A gettósodással leginkább veszélyeztetett kistérségek némely önkormányzata határozatot hozott arról, hogy nincs, ami láthatóan van. Szegénytelep a falu szélén vagy éppen a kellõs közepén. Ettõl még tény: 1633 gettókezdemény létezik hazánkban.

Durván háromszázezer ember lakik szegénytelepeken Magyarországon. Ebbe a hivatalosan is gettóként nyilvántartott falvak lakosságát bele sem számították. Mielõtt belegabalyodnánk az elõítéletek hálójába: ez a gyorsan terebélyesedõ tömeg nem csak romákból verbuválódik. Bár a lakóhelyi elkülönülés a legtöbbször etnikai alapon szervezõdik, a lakhatási problémák és a mélyszegénység össztársadalmi ügy – jelenti ki Domokos Veronika kutató nemrégiben elkészült tanulmányára támaszkodva.

A 33 leghátrányosabb helyzetû kistérségben (LHH) él az ország tizede. Tízezer lakosnál nagyobb város csak mutatóban van közöttük, viszont itt találjuk az aprófalvas Cserehátot és az Ormánságot. Ezeken a területeken egymásra torlódnak a foglalkoztatási, egészségügyi, közlekedési, oktatási és lakhatási problémák, amelyeket tovább súlyosbít a periferiális helyzet és az ipari termelés alacsony volta. A szegénytelepek felszámolására, illetve viszszaszorítására indított programokat eddig kizárólag hazai forrásból finanszírozhatták, mivel az Európai Unió korábban a városi területeken kívül nem támogatta a lakhatási körülmények javítását szolgáló projekteket. Az idén azonban változott a tagországok álláspontja, amit az ide vonatkozó rendelet júniusi módosításával ki is nyilvánítottak.

Az uniós források elérését szolgáló programok kidolgozásához azonban elengedhetetlen a helyzetfelmérés. Korábban ugyanis csak részleges kutatások folytak. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség LHH Kistérségek Fejlesztési Programirodája ezért az idén januárban úgy döntött, hogy a helyismerettel rendelkezõ kistérségi koordinátorokat kérik fel az országos állapotvizsgálathoz szükséges kérdõívek kitöltésére. Sajnos az adatfelvétel nem volt teljes, mivel több település elzárkózott az adatközléstõl – olyan is elõfordult, hogy a település képviselõ-testülete egyszerûen határozatot hozott arról, hogy náluk nincs se szegény-, se cigánytelep. Annak ellenére, hogy a falu szélén vagy attól ugrásnyira düledeznek a viskók. (A tiltakozás oka talán a felelõsséghárításban kereshetõ. Bizonyos közszolgáltatásokat ugyanis mindenki számára elérhetõvé kellene tenni.)

Csepel – Háros
Az adatfelvétel nehézségei ellenére a koordinátorok 1633 szegregátumot számláltak öszsze az ország 823 településén, illetve a fõváros tíz kerületében – összegzi az adatokat tisztázó és elemzõ Domokos Veronika.

A felmérés során a korábbi ajánlásoknak megfelelõen a városokban szegregátumnak minõsítették azt a területet, ahol a háztömbök 15–59 év közötti lakóinak több mint fele legfeljebb nyolc általánost végzett, és nincs rendszeres jövedelme, a lakások nagyobb része nem magántulajdonú, és a segélyezettek aránya meghaladja az ötven százalékot. A nagyobb városokban ez akár egyetlen háztömb is lehetett, de ismertek több ezer fõs szegénytelepek is.

A szegregátumokban élõk számát hivatalos nyilvántartások híján legfeljebb becsülni lehet. Jelen felmérés szerint 284–315 ezer ember élhet szegénytelepeken. A leszakadó településrészek hatvan százaléka községben, illetve nagyközségben található, a fennmaradó városokban, illetve azok környékén. A szegénytelepek többsége ott kezdõdik, ahol véget ér az aszfaltos út. A gettókezdemények kétharmada a település szélén jött létre, 14 százalék külterületen, míg alig ötöde a település központjában. A szegregátumok csaknem 40 százalékában nincs aszfaltos út. A legközelebbi tömegközlekedési megállóhoz a külterületi telepek 17 százalékából több mint két kilométert kell gyalogolni. Hetvenhét szegregátumban közkifolyó – kút – sincs, nemhogy vezetékes víz. A legtöbbet ezek közül Somogy, Baranya és Pest megyében regisztrálták. Tizenhét nyomortelepen nincs se út, se közvilágítás, se víz! Ezek már valóban a végállomások – mondja Domokos Veronika.

A szegénytelepek jó részén nyomokban még fellelhetõ az eredeti funkció. Így például egykori tanyák, majorságok és termelõszövetkezetek épületeit foglalták el a betelepülõk. Máshol egykori bányász- és munkáskolóniák, zártkerti üdülõterületek és présházak váltak a legszegényebbek lakhelyévé. Az építmények jelentõs része a szocializmus idejébõl származó lakás, illetve élemedett korú vályogház. De szép számmal akadnak deszkákból ácsolt putrik, felismerhetetlen anyagokból összetákolt kalyibák.

Az adatok többsége még utóelemzésre vár – hangsúlyozza Domokos Veronika, de az már most is látszik, hogy a szegregátumok és a hátrányos helyzetû gyerekek területi sûrûsödése jelentõs átfedést mutat. Mindez alátámasztja Kertesi Gábor korábbi kutatását, miszerint az iskolai rossz teljesítmény nem etnikumfüggõ, hanem a rossz szociális helyzet következménye.

Bár a szegregátumok hivatalosan nem minõsülnek gettóknak és cigánytelepeknek sem, magas számuk a kutatót is meglepte. Ennek elsõdleges oka az országos lefedettség, valamint az eddigi felmérésektõl eltérõ módszertan. (Néhány éve hétszáz cigánytelepet számláltak össze az országban.) A gettósodás öngerjesztõ folyamata a leszakadó térségekben jól látható. Aki teheti, elmenekül a depressziós zónákból, akár az – eladhatatlanná vált – házának hátrahagyásával. A beköltözõk alacsonyabb társadalmi helyzeténél fogva a folyamat viszszafordíthatatlanná válik.

A probléma másik vélt oka a hazai telepfelszámolási programok – forráshiány miatti – korlátozott volta, a pályázatok bonyolultsága. A rendelet módosítása megteremtette a lehetõséget, hogy a legszegényebbek lakhatási problémáinak rendezésére irányuló programokat uniós forrásból is finanszírozni lehessen, ennek azonban csak akkor van értelme, ha fenntartható módon javít a nyomorban élõk helyzetén.

Ezért is tartja fontosnak Herczeg Béla, az NFÜ LHH programirodájának projektmenedzsere, hogy az uniós forrásokat elérhetõvé tevõ tendereket egy hosszabb elõkészítõ munka elõzze meg a szociális szakma bevonásával. A fenti adatokat tartalmazó tanulmányt mindenesetre már elküldték a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékes államtitkárának.

Forrás: Link