Staatsanwaltschaft Kanton Basel-Stadt

Nyomozó Ügyészség Bázel

Amikor leültem a tiszttel szemben, egy olyan érzésem volt mintha ez a legtermészetesebb lenne, hogy ott vagyok.
Mutatóujját feltartva jelezte, hogy még ne kezdjek bele a témába. Lassan felállt és kimért léptekkel az ajtóhoz ment, s majd becsukta. Ugyanezzel a mozdulatokkal tette az ablakkal is. Síri csönd lett a szobában és csak a számítógép halk zümmögését lehetett hallani.
Mindketten tudtuk, hogy ha itt valaki megszólal, akkor olyan dolgok fognak elhangzani, ami egyenlõre nem tartozik kívülállókra.
A bemutatkozást mellõztük, ez helyett elém tolt egy A4-es üres lapot, majd engedtem, hogy kotorásszon tovább. Addig kényelmesen szétnézhettem a picinyke irodában. Egy csukott szekrény, egy íróasztal, ami elõtt két karszék. Én a jobboldalin foglaltam helyett úgy, hogy a tiszt egy picit balra helyezkedett el velem szemben. Nekem bal kéztõl állt a monitor, amit késõbb úgy fordított, hogy Én is lássam, amit ír. Idõ közben megtalálta amiért annyira maszatolt. Egy undorító sárga golyóstollat, ami egy takarító cégnek viselte a reklámját. Olyan öröm ült ki az arcára, hogy majdnem elnevettem magam. Ráhelyezte a papírlapra és megtörte a csendet. Meg kérdezte, hogy van-e megértési problémám a bázeli némettel kapcsolatban, mert ha igen akkor vált irodalmi németre. Megnyugtattam, hogy jól értem a helyi nyelvet, de ha valami komplikált lenne akkor jelzem. Tájékoztatott, hogy az elõttem fekvõ papírlapra azért van szükség, mert ismeri a magyar nyelvet mennyire nehéz, így jobb lenne ha én írom le, aztán õ átmásolja ami nem az õ beszéd -berendezésére van szabva. Simán megegyeztünk és éreztük, hogy most már rá kellene térni a lényegre.
Beszélgetésünk témája az alsóörsi rendõrgyilkosság, a feltételezett elkövetõ, az esetleg szóba jöhetõ motiváció és az eddig szóba került gyanúsított profilja.
Meg kell jegyeznem, hogy a tiszt a jól bevált zsarutaktikát választotta, mint aki semmirõl nem tud.
Ezzel szemben nekem azonnal feltûnt, hogy sokkal többet tudnak, mint az gondolhatnám.
Próbáltam a saját oldalamról úgy irányítani a szövegem, hogy kérdések is legyenek benne, amire azonnal meg is kaptam a választ. Beszélgetõ partnerem véletlenül kikottyantotta, hogy nem is az élet-védelmieknél vagyok, hanem a drog üldözõ osztályon. Holott drogról szó sem volt a kezdeteknél. A másik fontos információ, hogy a fegyver valóban a szóban forgó személyé volt, aki sem büntetve, sem homoszexuálisként nem volt nyilván tartva.
Harmadik, hogy a diplomáciai oldal, s a hozzá kapcsolódó szerelmi kapcsolat meg sem lepte a tagot, ami egyértelmûen arra utal, hogy tudomásuk volt róla. Hozzáfûzte csak úgy halkan, hogy így nem is csoda ha virágzik a bûnözés.
A negyedik, amikor szóba került az a személy, aki profilja szempontjából fontos lehet az ügyben, érdekes módon a fotója mind végig meg volt nyitva, csak le volt rakva tálcára. Egy klikk és szinte teljes képernyõs nagyságban ott villogott elõttem. Hozzá fûzte, hogy még most is körözés van ki adva ellene Bázelban. Õ saját maga nem ismeri személyesen, de az ügyeit nagyon is jól.
Leírhatatlan pozitív érzés és megnyugvás lett úrrá rajtam. A három áldozat képei jelentek meg a szemeim elõtt. Ha már meghaltak, akkor legalább tiszteletükre az igazság kerüljön felszínre. Ennyivel tartozunk nekik, mi élõk. Teljesen mindegy, ha homoszexuális vagy heteroszexuális is volt bármelyikük. Alapból mindenki egy tisztességes ember, egész addig, amíg az ellenkezõje be nem bizonyosodik. Még semmi nem bizonyított.
Kanyarodjunk vissza a szobába. Alig halható kopogás után, a parancsnok nyitott be. Egy bajszos, egyszerû, de annál nagyobb tekintéllyel bíró közép termetû ember. Az én tisztem, különösebb színház és formaság nélkül tájékoztatta, hol tartunk és milyen forma szerint összegzi a beszélgetést.
Több mint négy órán keresztül kézzel, lábbal formáltuk a nagy mûvet, hogy két európai ország, megtudhassa az igazságot egy felettébb homályos ügyben.
Természetesen, még sok információt várnak a magyar hatóságoktól, hogy összeálljon a kép.
Egy biztos. Határozottan, ellentmondás nem tûrõen kijelentette, hogy õk nem félnek a valóságot kitelíteni az állampolgároknak.
Utolsó sorban garantálta az én személyi biztonságom, amire azzal reagáltam, hogy bármelyik pillanatban hajlandó vagyok segíteni, ha azt az ügy megköveteli.
Végezetül hozzátette, ha esetleg a magyar hatóságok igényt tartanak az én információimra, akkor kérhetem, hogy a bázeli ügyészségen találkozzunk, nem máshol.

Én személy szerint kérem az Istent, hogy a lehetõ legtisztábban oldódjanak meg a dolgok, s a valódi bûnösök, soha ne lássanak felkelõ napot rácson kívül.

Raklap