Nyílt háború, vagy rejtett birkózás
Ha a jelenlegi politikai, katonapolitikai irányzatán nem változtat a NATO, akkor a címben feltett kérdésre rövid idõn belül válaszolnia kell Oroszországnak. Igaz, hogy az elmúlt tíz év orosz politikája nem volt sikertelen, de a jelenlegi helyzet kialakításában a vezérszerepet mégis csak Kína játszotta. Az USA megroppant, gazdasági ereje fogyóban. A világon általában - és a Közel-Keleten is - befolyása erõsen csökkent, aminek következtében maga Izrael is kénytelen lejjebb adni. Viszont Közép-Ázsiában és a Távol-Keleten az orosz befolyás egyértelmûen erõs, az európai államok közül a legerõsebb. Dél-Amerika politikai élete is felbolydult az elmúlt évtizedekhez képest, a cionista befolyás ott is erõsen megcsappant. Ezeknek a folyamatoknak a mögöttes játékosa egyértelmûen Oroszország. Kínai mesterkedések is segítik a harmadik világ országainak az elszakadását az USA-tól, de amíg az oroszok komoly fegyverszállításokkal operálnak, addig a kínaiak a még lényegesebbnek nevezhetõ gazdasági területen törnek elõre. Szinte tökéletes a két birodalom együttmûködése, mert nem zavarják egymás köreit.
A Jövõkutató és Stratégiai Tervezõ Csoportunk a mai helyzetet már több mint tíz évvel ezelõtt pontosan felvázolta (nyomtatott sajtónkban nyilvánosságra is hoztuk). Akkor még mindenki, de különösen a nemzeti oldal ezt hülyeségnek minõsítette. Végül mégis bejött a számításunk. Csakhogy nagyon elfutott a ló. Ezidáig nagyon örültünk annak, hogy Oroszország ekkora energiával volt képes felszívni magát, hogy az egész cionista bandának visszavonulót kellett fújni. A világgazdasági elsõbbség már ugrott, a befolyás folyamatosan csökken. Már komoly elemzõk foglalkoznak az USA térvesztésével, és Európa amerikai nyomás alól kikerülésének reményével. Ezekben a folyamatokban Oroszország a kulcs. Csakhogy. Mint mondottam igen elõre szaladtunk, mármint a világ helyzetének állása. Az orosz terv maradéktalanul bejött, mely elsõsorban nem az USA-t, hanem a cionista világuralmat célozta meg. Azonban a folyamatok mára olyan nagyon felgyorsultak, hogy hirtelen elõállott az a helyzet, Oroszországnak új utat kell választania. Ahogy Medgyessy mondotta, útelágazódáshoz érkeztek.
Az elmúlt évek orosz politizálása egyre több embernek adott reményt. Bizonyítékként kell értékelni, hogy lassan minden szerencselovag, gazdasági érdekkör, zsidó csahosok, mind az oroszok felé fordulnak, persze nem másért mint érdekbõl, de ezekre még visszatérünk.
Ha az elmúlt évtizedre visszatekintünk, sok ember reménye beteljesedni látszott. Irán, Venezuela, Törökország, és sorolhatnánk azokat az államokat, amelyek sikeresen fordultak szembe a cionista világgal. Belsõ gazdasági rendszerük stabilitását Kína adja, politikai stabilitását Oroszország. Mi lesz a szerepe Putyinnak a mostani választásban? Nem sok, mindössze annyi, eldönti a világ sorsát néhány évtizedre. És ezt lehet szó szerint érteni.
Oroszországnak két út közül lehet választani. Vagy felvállalja azt, hogy újra többpólusúvá váló világrend alakul ki, és ennek egyik meghatározó ereje lesz, és létrehoz a cionistákkal szemben egy ellenpólust, vagy beintegrálódik, és megpróbálja érvényesíteni akaratát a világ egészén belül. Melyikre lesz erõ? Melyikre lesz akarat?
A hanyatló nyugati világgal szemben felvállalt nyílt ellenpólus képviselete egyszerûbb és logikusabb, mivel a rendszerein belüli stabilitást megadja a „tudom hol a helyem” életszemlélet, és az ellenség világban pedig örökké bomlaszt, mert reményt ad az elnyomottaknak. Ez azonban rettentõen megterheli a gazdaságot, nem beszélve arról, hogy csökkenne a gazdasági lendület, mert kiesnének Kínából, Oroszországból azok a felvásárló országok, amelyek ma jelentõs pénzt hagynak náluk. Ez a fordulat azonban elõbb utóbb mindenképpen bekövetkezik, tehát ennek a helyzetnek az elbíráslásába ezt is bele kell számolni. Ugyanis a Nyugatnak semmi esélye nincs a mesterségesen alacsonyan tartott kínai jüannal, és az orosz nyersanyaggal, a keleti olcsó árukkal szemben, mint felrúgni a globalista világot, és visszavonulót fújni még idejében. Bezárkózni saját világukba, melybõl kirugdalnak minden idegent, és megpróbálni stabilizálódni. (Ez sem fog összejönni, de errõl szintén késõbb.)
A másik lehetõség a beilleszkedés, és a megfelelõ pozíciók kivívása. Ez mindenképpen békésebbnek tûnõ megoldás, bár a békésség ebben az esetben csak a politikát képviselõ országokra igaz (ez esetben Európára), mert a harmadik világban éppen ez generál háborúkat. Tehát számukra egyáltalán nem ez a jobb megoldás. Ugyanis a helyezkedõ nagyhatalmak súlyának valahol jelentkezni kell, ha nem, akkor súlytalanokká válnak. A beilleszkedés (integráció) politikája kényes kérdés. Ugyanis Oroszországnak pont azokkal kell egyezkednie, akiket a totális megbízhatatlanságuk miatt a legjobban utál: a cionista hatalmakkal. Miért állhat fent ez a megoldás, akár úgy is, hogy visszaveti az eddigi eredményeket? Több szempontból. Oroszországban hatalmas nemzetérdekû tisztogatás zajlik a mai napig, a pénzes és alapjaiban oroszellenes zsidó réteg között, de még így is számos zsidó csahos, talpnyaló, üzletelõ, befektetõ rontja a levegõt arrafelé. Nem kell a kegyeiket keresni, de szembetámadni sem érdemes õket nyilvánosan. Sok külföldi befektetés távozna, tehát ez is errefelé dönti a mérleget. A NATO-tagság felajánlása sem véletlen. Ezek a mézesmadzagok, melyet legkevésbé azok gondolnak komolyan, akik felajánlották. Ugyanis az elsõ kérdés az lehet, hogy Oroszországnak mi haszna származik ebbõl? Semmi! Lecserélhetné a kiváló haditechnikáját szemét nyugati selejtre. Drága pénzért. A világírû és világszerte keresett hadiipari termékeinek a gyártását beszüntethetné, üzletfeleit átadhatná a nyugati cégeknek. A munkanélküliség növekedne, és amikor le kellene szerelnie a hadseregének legalább a felét - hogy ne legyen aránytalan a túlsúly -, újabb munkanélküli tömeg terhelné a nemzetgazdaságot. Ezt követõen megjelenne mindenféle szemét néger csorda a katonai bázisaikon, és a többit már nem is kell részletezni. Japán példája legyen intõ jel.
Egy orosz NATO-tagságban nem látnak mást, csak annyit, hogy lehet újabb háborúkat kezdeményezni, van hová feláldozni az orosz fiatalokat. Ez a NATO együttmûködés tiszavirág életû lenne csak. Persze közrejátszik az is, hogy jön a tél. Kell az orosz gáz, ilyenkor Európa mindig elcsendesedik az oroszokkal szemben. Majd ha jön a tavasz, kinyílik a csipájuk. Ezzel Putyin is tisztában van. Valószínû, hogy Orbánt is ezért rendelte magához Putyin. Orbán újabban ugyanazt mondja, mint mi már tíz éve, hogy a liberális nyugati gazdasági világnak vége, új szelek fújnak. Hogy is képzeli az EU ezt az új szelet? Ha a válasz nem lesz megfelelõ az oroszok számára, akkor Orbán ugyanúgy megkapja a magáét, mint annak idején Gyurcsány. Vagyis Orbánnak nagyon felkészülten kell érkezni. Természetesen Putyin azzal is tisztában van nagyon jól, hogy Orbán mögött ott áll Soros György, aki már tartja a markát, most bevasalja Orbánon a 20 évvel ezelõtti támogatási pénzeket, kamatos kamatokkal. Erre várt, kétharmados többség. Most majd Orbán úgy táncolhat, ahogy Gyuri bácsi fütyül, de ha okosan sikerül a moszkvai tárgyalást megoldania, Sorost ki lehet rúgni. Nem véletlen, hogy Soros az utóbbi hetekben, hónapokban hiperaktívvá vált. Ugyanis esze ágában sincs feladni mindazt, amibe a pénzét fektette, tehát Orbán könnyen Haider sorsára juthat, ha megpróbálna cselezni. Milyen érdekes, hogy az összes Soros-fiú háttérben áll a pálya szélén? Tán csak nem tartalékban? Vagyis akkora gombócot kell letolni az emberek torkán, amibe tudják jól, hogy bukni fognak a miniszterek. Majd akkor elõkerülnek a tartalékos játékosok, az igazi Soros-boyok: Rogán, Deutsch, Szájer, stb. Miniszterelnöki székbe pedig kiváló lesz majd a soron következõ zsidó-fiú, Kósa Lajos. Azon sem gondolkodott el még senki, hogy lehet az, hogy moszkvai látogatása után Gyurcsánynak hetei voltak csak hátra? Mindenesetre Gyuri bácsi egyre jobban aktivizálódik, majd mindennap szerepel a hírekben, hol itt, hol ott tûnik fel. Hatalmas házi feladat adatott most Putyinnak. Van-e olyan rafinált, okos, hogy megbirkózzon azzal a ténnyel, hogy olyanokkal egyezkedjen, akik csak hazudni tudnak. Ez a veszélyes. Akármit ajánlanak, az hazugság, akármit állítanak, ígérnek, az mind-mind hazugság. Hogyan lehet a féligazságokból kiszûrni, mennyi az igazságtartalom bennük? Van e olyan jó már az orosz elhárítás, kémszolgálat, hogy ezeket megfelelõ helyességgel felderítsék. Ha Orbánt sikerül valamivel úgy megfogni, hogy abból a fogásból ne szabadulhasson, sõt, kedvére való legyen, akkor Sorosnak, és Soroséknak konyec. Ez várható, de milyen pozíciót tud így kivívni Oroszország a térségünkben? Mekkora szava, befolyása lesz így Európán belül? Mennyire tudja háttérbe szorítani az európai cionizmust azokban az országokban, ahol iszonyatos mélységekben berágták magukat? Hogy fogadnák ezt a térség szláv államai, akiknek még mindig az oroszok a reményeik.
Az orosz gazdaság a jó politizálásnak köszönhetõen rendkívül erõteljes. Pontosan ezért sorakoznak a pénzsóvár hatalmak sorban. A nagy vad-keletté (Putyin már nem hisz az USA-nak, Kitartás Putyin!) válást nem tudták elérni, évekre kirúgták õket onnan. Most kicsit nyílnak a kapuk, hátha leesik pár morzsa az asztalról, ezért Orbán moszkvai útja nem kirívó esemény, és az összes gazdaságilag jelentéktelen cion-csicska most õt figyeli. A pofára esésük nagy lesz.
A nagyhatalmak adnának már el mindent, amit lehet. Jó pénzért haditechnikát, hadihajót, bármit, csak a morzsákból jusson. Mert hatalmas a baj, sokkal nagyobb mint amekkorát az átlagember láthat. Ugyanis fogynak a lehetõségek. Hiába kapálóznak bármerre, fogynak. Amott pedig nõnek. Felveszünk a NATO-ba - mondják az EU vezetõi, de kérdés, hogy Oroszország felszáll-e egy süllyedõ hajóra. Mit tudtok ajánlani? Oroszországnak mindene van. Nem kell neki más, mint stratégiai elõny. Odaadja-e a cionista a megmaradt stratégiai helyeit? Valószínûleg nem, legalábbis békés úton biztosan nem. Ráadásul Oroszország kíméletlenül be fogja vasalni az elmúlt 20 év elhibázott lépéseit, szerb testvéreinek bombázását, a volt tagköztársaságokba pedig be sem tehetik a lábukat, így Grúziába sem. Szergej Lavrov a legkeményebb tárgyalópartner az oroszok részérõl és pont õ fogja képviselni Oroszországot. Akkor mirõl szól ez a NATO ajánlat? Arról, hogy idõt nyerjenek. Hátha fel tudnak állítani valami gyors stratégiát, amivel átmenthetik magukat. Németország is tisztában van vele, hogy a most elkészülõ Északi Áramlat gázvezetéken fog érkezni az orosz gáz, amely a lakossági felhasználás 50, az ipari felhasználás 60 százalékát fogja kitenni. Vesztett helyzetben vannak, mert kiszolgáltatottak nyersanyagok tekintetében. Jó lenne barátkozni, de az helyzetvesztés nélkül nem megy. A helyzet egyre rosszabb lesz, ha tetszik, ha nem, mert óriási ütemben épül a Kínába vezetõ gáz és olajvezeték. Már most is hatalmas az elégedetlenség Európa szerte, a tömeg pedig felelõsöket követel. Köztudott, hogy a kínai gazdaság ma már mindent és minden minõségben szállítani képes bárhová (most helyezték üzembe a világ leggyorsabb számítógépét), és ez azt is jelenti, hogy a Nyugat teljesen leértékelõdik az oroszok szemében. Nemsokára már nem lesz kibúvó, mert csak és kizárólag a cionisták a felelõsek a mai reménytelenül rossz helyzetért. Nem lehet senkit mást hibáztatni. Esetleg ha Oroszország beleugrik a csapdába, akkor 5 év múlva majd lehet õket hibáztatni. Ezzel lehet átmenteni a hatalmat, és lerázni a felelõsséget. Õk ennek a baleknak szánják Oroszországot, összekötve azzal, ha kiélezõdik a konfliktus, talán Putyin elbukik, és akkor lehet újra rárontani az orosz földre, nyersanyagra.
A mézesmadzagok pedig csak gyûlnek. Moldova kérdése is hirtelen szívügy lett Európa szerte. Mit szólnak ehhez a románok, akik éppen az ellenkezõjében reménykedtek? A hatalmas hibákról pedig hallgatnak. Meddig hajlandó lejjebb adni a cionista? Hol az a határ, ameddig háttérbe vonul önként? Ez lesz az elkövetkezõ tárgyalások legfõbb kérdése. Ezek fogják eldönteni, hogy Oroszország merre indul tovább. És Putyin nem lesz kíméletes a kérdésekben, mint ahogy nem is szokott az lenni az Oroszországot érintõ ügyekben. Most azonban az orosz ügy nem csak belügy, hanem az egész világot érinti. Békés háttérbeszorítás, vagy háborús hangulat? Mindenképpen vesztes helyzetbõl tárgyal a cionista gazdaság. Nekünk azonban nem mindegy mi lesz a tárgyalások vége. A hidegháborús fenyegetés is ott lapul a nyugati eszköztárban. De a csillagháborús világhülyítést még egyszer eljátszani nem lehet. Ma az oroszok mindent tudnak, nincs titok Nyugaton. És ha háború lenne? Ez lenne a Nyugat halála, és a megmaradtak jót röhöghetnének a pusztulása láttán.

Gyártó István – Jövõnk.info
Link