Valahogy mindig feláll a szõr a hátamon (sokan tudják, és lehet, hogy látszik is rajtam, ha zavarnak a kijelentéseik?), amikor Feldmájer, vagy Salamon Berkowicz közös eredetünkrõl, vagy esetleges genetikai rokonságunkról tájékoztatja a nagyérdemût! Berkowicz már korábban is azt állította, hogy a "zsidónak" tartott kazár fajtája, hamarább érkezett a Kárpát-medencébe, mint a Hun-Magyar-Székely-Avar "honfoglalók", és Árpádot is meggyanúsítja holmi "apasági keresettel"! Ám mit tesz ilyenkor a "felvilágosult" "gyerektartás" veszélyeinek kitett áldozat? DNS vizsgálatot kér! A vizsgálatot nem mi kértük ugyan, hanem a keresetet benyújtók, de mellényúltak!
Nézzük mi rejlik a narancsos béka bõre alatt, vagyis mit mutat a DNS vizsgálat:




Elõször a nyílvánosan a saját kazár-zsidó genetikai egyezésükkel buktak meg, majd a kazár-magyar rokonsággal is (bár lehet, hogy Árpád is hozott a Kárpát-medencébe kazárokat a nyereg alatt puhítva)! A 2007-es kazár (askenázi) DNS vizsgálatok egyértelmûen kimutatták a belterjességet, ami a csak nõ útján tovább öröklõdõ mitokondriális DNS egyezésekkel mutatta ki, hogy minden askenázi hat, õskazár anyára vezethetõ vissza, ahogy állítólag a hitvezetõik is ugyanannak féri vérvonalnak a leszármazottjai. Keveredés csak nyomokban észlelhetõ Európa népeivel, ami olyan szintû, mint a szefardokkal való "rokonságuk", vagyis csekély mértékû!
"Az utóbbi két évtizedben a genetika rendkívül sokat fejlõdött. Az eredmények egyre megbízhatóbbak lettek, az elvégzett vizsgálatok száma pedig nagyságrendekkel nõtt a korábbiakhoz képest. Mindez bennünket, magyarokat is érint, mert ugyan a hazai források ezen a területen is szûkösek, de a nagy nemzetközi populációgenetikai vizsgálatokba legtöbbször minket is bevontak. Ezek révén egyre több adat áll a rendelkezésünkre. Sokaknak talán meglepõ, de ezek az adatok éles ellentétben állnak "hivatalos" történelmünkkel. A genetikai vizsgálatok ugyanis egyáltalán nem igazolják se "finnugor", se "török" eredetünket. Azért nem, mert mi nem vagyunk se finnugorok, se törökök, és a genetika a finnugrizmussal és a turkológiával ellentétben valódi tudomány.
A külföldi vizsgálatok közül a legismertebb a Semino-féle, 2000-ben elvégzett sorozat, mondhatni mérföldkõ a nemzetközi összehasonlítások területén. Az általuk elvégzett Y-kromoszómás vizsgálatok szerint: "A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es - õskõkorszakbeli - õsapa leszármazottja. ...A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18, 11 %-a az EU-7, és 8,9 %-a az EU-4 õsapa utóda. Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy õsapától ered, és 73,3 %-a már az õskõkorszakban itt élt férfiak utódja." (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)

További fontos megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre jellemzõ TAT (EU13+EU14) a magyarokból teljesen hiányzik!
Szabó István Mihály a következõképpen kommentálta mindezt:

"2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenõ Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai népek genetikai rokonsági kapcsolatairól... E vizsgálatok keretében, reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték.
Népünk vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:
1. A magyar nép õsei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelõtt Európában elsõnek megjelent europoid õstelepesek között voltak.
2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus - õskõkori genetikai marker - igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
3. A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten igazolható - rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.
Semino és társainak közlése az elsõ olyan nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a magyarság õseurópai származását ismeri el."
Seminoék eredményeit persze máig kétségbe vonják azok, akik másra számítottak, de a késõbbi vizsgálatok csak megerõsítették õket.
"Luigi Luca Cavalli-Sforza volt az elsõ genetikus, aki a magyarság összetételéhez szólt hozzá. Fontos az a megfigyelése, hogy a magyar nyelv finnugor eredete és a mai nép európai jellegû genetikai összetétele eltér egymástól..." - írja a Magyar Tudomány 2008. októberi száma.
"A genetikusok a magyarok esetében tudnak arról a látszólagos ellentmondásról, hogy míg a nyelvük és eredetük nem-indoeurópai, a genetikai összetételük viszont európai... Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja (Semino et al., 2000; Bosch et al., 2006), márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának."
Itt most célszerû megállni, és a tényeket elválasztani a szövegkörnyezettõl. Az ugyanis - feltehetõen szándékosan - vakvágányra tereli a lényeget! Genetikailag olyan, hogy "indoeurópai" nem létezik. Nincs "szláv" sem, csak "európai" - értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzõbb haplotípusok csoportjával jellemezhetõ népeket. Ezzel szemben az idézett szöveg azt sugallja, hogy nyelvünk és eredetünk mégsem európai, azaz mi valójában nem Európából származunk. Vegyük észre: ez csak az eddig hirdetett hamis történelem állítása, ami - ha jól figyeltünk - éppen most cáfoltatott meg! Kiderült ugyanis, hogy a mai magyar nép genetikailag európai, sõt, "õseurópai". (Természetesen a nyelvünk is az, de errõl majd késõbb.)
"Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja..." (Itt valamiért kihagyták a horvátokat, az osztrákokat, a szerbeket és a szlovákokat.) Bizony, elgondolkodtató! De ha már tudjuk, hogy õshonosak vagyunk a Kárpát-medencében, és hogy az újkõkori õseink innen terjeszkedve népesítették be a környezõ területeket is, akkor ez nem is annyira meglepõ, mint inkább magától értetõdõ! Hozzájuk tartozunk, pontosabban õk hozzánk. Legközelebbi genetikai rokonaink, és ezt nem lehet semmiféle ázsiai magyar betolakodással megmagyarázni! Ha mi onnan jöttünk volna, akkor nekik is onnan kellett volna jönniük. Ha viszont õk nem, akkor mi sem! Ezt diktálja a tiszta logika.
A Magyar Tudomány szerkesztõi ezúttal is élnek a régi finnugrista módszerrel: a más véleményen lévõk szájába adnak egy állítást, amit aztán õk maguk cáfolnak, miközben igyekeznek nevetségessé tenni "ellenfeleiket". Ezzel itt egyúttal meg is kérdõjelezik a kényszerûen beismert tényt: "...márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának." Olyannyira nem, hogy ezt nem is állította senki. Ami viszont a közös génekbõl feltétlenül következik az az, hogy ezek a népek és a magyarok részben közös õsöktõl származnak.
Nézzük ezek után a hazai vizsgálatokat! Hazai kutatóink kezdetben mindenáron a honfoglalók csontjaiból akarták meghatározni a magyar géneket. (Az "urali gén" megtalálására úgy nyilván több esélyük volt, õk pedig mindenáron azt keresték. Persze, õk sem találták.) Nyilvánvaló azonban, hogy ha mi, mai magyarok valóban a saját õseinket keressük, akkor mindenekelõtt a saját jellemzõinket kell meghatároznunk, azokból kell kiindulnunk! Már csak azért is, mert nem kizárólag a honfoglalók utódai vagyunk, ezt már régen tisztáztuk. És hogy az eredményeket ne lehessen félremagyarázni, szögezzük le azt is: géneket nem lehet "kölcsönözni", "átvenni", stb., csak és kizárólag örökölni! Azok teljes egészében a valódi õseink hagyatékai. Leegyszerûsítve és megfordítva a képletet azt is mondhatjuk, hogy amilyenek mi vagyunk, olyanoknak kellett lennie az õseinknek is. (Ezért is nem lehettek alacsony termetû, görbe lábú mongolidok.)
"A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nõtõl nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai õslakosságéval egyezik meg. Ez egyértelmûen a mai magyarság genetikailag európai eredetét jelzi." - olvashatjuk a Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar nem különbözik egymástól!
"Súlyos történeti következtetést készít elõ a körülmény, hogy a Raskó és csoportja által sikeresen izolált 27 db 10-11. sz.-i genetikai mintán belül az egyik legjelentõsebb csoportot az európai lakosság legõsibb rétegére utaló markerek jelentik, s mindössze két egyéné mutat ázsiai eredetet. ...Tehát a mai magyarság szerológiai, és genetikai összetételében egyértelmûen kimutatott európai jelleg, ugyanakkor az ázsiainak hiánya nem egyedül az eltelt ezer év keveredéseinek köszönhetõ, hanem már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetûekbõl állt."
Hogy is van ez?
"...a Kárpát-medencébe érkezõ ázsiai eredetû csoportok genetikai lenyomata természetes módon kihígulhatott. Kérdés azonban, hogy ez a hígulási folyamat egyenletes módon, évszázadonként csökkenõ tendenciát mutatva ment végbe, vagy már az Árpád-kor elsõ évszázadának végére minimálisra csökkent az ázsiai eredetû népességcsoportok aránya. Ez utóbbi esetben ugyanis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Kárpát-medence népessége nagyságrendileg múlta felül az újonnan érkezõk számát..."
Igen, errõl van szó. A Kárpát-medence lakossága nagyságrendileg múlta felül a honfoglalók számát, ezért a mai magyarság õseinek is elsõsorban õket kell tekintenünk. Ne tagadjuk meg azért Árpád népét sem! Ázsiai eredetük máig is csak hipotézis, lehet hogy tévedés, és így könnyen elõfordulhat, hogy csak ezért nem találják genetikai nyomaikat! Talán õk is csak hazatértek õseik földjére..." (Tóth Imre)
Ezek után a tanúlságot is levonhatjuk: Történelmet lehet lopni, elcsalni, idõlegesen megmásítani, elhallgatni, meg lehet hamísítani a származási és állampolgársági okiratokat, de ha kiássuk Feldmájer õseit (már a DNS-t is próbálják hamisítani, bár egyenlõre még csak tetthelyekre csempészik), a DNS vizsgálat megmutatja kiktõl származik!