Özönlenek az olvasói levelek, amelyekben segítséget kérnek: visszalépjenek-e az állami nyugdíjrendszerbe vagy nem?
Két válaszom is van. Egy gyors és rövid: amíg nem tudják, mibe lépnek vissza, ne rohanjanak.
A lassúbb és hosszabb válaszhoz kéretik elolvasni az alábbiakat.
A kötelezõ magánnyugdíj pénztárakba belépõk ellenzõi okkal és joggal vethetik a hazai magánnyugdíj-pénztárak vezetõinek szemére, hogy nem sokkal gyarapodott a vagyon (Reálkamat, ha kicsike is, de volt,) és magasak a költségek. Most abba ne menjünk bele, hogy összevethetõ-e a befizetéseket név szerint nyilvántartó rendszer az állami beseprõcég költségeivel, mert nem vethetõ össze. Ettõl függetlenül a költségek magasak voltak a fejlett pénzügyi kultúrával rendelkezõ országok hasonló intézményeivel összevetve.
A kicsi vagyongyarapodáshoz meg az is hozzátartozik, hogy a múlt év végén a magánnyugdíj-pénztárakban kezelt vagyon 48 százaléka magyar állampapír volt. Ha évi 360 milliárd forintos tõkekivonás történik a magánnyugdíj pénztárakból, akkor elmarad az állampapír vásárlás. Emiatt közel 180 milliárdos hiány keletkezik az állampapír piacon. De ez a magyar állam gondja lesz,(és máris az)ám egyúttal magyarázat arra is hogy miért nem volt nagyobb a magánnyugdíj pénztárak hozama. Mert az elõírások szerint a befektetett pénz jelentõs hányadát magyar állampírokban kellett tartani, s csak az utóbbi idõben lehetett a nemzetközi piacra szabadabban kilépni.
Az állami - felosztó kirovó- rendszer arra a - születése idején helytálló - feltételezésre épül, hogy sokan fizetnek be kevés járulékot, s kevesen kapnak ebbõl sok járadékot.
Amíg sokan lépnek be a szabályozott munkaerõpiacra, mert sokan születnek és gazdasági fejlõdés van, miközben kevesen veszik igénybe a nyugdíjat, mert elég kevesen élik meg a nyugdíjkorhatárt, s akik megélik, azok se élnek túl sokáig, addig a rendszer csodásan mûködik: sokan fizetnek be valamicskét, amit kevesek között bõkezûen föl lehet osztani.
Mi van akkor, ha
- kevesen születnek, és azok is....
- sokáig tanulnak és készülõdnek, mielõtt önálló keresetre tesznek szert, s akkor is ....
- sikeresen bújnak ki a hagyományos és nemzeti munkaviszony kötelezettségei alól, mert például külföldre mennek, vagy feketén dolgoznak, s emiatt...
- egyre kevesebben fizetnek egyre rövidebb ideig egyre kevesebb járulékot?
A válasz már sejthetõ, de a helyzet nem ilyen egyszerû. Rontja - e a fenti állapotok miatt a felosztó kirovó rendszer hatásosságát, ha
- a magyarok túlnyomó többsége - általában nagyon korán - megszerzi valamilyen jogcímen a nyugdíjjogosultságot. Magyarországon az 55-64 évesek foglalkoztatási aránya 32,8% Németországban 56,2 %, Svédországban ez az arány 70 százalék
- most indul nyugdíjba a magyar baby boomer-ek: a Ratkó-korszakban születettek tömege,
- miközben az "öregségi" nyugdíjba vonulást követõen hosszú, akár több évtizedet is meghaladó várható élettartamra számíthatnak, és teljesen természetes módon...
- nem kívánnak lemondani megszokott (évrõl-évre több fogyasztásra épülõ) életnívójukról
vagyis egyre többen akarnak egyre hosszabb ideig egyre több járadékot?
A válasz az, hogy a matematika könyörtelen. Ha kevesebbet kell többfelé osztani, egyre kisebb lehet csak a porció. A Világbank már több, mint tíz évvel ezelõtt azt írta a magyar nyugdíjrendszerrõl, hogy ez egy "Ponzi-scheme". A rosszéletû bostoni olasz szélhámost halhatatlanná tevõ rendszer magyar megnevezése: pilótajáték. Egy ilyen felosztó kirovó rendszer persze soha nem megy tönkre, soha nem lesz "finanszírozhatatlan", csak éppen a nyugdíjak értéke csökken rohamosan, míg végül valóban csak minimális nyugdíjra számíthatnak a résztvevõk.
Ez az éhenhaláshoz sok, megélhetéshez kevés végállapot.

Fapipa