár mégsem tud örülni a felmentõ ítéleteknek. Hét évig ügyvédek „négereként” dolgozott.

– Két eljárás indult ön ellen a brókerbotrány kirobbanása után. Most minden vádpont alól felmentették. Érez elégtételt?
– Semmit. Inkább még nagyobb ürességet, mint eddig bármikor. Nagyon hosszú volt ez a hét év, nem lehet egyetlen nap alatt feldolgozni, hogy mégiscsak nekem volt igazam, és már nem csak én állítom, hogy nem követtem el azokat a bûncselekményeket, amelyekkel vádoltak. Az lenne az elégtétel, ha most mindent ott folytathatnék, ahol 2003 decemberében kényszerûségbõl abbahagytam. Ez azonban nyilvánvalóan lehetetlen. Nem mehetnék vissza a rendõrségre, és nem is mernék visszamenni.
– Miért, mitõl fél?
– Megtapasztaltam, fõleg a második ügyemben, milyen könnyen tönkre lehet tenni egy embert. A karrierjét, az életét, mindenét. A második büntetõeljárás azzal a váddal indult ellenem, hogy 2003 nyarán azért utasítottam el a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének feljelentését a Pannonplastügyben, mert segíteni akartam Kulcsár Attilának abban, hogy elkerülje a felelõsségre vonást. Elõször a bíróságon tették fel a kérdést: miért? Tényleg, miért segítettem volna egy olyan embernek, akit nem is ismertem?
– Mondjuk, pénzért? Felsõbb utasításra? Politikai utasításra?
– Azt Kulcsár Attila sem állította soha, hogy pénzt adott volna nekem a „segítségért”. Ha másképp vall, akkor nyilván korrupcióval is megvádoltak volna. Õ azt mondta az ügyészeknek, hogy látta az asztalomon azt az általa írt listát, amelyet õ juttatott el Bácskai Jánosnak, a Szervezett Bûnözés Elleni Koordinációs Központ akkori, az ügy miatt késõbb posztjáról távozni kényszerült vezetõjének arról, hogy milyen iratokat kellene megsemmisíteni a K & H Equities nél, hogy ne derüljenek ki a visszaélések, s máris tudta, bennem megbízhat, én segíteni fogok neki.
– Láthatta az asztalán e listát?
– Szerintem nem is létezett ilyen lista. Sem a Kulcsár-, sem a Bácskai-perben, sem az én ügyemben nem került elõ.
– A karrierjét azonban nem ez a második eljárás tette tönkre, hanem már az elsõ, az úgynevezett „arab sütis ügy”.
– A két eljárás szorosan öszszefügg. Elõbb, még 2003 decemberében, megjelent egy cikk a Magyar Nemzetben, hogy belsõ vizsgálat indult ellenem, mert túl közeli kapcsolatba kerültem az arab alvilággal. Nyilván merõ véletlen, hogy aznap a parlament illetékes bizottsága politikusokat hallgatott volna meg a K & H-ügyben. Kell-e mondanom, nem sok fi gyelmet kaptak, mindenki velem volt elfoglalva.
– És mi köze a sütis ügynek a másikhoz? Annak idején az a hír járta, Kulcsár bosszút akart állni önön, amiért Bécsben tõrbe csalta, és ezért vallotta, hogy segíteni akart neki.
– Én is hallottam, hogy Kulcsár a hazahozatala után állítólag azt mondta, hogy négy emberre nagyon haragszik, s õket tönkre fogja tenni – köztük voltam én is –, de ez csak szóbeszéd. Bár tény, hogy az õ vallomása sok álmatlan éjszakát okozott számomra, és valahogy nagyon is kapóra jött az ügyészségnek. A nyomozás kezdete egybeesett a „sütis ügy” tárgyalásával. Ha kedden a bíróságra kellett mennem, hétfõre gyanúsítottként beidéztek az ügyészségi nyomozó hivatalba, és másnap minden újság címoldalán az volt, hogy „Molnár Csabát ezzel és ezzel gyanúsítják”. Ügyvédem a második eset után megkérte az ügyészeket, hogy bár õ tudja, mindez merõ véletlen, de ha lehetséges volna, a jövõben ne a bírósági perek elõtti napokra idõzítsék a kihallgatásunkat. Úgy idõzítették.
– Magára szállt az ügyészség?
– Azt gondolták, javítja az esélyeiket a sütis ügyben, ha a bíróságnak egy másik büntetõeljárással is igazolni tudják, hogyMolnár Csaba bûnözõ, aki gyanúsítottakkal játszik össze, nyomozást tagad meg, hivatalos iratokat dátumoz vissza az érdekükben. Pedig az ügyészség is pontosan tudta, hogy ebbõl semmi nem igaz.
– Kulcsár Attila nekem azt mondta, Bécsben ki akarta teríteni a lapjait ön elõtt, de lefogatta, mielõtt beszélhettek volna.
– E-mail kapcsolatban álltunk. Leleveleztük, hogy ötkor találkozunk a bécsi Operánál, de nem értem volna oda, ezért áttettük a randevút hatra. Azt kértem az osztrák kollégáktól, hogy hadd beszéljek vele egy órát, aztán tegyék, amit tenniük kell. Ehhez képest, amikor meglátták, földre vitték, megbilincselték. Ezt azzal magyarázták, „nem kockáztathatták meg, hogy egy körözött bûnözõ szabadon lófráljon a városukban”. Idõvel aztán azt is elmondták, hogy parancsot kaptak, ne engedjék, hogy négyszemközt beszélhessek Kulcsárral. Nekem csak annyit mondtak, hogy a „parancs” Budapestrõl érkezett.
– Amit eddig elmondott, azt sejteti, hogy valaki vagy valakik meg akartak szabadulni magától. De attól még nem áll le a nyomozás, ha önt tönkreteszik!
– Én is azt hittem. Ma már tudom, hogy nem így van. Miután engem kinyírtak, és meggyõzõdésem, hogy a brókerügy miatt tették, a kollégáim is visszafogottabbak lettek. Már nem nagyon tettek fel kérdéseket, végrehajtották, amit a szakmai szabályok elõírtak, és amire utasította õket az ügyész, de egy lépéssel sem tettek többet a siker érdekében. Látták, mi történt velem, s attól kezdve sodródtak az eseményekkel.
– Hét éve szerelt le. Mit csinált azóta?
– Ügyvédek négereként dolgoztam. Mivel büntetõeljárás hatálya alatt álltam, nem lehettem önálló ügyvéd. Sokan megkerestek ugyanakkor, akiknek a pénzmosás elleni osztályon megszerzett speciális tudásomra volt szükségük. Én kerestem egy ügyvédet, aki felvállalta az adott ügyet, aztán elvégeztem a munka érdemi részét, majd a kolléga rányomta az ügyre a szárazbélyegzõjét. Aztán elfeleztük a honoráriumot.
– Minden vád alól felmentették. Felteszem, kártérítést kér.
– Természetesen. Negyvenmillió forint vagyoni és ötmillió forint nem vagyoni kártérítést kérek az államtól. Tudni kell, hogy ha nincs a sütis ügy, még 2004-ben leszereltem volna. Kaptam egy felkérést ugyanis, hogy szervezzem meg Svájc pénzmosás elleni szolgálatát, magyar állampolgárként, de svájci köztisztviselõként. Az ott beígért fizetésemet kérem a magyar államtól kártérítésként. Megjegyzem, ezért sem értem azokat, akik „kilövési parancsot” adtak ellenem. Nem tudom, hogy a sok lehetséges érintett közül kinek voltam a leginkább az útjában, ki lövetett ki végül, de biztos, hogy tájékozatlan volt. Ha vár pár hónapot, elmegyek magamtól is.

Forrás: Link