Az eddigi rekord négymillió dollár huszonhat darab MP3 fájl miatt, de a most pénteken, immár harmadfokon meghozott ítélet sem piskóta. Sírjunk? Nevessünk? Vagy mindkettõt egyszerre?
Hogy egészen pontosan, mi értelme van annak, ha egy sokmilliós (milliárdos) vagyon felett rendelkezõ lemezkiadó (vagy jelen esetben az õket tömörítõ szervezet) beperel egy szerencsétlen magánszemélyt? Nos, erre évek óta nem tudunk rájönni.

Hátránya rengeteg van, egyrészt a büntetés a horribilis kártérítések miatt soha nem lesz kifizetve, másrészt igen rossz fényt vet a felperesekre. Még a legelvakultabb kalózellenes netfelhasználók is húzzák a szájukat, amikor azt látják, hogy egy tizenhat éves pompomlányt citálnak bíróság elé, harminc darab zeneszám „birtoklása” miatt.
Akkor mégis miért üldözik következetesen a lemezkiadók és a RIAA az egyszerû „John Doe”-kat, ahelyett, hogy kitalálnának valami megoldást a digitális zene értékesítésére ebben a digitális világban? Nos, ezt sem tudjuk, de elemezni azért lehet a kérdést, ezt velünk együtt megtehetik az olvasók itt.
Fejcsóválva és értetlenkedve nézzük tehát a fõleg Amerikában látható vicc-pereket és ítéleteket, és persze igyekszünk minden ilyen esetrõl hírt adni.
A RIAA (amerikai jogvédõ szervezet) immár klasszikus esete múlt héten zárult le: immár harmadfokon is úgy döntött a bíró, hogy Jammie Thomas-Rasset, egy Minnesotában élõ háziasszony igen-igen nagy kárt okozott azzal, hogy letöltött huszonhat darab zeneszámot, így harmadfokon, immáron jogerõsen másfél millió dollár kártérítés megfizetésére kötelezték. Az eset 2005 óra húzódik, és már régebben is írtunk róla, Jammie azonban nem adta fel: fellebezés fellebezést követett, szegény alperes többször ügyvédet cserélt, most azonban úgy tûnik, véget ér az évek óta húzódó móka. A minnesotai bíróság harmadfokon is bûnösnek találta a hölgyet, fellebbezésnek helye nincs.
Zeneszámonként 62 500 dolláros kárt állapított meg. Ez kb. tizenkétmillió forint dalonként, ezek szerint nagyjából négymillió forintos kárt okozunk egy percnyi illegális zenehallgatással (de kinek?), mondhatjuk úgy is: egy másodpercnyi zene, több mint hatvanezer forintba kerül; a bíróság elõtt.
Az alperes természetesen akkor sem fogja tudni kifizetni ezt azt összeget, ha mindenét elárverezik, és egész életében törleszt – az ítélet „életszerûsége” tehát erõsen vitatható.

A RIAA szóvivõje az ítélet kapcsán azt nyilatkozta: „Reméljük, hogy három vesztett eljárással a háta mögött, Ms. Thomas-Rasset végre elfogadja a bíróság döntését, és vállalja tettének következményeit.”
A teljes Virgin versus Thomas-Rasset perirat itt olvasható eredetiben. Részünkrõl most nem kommentáljuk az ítéletet – meghagyjuk ezt a kedves olvasóknak…

Forrás: Link