Romokban az ország: megbukott a miniszterelnök?
Tizenhét hónappal az elnökválasztás elõtt megnyitja a hajrát a jobboldal. Nicolas Sarkozy elnök átszervezi a kormányt, és az UMP-ben is újraosztják a pozíciókat. Sokáig úgy tûnt, Fillon miniszterelnöknek is mennie kell, de az utóbbi napokban javultak a pozíciói.

A pár napja beálló viszonylagos békét és nyugalmat kihasználva Sarkozy elnök megpróbálja újra felépíteni a romokban heverõ jobboldalt. Nem is tehet mást: az utóbbi hat hónap az ötéves ciklus legnehezebb idõszaka volt, a kormány népszerûsége történelmi mélypontra került, a baloldal pedig megerõsödött.

Mélyponton a jobboldal
A kormány és a kormányzó UMP vesszõfutása nyár elején, a Bettencourt-ügy kirobbanásával kezdõdött. Bár e gigantikus méretû korrupciós botrány felgöngyölítése korántsem zárult le, már most jelentõs népszerûségvesztést okozott az elnöknek. Eric Woerth munkaügyi miniszter és korábbi UMP-pénztárnok, Sarkozy erõs embere, akit illegális kampányfinanszírozási pénzek gyûjtésével vádolnak, kénytelen volt utóbbi pozíciójától megválni. Miniszteri bársonyszékét viszont erõs elnöki támogatással megtartotta, s ebbéli minõségében rekord gyorsasággal átverekedte a francia parlamenten a már régóta beígért nyugdíjreformot. A várható élettartam megnövekedésével nyilvánvalóan szükgéses volt a nyugdíjfeltételek újragondolása az ellátórendszer fenntarthatósága érdekében, a Woerth személyéhez kötõdõ változtatás ugyanakkor kiverte a biztosítékot a francia lakosság körében. Tizenöt éve nem látott erejû tiltakozás kezdõdött, amely ugyan nem vezetett eredményre, de alapjaiban rendítette meg Sarkozy elnök tekintélyét. E belpolitikai csatározások hátterét pedig a román és bolgár romák kiutasítása nyomán kirobbant nemzetközi felháborodás adta, amely szintén sokakat fordított szembe a francia jobboldallal.

Erõsen kétséges, hogy vissza lehet-e még jönni a mostani mélypontról, egyvalami viszont mindenképp az elnöknek kedvez: még mindig nincs a láthatáron erõs baloldali vezér. Azaz még mindig csak a láthatáron van. Magyarán hiába a szocialista párt (PS) általános népszerûsége, az elmúlt hónapokban nem sikerült felépíteni egy olyan személyiséget, aki a népszerûtlen intézkedések legfõbb ellenszónokaként mint potenciális 2012-es elnökjelölt lépett volna fel Sarkozyvel szemben. E baloldali hiányosság abból a ténybõl következik, hogy a legtekintélyesebb szocialista politikus, Dominique Strauss-Kahn jelenleg az IMF igazgatója, s így amellett, hogy Washingtonban dolgozik, hivatalból is távol kell magát tartania a francia belügyektõl. Pedig pártbeli kapcsolatai, gazdaságpolitikai szaktekintélye és népszerûsége alapján kiváló eséllyel szállna ringbe 2012-ben, ha végre ringbe szállna. Ehhez viszont rövidúton le kellene mondania az IMF irányításáról. Lehetõleg még a 2011-es G20 elõtt, amelyet épp Sarkozyvel kellene együtt vezetnie.

Új szereposztás?
Az új kormánynévsorra még egy-két hetet várni kell, de már javában folynak a találgatások a francia sajtóban a lehetséges minisztercserékrõl, s a jelöltek is a nyilvánosság elõtt üzengetnek egymásnak. A legnagyobb kérdés természetesen az, hogy lesz-e változás a miniszterelnök posztján, maradhat-e François Fillon a Matignonban. Az utóbbi hetekben több név is felmerült, mostanra viszont csak egy érdemleges kihívó maradt: Jean-Louis Borloo államminiszter és környezetvédemi miniszter. A miniszterek nagy része rövid úton fel is sorakozott valamelyik jelölt mögé.
Fillon hagyományosan az egyik legnépszerûbb jobboldali politikus, de már a nyár során lábra kaptak olyan híresztelések, miszerint megromlott volna a kapcsolata a regnáló elnökkel. A reformok elköztelezett híve és motorja, de mivel a legnagyobb konfliktusokat Eric Woerth munkaügyi miniszter vállalta fel, mégsem használódott el a legutóbbi harcos idõkben. Sokáig nem lehetett tudni, hogy egyáltalán akarja-e folytatni a kormányfõi munkát, míg végül szerda este egy tudományos rendezvény szónoki emelvényérõl üzent az egyre hangosabb kihívóinak: "Reformista politikánk folytatásában hiszek, semmi értelme lecserélni a vezért akció közben". Szimbolikus jelentõségû az is, hogy a kormányfõ és az államfõ közötti szokásos szerda reggeli munkamegbeszélés - a Le Figaro értesülései szerint - szokásosnál jóval tovább tartott.

Szakértõk szerint szerda óta egyik kihívó sem jelent komoly veszélyt Fillon pozíciójára, pedig korábban több értesülés is Jean-Louis Borloo-t, jelenlegi környzetvédelmi minisztert és államminisztert tartotta befutónak. Persze a játszma még nem lefutott. A korábbi sztárügyvéd Borloo 2002-óta áll különbözõ minisztériumok élén, mostanra a végrehajtás egyik legerõsebb emberévé vált. Az elmúlt három évben környezetvédelmi miniszterként a nagy jelentõségû ún. Grenelle de l'environnement (szabad fordításban: Környezetvédelmi egyeztetések) program motorja volt, amely során jelentõs szakértõk (például: Al Gore és Wangari Maathai) és civil szervezetek bevonásával egy átfogó környezetvédelmi tervezetet dolgoztak ki, és több fontos törvényt is elfogadtak. A Matignonért folytatott kampányának legfõbb eleme, hogy a vasakarattal elfogadtatott reformok után ideje egy kompromisszumképesebb, a centrum felé húzó politikával nekivágni a ciklus finishének. Néhány napja látványos kommunikációs offenzívába kezdett, kedden még a miniszterelnöki szék legfõbb várományosaként nyilatkozott a Le Parisien-nek a részvételi demokráciát, a tárgyalásokat, a kompromisszumot preferáló kormányfõi elképzeléseirõl, de a szerdai események láthatóan visszavettek a lendületébõl. Habár Sarkozy egyik fõ bizalmasa - az elnök egy csütörtöki közös sajtótájékoztatón például nem gyõzte magasztalni Borloo miniszteri teljesítményét -, mégis komoly hiányossága, hogy gyengék a kormánypárton belüli pozíciói. Elemzõk szerint kétséges, hogy képes lenne-e egységben tartani az elnök mögött álló parlamenti többséget.
A kérdéses államfõcsere mellett a Le Figaro inromációi szerint már most több változással számolhatunk a minisztereket illetõen. Alain Juppé korábbi miniszterelnök szinte biztosan újra bekerül a kormány, valószínûleg mint védelmi miniszter. Christine Lagarde a gazdasági miniszteri széket a külügyminiszterire cserélheti. Xavier Bertrand, mostani UMP-vezér is miniszteri bársonyszéket kap, a kormánypárt vezetését pedig Jean-Francois Coppé veheti át. Természetesen semmi sincsen kõbe vésve: Sarkozy még többször megkeverheti a kártyákat a következõ napokban.

Forrás: Link