Magánhadsereget szerveznek az országban
A Gazprom a jelenkori Oroszország egyik legmeghatározóbb szereplõje, állam az államban, ahogy a legtöbb újságíró és elemzõ gyakorta emlegeti. A cég befolyása Vlagyimir Putyin hatalomra kerülését követõen szinte már hátborzongató méretûre nõtt. A vállalat az orosz külpolitika egyik legfontosabb nyomásgyakorló eszköze lett, mint a gázfegyver alkalmazója. A Gazpromnak 2007 júliusa óta törvény adta lehetõsége, hogy saját belsõ hadsereget szervezzen önmaga védelmére. Ez nem csak azt a kérdést veti fel, hogy a határok (a szó szerintiek is) hol vannak a Gazprom esetében, hanem hogy ez milyen hatással lesz az orosz hadiiparra.

A törvény alapján a Gazprom privát serege bármely esetben felléphet, amennyiben a cég érdekeit veszélyben látja. Saját hatáskörében tarthat házkutatást, közúti ellenõrzést, kihallgatást. A törvény természetesen a Gazprom egész mûködési területére vonatkozik, tehát az orosz országhatárokon kívül esõ létesítményekre is. Ez már önmagában aggályokat vet fel, hiszen egy érintett szuverén állam, mint Lengyelország vagy Belarusz területén a Gazprom elviekben nem járhat el. Az orosz törvények természetesen nem vonatkozhatnának a határaikon kívül esõ területekre, de kérdés, hogy a cég alkalmazottai eljárás közben vajon figyelembe vennék-e ezt a tényt, vagy az orosz állami felhatalmazás elegendõ garanciának bizonyulna számukra egy idegen országban végrehajtott beavatkozás esetében. A privát õrzõ-védõ szolgálat tevékenységérõl a gyakorlatban egyelõre rendkívül kevés információ szivárgott ki, lényegében egyedül a létezése biztos, de a mûködését homály fedi, így arról sem lehet tudni, hogy külföldön bevetették-e már.

A törvényt ellenzõ képviselõk még a szavazást megelõzõen Pandora szelencéjét emlegették a magánsereggel kapcsolatban. A jogalkotók ugyanis nem húztak éles határvonalat a hivatalos szervek és a Gazprom félhivatalos szolgálatának hatás- és jogkörei között, így az egyes eljárások ütközhetnek, ezáltal pedig a demokrácia és az állampolgári jogok kerülnek veszélybe. Bár a Gazpromot védõ privát sereg csak a céget érintõen folytathat vizsgálatot, de az nem tisztázott, hogy ilyen esetekben elsõbbséget élvez-e a rendõrséggel szemben. Ez a megoldás egy újabb rendvédelmi szervet helyezett a már meglévõk mellé, csakhogy ez nem közvetlenül az állam és a kormányzat hatásköre alá tartozik, hanem “csak” egy cég alkalmazásában áll (és ebben az esetben érzékelhetõen jóval kevesebbet jelent az állami többségi tulajdon).
Az ellenkezés másik oka, hogy a törvény bármely stratégiai szempontból fontos vállalatnak engedélyezi a magánsereg felállítását. Bár egyelõre csak a Transznyefty és a Gazprom “élt a lehetõséggel”, de ez a késõbbiekben változhat, és ezáltal a privát felfegyverzett biztonságiak száma könnyen meghaladhatja az állami katonaság és rendõrség összlétszámát, ennek következményei pedig beláthatatlanok.

Nem szokatlan a magánhadsereg
Oroszországban bevett szokás a cégek védelmére õrzõ-védõ biztonsági szolgálatot felfogadni, amelyek száma egy 2008-as hivatalos adat szerint harmincezerre tehetõ, de ennél valószínûleg jóval több mûködik az országban. Hogy miért nem ezen létezõ cégek közül választott a kormányzat? Mivel nagyjból egynegyedük olyan magánemberek, vállalkozások alkalmazásában áll, melyeket erõs szálak fûznek az orosz szervezett bûnözéshez, és felfogadásukkal maga az állam kerülhetett volna veszélybe.
A védelem fontossága ugyanakkor nem kérdéses. Az elmúlt években többször követtek el merényleteket a vezetékek ellen, melyek nem csak a szállítást akadályozták, hanem az értékes szénhidrogén-származékokban is kárt tettek. Ezenkívül az illegális megcsapolások is hatalmas károkat okoznak (ezeknek a száma 1999 óta nyolcvannégyrõl ezerre emelkedett). A dollármilliós veszteségek miatt logikus döntés egy hatékonyabb védelem megszervezése (hiszen a NATO is felajánlotta “szolgálatait” a BP-nek), de arra az illetékesek már 2007-ben sem tudtak magyarázatot adni, hogy a hivatalos szervek miért nem tudták megfelelõen ellátni ezt a feladatot.

Az orosz hadiipar lehet a legnagyobb nyertes
A törvény értelmében az orosz kormánynak a különleges státusú és jogállású cégeket el kell látnia a megfelelõ fegyverzettel. Az amerikai Military Reviewban megjelent cikk szerzõjének épp ez jelenti a legnagyobb kockázati tényezõt, hiszen a törvény nem részletezi, hogy ez milyen fegyvereket is jelent pontosan.

Az egészen bizonyos, hogy az orosz gyártmányú pilóta nélküli felderítõ repülõgépek iránti kereslet a Gazpromnak köszönhetõen lendült fel. A cikk rámutat, hogy bár az orosz kormány érdeklõdése nagyban megnõtt ezek iránt a gépek iránt olyan mûveletek után, mint a Sivatagi Vihar, de ez nem hozta magával automatikusan a hazai gyártás elõtérbe helyezését.
Ezzel szemben a civil szféra nagyobb védelmet igénylõ cégei egyre jobban érdeklõdnek az ilyen típusú megoldások iránt. Ennek gyümölcse lett két új fejlesztésû felderítõ repülõgép, az Irkut 2M és az Irkut-850, melyek a Gazprom és az Irkut orosz repülõgépgyártó vállalat 2007-ben köttetett házasságából születtek.
Az Irkut 2M egy rendkívül kisméretû, pehelysúlyú gép, melynek hatósugara több mint 9,5 kilométer. Az Irkut-850 (amely a már jól bevált német gyártmányú motoros vitorlázó repülõgép, a Stemme S10 alapjaira épül) hatótávolsága pedig 200 kilométer, és egy 3D lézeres térkép-rendszerrel valamint egy DSP-1 típusú optikai rendszerrel van ellátva, mely utóbbi közel 3,5 kilométerrõl fel tud ismerni és be tud azonosítani egy embert, valamint elegendõ hely van benne egy pilóta számára is.
A Gazprom természetesen az országhatárokon átívelõ kiterjedt vezetékhálózatának köszönhetõen a jogilag inkább tisztázottabb ember nélküli megoldásban érdekelt. A fejlesztés a rendelkezésre álló információk szerint nem feltétlenül fog itt megállni, és ennek köszönhetõen az orosz hadiipar egyik mostohagyermekének adhatnak egy hatalmas lökést a civil szférából érkezõ megrendelések. Ez pedig végsõ soron egy olyan folyamatot indíthat el, melynek köszönhetõen Oroszország beszáll a kifinomultabb technológiájú fegyverek exportjába is, mely aggasztó körülmény lehet az Egyesült Államok számára.
Az orosz állam erõsen érdekelt a Gazprom védelmében, hiszen az adóbevételek közel huszonöt százaléka ettõl a cégtõl származik, ezért elengedhetetlen hogy a prioritást élvezõ gigavállalat minden tulajdona a maximális védelmet élvezze. Hogy ennek az Oroszországban kialakított jogi keretei mennyire ütköznek az európai normákkal, és milyen aggályok merülnek fel miatta, az az állam szempontjából lényegtelen. Viszont a jelenség orosz hadiiparra tett hatásai nem lesznek elhanyagolhatóak.

Forrás: Link