Jövõnk.info: Interjú Szima Judittal, a Tettrekész rendõrszakszervezet vezetõjével
2010. november 13. szombat, 09:42
E-mail Nyomtatás

Kedves Judit!

Õszintén örülök, hogy létrejött ez a beszélgetés. Már jó ideje figyelemmel kísérjük munkájukat így már korábban is szerettük volna megszólítani Önt, azonban úgy ítéltük meg eddig, hogy csak ártanánk a Tettrekész szakszervezetnek az interjúval.

Azonban úgy tûnik, hogy szakszervezetük bármit csinál, ugyanúgy hátrányos elbírálásban részesül - annak ellenére, hogy csupán a szakma becsületéért küzd.

Szima Judit: Üdvözlöm a honlapjuk olvasóit, és köszönöm a lehetõséget, hogy beszélhetek a Rendõrségen a legtöbb rendõrt soraiban tudó szakszervezetünk munkájáról, hitvallásunkról, meggyõzõdésünkrõl. Megtisztelõ, hogy kíváncsiak a véleményünkre és köszönöm a bevezetõben kinyilvánított aggódásukat is.


- A jelenlegi kormány a rendõrségtõl független testületet állított fel, ezzel párhuzamosan lépéseket tett a rendõrségi állomány megzabolázására, ellenõrzésére. Önnek mi a véleménye errõl a folyamatról?

Aki figyelemmel kíséri szakszervezetünk ténykedését, rendszeresen látogatja honlapunkat, a legfontosabb legszûkebb, publikálható és jogilag is védhetõ álláspontjainkat ismerheti. A demokrácia és a szólásszabadság ma Magyarországon egyre inkább szûkül, az utóbbi években a kommunista utódpárt egyes képviselõinek köszönhetõen törvényi szinten megfogalmazott dogmák által korlátokat állítottak fel az emberek véleményét, szólásszabadságát sértve. Az intellektuális inkvizíció kereteit alkották meg az országgyûlés szocialista és liberális képviselõi. Azt, hogy egy kérdés kapcsán én mit hiszek, vagy mit nem hiszek és ezt a hitemet szavakban ki is nyilvánítom nem lehet büntetõjogi eszközökkel szankcionálni. Ez ugyanis sérti a hitbéli meggyõzõdés szabadságát, a szólás szabadságát és összeegyeztethetetlen egy demokratikus berendezkedésû társadalomban.

Hogy a kérdésére konkrét választ adjak ezt a kis bevezetõt el kellett mondanom. Ugyanis az, hogy tényekrõl hogyan nyilatkozunk ma, annak sok esetben büntetõjogi következménye lehet, ha az ellenkezik azzal a szándékkal, és céllal, amelyet a Magyarországot gyarmatosító erõk megvalósítani szeretnének. Igyekszem határozott válaszokat adni a feltett kérdésekre, de felhívom a figyelmét a tisztelt olvasóknak, hogy sok esetben a sorok között kell tudni olvasni egy-egy kérdésre adott válasz esetén. Ma Magyarországon totális diktatúra van, demokratikus álarcban. Ennek a totális diktatúrának a demokratikus látszattal intézményesített hatalmi testületei az Országgyûlés, az Ügyészség, valamennyi olyan államhatalmi szerv amely nyomozati eszközzel rendelkezik, valamennyi olyan államhatalmi és önkormányzati szerv, amely adóhatóságként nyomorítja az állampolgárokat. Ez a rendszer állampolgár-ellenes. Vannak eltartók, akik dolgoznak és vannak eltartott-döntéshozók, akik a társadalmi berendezkedést úgy alakítják, hogy az számukra érdemi munka nélkül, pusztán a megszerzett hatalmi hatáskörök révén kellemes létet jelentsen luxus színvonalon.

Ez eleinte nem okozott szembetûnõ társadalmi feszültséget, de az eltelt húsz év során egyre nyilvánvalóbbá váltak a társadalmi ellentétek. Egyszerûen elfogadhatatlan az eltartottak arroganciája és gõgje. A fent említett, hatalmuknak törvényi kereteket biztosító intézményekkel pár ezren, legfeljebb pár tízezren uralkodnak milliók felett és szívják ki a dolgozó emberek vérét. A hatalmi szervek fenntartása mellett – amely önmagában is elégséges eszköz alkalmanként, de hosszú távon semmiképpen – az oszd meg és uralkodj elve alapján próbálnak – sajnos sikerrel – éket verni a meggyõzõdéses idealisták és tettrekészségre nyitott társadalmi csoportok között.

A rendõrség szervezetén kívül létrehozott Terrorelhárító Központ ennek a rendszernek a konzerválására létrehozott, közvetlen kézi irányítású szervezet. Az ókori Rómában a pretoriánusok biztosították a szenátus, azaz a köztársaság, idõnként pedig a cézárok és a nérók hatalmát. Fegyveresen, jól megfizetve, szálanként válogatva a hatalmat gyakorlók szempontjainak megfelelõen.

A TEK nem a rendõrség megzabolázásra lett létrehozva, hanem egyrészt mézesmadzag a rendõrség állománya részére, amelynek az üzenete: ha jól viselkedsz, ha igyekszel és az elvárásaink szerint ténykedsz, bekerülhetsz közénk.

Másrészt mutatja azt is, hogy a politikai vezetés – bármennyire is szinte beltenyészet szintjén folyik a rendõri vezetõk kiválasztása – nem bízik saját rendõreiben. A rendõri vezetõk tehetetlenek az utca rendõrének az összefogásával szemben. Egy parancsnok és még tíz alparancsnok sem tud ugyanis úgy irányítani és eredményesen dolgozni, ha a beosztottakkal szembe mennek. Márpedig a hatalom a magyar rendõrök leradírozását tûzte zászlajára az utóbbi években. A honvédséget szakmailag szétverték, lezüllesztették, és a rendõrség került sorra, amikor felbukkant néhány megszállott, tettrekész rendõr és elkezdte a küzdelmét a negatív folyamatok megállítására, a közvélemény figyelmének a felhívását.

A látszólagos ellentmondás, miszerint azt mondom, hogy a hatalom egyik támasza a rendõrség, és másik szavammal azt mondom, hogy szétverik, züllesztik a rendõrséget valójában nem ellentmondás. Ugyanis a hatalom gondolkodni nem akaró, parancsértettem típusú rendõröket kíván a soraiban tudni, aki elsõ szóra üt, vagy lõ, ha a hatalom érdeke azt megkívánja.

A TEK-et is ilyen szándékkal hozták létre. Hosszan lehetne elemezni az utóbbi évek évtizedek láncolatát, a kiszámítható hatalmi lépéseket és egyértelmûen logikus, határozott választ lehet adni a folyamatok mikéntjére. Nincs szükség nemzeti érzelmû, hazáját szeretõ, magát magyar öntudatú rendõrnek tartó rendõrökre sem a kommunista utódpártnak, sem a jelenlegi kormánypártnak. Ez a tettrekészségünk 5 évének legkeserûbb tapasztalata és tanulsága, egyben lámpás és megvilágosodás arra, hogy milyen úton kell továbbmenni, milyen útra kell lépnie a magukat tettrekésznek érzõ embereknek, rendõröknek.

A diktatórikus berendezkedés bizonyítékaira, a hatalmat gyakorlók hitványságára, a júdáspénz felvételének gyanújára, vagy a nemzetellenes lelkületre minden esetben kérlelhetetlenül rá kell mutatni, közérthetõ, az egyszerû emberek számára érthetõ módon kell artikulálni, hogy megértsék mi folyik demokrácia címszó alatt hazánkban.

Az ország kirablása, kivéreztetése és a kiszolgáltatást elõkészítõ folyamat tovább folyik. A társadalmunkat gyengítõ erõk folyamatosan azon vannak, hogy megtévesszék az egyszerû, jóindulatú, elkeseredett embereket. Hitegetnek, megértést kérnek, miközben az ország erõforrásait kiárusítják, a pénzeszsákokra ráteszik a kezüket és a dolgozó, eltartó többségre egyre több terhet raknak. Életképes nemzet esetén ez robbanáshoz, fegyveres forradalomhoz fog vezetni a történelmi tapasztalatok alapján.


- Mik a legsúlyosabb gondok ma a rendõrségnél?

A Rendõrség a társadalom leképezõdése kicsiben és még erõsebb alá-fölérendeltségi függési viszonyban. Szakmaiatlanság, korrupció, elvtelenség, alkalmatlanság, hazugság. Aki beáll az elvártsági sorba, aki hajlandó teperni a karrierért a csillagokért, a magasabb beosztásért, annak meg kell felelnie a társadalom többsége által mélységesen megvetett politikai döntéshozók értékrendjének. Ez az értékrend a bûnözõk, csalók, tolvajok, hazugok értékrendje. A jelenlegi politikai elit velejéig romlott és álszent. A diktatórikus berendezkedés visszafordításának egyetlen lehetséges módja, hogy rá kell mutatni ezeknek az elvetelmült gazembereknek a hazugságaira közérthetõ módon. Nem elsõsorban köpködni kell rájuk, nem elsõsorban támadni kell õket, hanem el kell kezdeni tanítani látni és hallani az embereket. Ez az elsõ lépés.

Ha elkezdenek látni és hallani, meglátják a lényeget. Innentõl márt nyert ügy van mert aki lát és hall, az keresni fogja a hozzá hasonlókat és megvalósul a második lépés, az összefogás. Süketek és vakok nem tudnak összefogni, de ha látók és hallók fognak össze az már eredmény.

Ezt az összefogást addig kell folytatni, amíg az összefogott emberek ereje elegendõ nem lesz arra, hogy a törvényi keretek között erõsebbek legyenek, mint az elnyomók, a megosztók. A leggyengébb láncszem ebben a – nevezzük rendszerváltó folyamatnak – tehát rendszerváltó folyamatban, hogy nagyon sok az önjelölt vezetõ, akik egyenként látják ugyan a problémákat, de az összefogást elõrébb teszik, mint a látni és hallani tudás megtanítását. Ezen buknak el. Elõször egy intellektuális forradalomnak kell bekövetkeznie. Meg kell tanítani az embereket a logikus érvelésre, az összefüggések meglátására és a hazugságok felismerésére. A jelenlegi hatalmi elit a hatalmat a hazugsággal és az erkölcs háttérbe nyomásával érte el. A jelenlegi politikai elit a hazugságot mûveli professzionális szinten. Azt mondják, hogy hivatást ûznek, miközben mindenki tudja, hogy a jelenlegi elit politikusok pénzért és a korrupció lehetõségéért választották a hivatásukat. Nem dolgozni mentek az egyetemi padsorokból, hanem azonnal szavazni, döntést hozni, hordószónokolni. Nem dolgoztak még életükben, miközben a sorsunkról egy ország sorsáról döntenek, milliárdokat osztanak a haveroknak és saját maguknak. A politika az ország pénzének az ellopását jelenti jelenleg. El kell tartani a politikusokat. Nem értem miért nem kötelezõ hogy munkahelyük legyen és legfeljebb másodállásban, szerény tiszteletdíjért vinnék az ország ügyeit. MI az a tudás egy politikus esetében amikor 4 év alatt csak kocsikázásra 18 millió forintot fizetnek ki neki? Más tíz év alatt kemény munkával nem keres ennyit, miközben a kormánypárt frakcióvezetõje csak gépjármûköltségre felmarkolt ennyit és most õ papol erkölcstelenségrõl a végkielégítések kapcsán.

Az civil embereknek elképzelhetetlen, hogy a rendõrségen belül ugyanaz az arrogancia, szemérmetlenség és elképesztõ pofátlanság zajlik. A vezetõ-kiválasztás már ott elbukik, hogy a rendõrséget úgy irányítja a politika, mint egy marionett színházat. Az ügyészséget szintúgy. Megkockáztatom, hogy ha az NBH komolyan végezné a C típusú vizsgálatot a kiszemelt vezetõk esetében, csak szabályt erõsítõ kivételként maradna egy-egy személy, akinek nincs vaj a füle mögött.


- Beszámolóikban folyamatosan olvashatunk a Tettrekész Szakszervezet lejáratására, ellehetetlenítésére törekvõ intézkedésekrõl, eljárásokról. Érintik ezek a körülmények a tagságot a mindennapokban?

Minden erõnkkel azon vagyunk, hogy tagjaink látók és hallók legyenek. Öntudatos tagságot építünk, segítjük egymást, kiállunk tagjainkért. Ez már nem munkaharc, hanem a munkáltató részérõl sok esetben aljas megnyilvánulásoktól sem mentes, megfélemlítésre irányuló viszonyulás. Legjobb esetben békén hagyják a vezetõk a tmrsz-eseket, vagy titokban szimpatizálnak velünk. Egyébként ez a jellemzõ. Minél fentebb van azonban egy rendõri vezetõ annál jobban tapasztalható a megfelelési kényszer azáltal, ahogy szakszervezetünkhöz viszonyulnak.

Konkrét esetek voltak, amikor a vezetõvé kiszemelt tagunknak egyértelmûen a tudtára hozták, hogy addig nem kapja meg a magasabb beosztást, amíg a TMRSZ tagja. Nem túlzó kijelentés, ha azt mondom, hogy ma már szempont a vezetõ kiválasztás során, hogy ne legyen az illetõ személy TMRSZ tag.

Az is tény, hogy a rendõröket sorozatban rúgják ki a testületbõl. Tudatosan törekedve hogy minél tapasztalatlanabb, minél fiatalabb legyen az állomány. Ennek pénzügyi oka is van, de véleményem szerint inkább az a cél, hogy ne legyen öntudatos, látó és halló testület. Mi pedig, mint a mókuskerékben folyamatosan tesszük ezt mindezek ellenére. A másik ok pedig talán az is, hogy a felkészületlen és alkalmatlan vezetõt jobban elfogadja a kevésbé tapasztalt rendõr a vakok közt a félszemû a király elv alapján.


- A megnehezített munkavégzés ellenére folyamatosan nyerik a különbözõ pereket. Gondolom hatalmas teljesítmény kellhet mindehhez. Meddig lehet bírni ezt? Egyedül úszni az árral szemben…

A teljes igazság az, hogy vannak vesztett perek is sajnos. A vesztett perek egy jelentõs részénél viszont kifejezetten elfogult hangulatot érzünk, de a bírói kar többségében felkészült tisztességes bírákból áll. Azonban tendencia, hogy egyes bírák, mosolyogva, készségesen, tárgyilagosnak látszó pervezetés mellett, de minden esetben úgy értelmezik a jogszabályi rendelkezéseket, hogy az számunkra kedvezõtlen legyen. Szekszárdon, egyes Fõvárosi Bírósági bírák esetében és Nyíregyházán több esetben kifejezetten negatív hozzáállású bírói ténykedéseket kellett elszenvednie az általunk képviselteknek. Vannak ítéletek, amelyeknél a józan észnek ellentmondó döntések születnek. Mondok egy példát, hogy érzékeltetni tudjam mirõl beszélek. A már mások által is jól megismert Gergényi Péter több száz rendõrt érintõen úgy rendelkezett 2003. július 1-jével, hogy a fõváros frekventált helyeire tömegesen vezényelt rendõröket, olyan rendõröket, akiknek a beosztása alapján nem azt a rendõri munkát és nem azon a helyen kellett korábban végeznie. Az eljárás során bizonyítottuk, a Fõvárosi Közgyûlésen tett fõkapitányi dicshimnuszok becsatolásával, hogy ezek a kollégák éves szinten kb 180-200 ezer akciószolgálati órát teljesítettek. Erre is figyelemmel kértük, hogy részükre akciószolgálati pótlékot fizettessen a bíróság a munkáltatóval. Tehát tényként bizonyítottuk, hogy a BRFK vezetése mind ezekben az éves nyilatkozatokban, mind a különbözõ sajtóorgánumokban arról nyilatkoztak, hogy akciószolgálatokat adtak a kollégák. Amikor viszont ezért kérték a pótlékot, már azt mondták, hogy nem akciót láttak el, hanem csupán fokozott rendõri ellenõrzésben vettek részt. Igaz a fokozott rendõri ellenõrzést a jogszabály egyértelmûen meghatározza és ilyet nem végeztek a kollégák. A per során hiába mondtuk, hogy maga a munkáltató is úgy nyilatkozott, hogy akciószolgálat volt, a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a munkáltató hogyan nyilatkozott a Fõvárosi Közgyûlés elõtt, hogyan nyilatkozott országos sajtóorgánumnak, a bíróság ezt az egyértelmû bizonyítékot figyelmen kívül hagyta és elutasította keresetet. Akik pereltek azok kb 100-an vannak, a többieknek már elévült az igényük. A BRFK élén ámokfutó Gergényi ezen ténykedése, ha a Fõvárosi Bíróság egyetért a keresettel, amely lényegében Gergényi nyilatkozatával volt azonos, akkor kb 7-800 millió forintot kellett volna kifizetni az érintett kb 5-600 rendõrnek, akiket éveken keresztül vezényeltek ezekre az akciókra.


- Volt egy együttmûködési megállapodásuk a jobbikkal, beszélne arról a nyilvánosság elõtt, hogy ennek miért lett vége?

A legfõbb fórumunk a Kongresszusunk döntött arról, hogy az együttmûködési megállapodást fel kell bontani. Az együttmûködés megerõsítésérõl, vagy felbontásáról szóló napirendi ponton megvitattuk másfél év tapasztalatait, tényeket, érzéseket. Elõnyöket, hátrányokat, mind a múltat, mind a jövõt illetõen. A kongresszus pedig döntött. Az elõterjesztés és a vita során sok érv, ellenérv elhangzott. Szomorú vagyok, hogy másfél év tapasztalata alapján ilyen döntés született, de ez jó döntés volt és nem a TMRSZ-en múlt, hogy az elvárások és a lefektetett elvek illúziónak bizonyultak.

Az együttmûködési megállapodás legfontosabb tapasztalata az, hogy politikusban akkor bízz meg, ha ló legel a sírján. Sajnálatos tény, hogy csalatkoznunk kellett személyekben, akiknek az adott szavában bíztunk. Az együttmûködés azt feltételezi, hogy nem csapják be egymást az együttmûködõ felek, márpedig ahol ez az elvárás meghiúsul, ott nem lehet korrekt együttmûködésrõl beszélni.

Nem lehet együttmûködésnek nevezni azt, amikor munkájukat végzõ rendõröket hatalomra jutás esetén kirúgással fenyegetett meg az akkor már Európai Parlamenti képviselõ Szegedi Csanád. Amikor odament hozzá egy kisrendõr és mondta, hogy miért mond ilyet, amikor senkivel szemben nem alkalmaztak testi kényszert és különben is sokan vannak jelen akik TMRSZ-esek, akkor ahelyett, hogy leszállt volna a magas lóról az említett személy, röviden csak annyit mondott neki, hogy „húzz a véres ....-be!”.

Ezek az információk jöttek vissza, nem egyszer, nem kétszer. A Jobbiknak csupán szekértolónak kellett a TMRSZ, és amikor a sor rajtuk lett volna, akkor elfordították a fejüket, annak ellenére, hogy elõtte bizonyos kérdésekben adott szó volt a párt részérõl.

Aki a legjobban hangoztatja a magyarságát és vet meg más etnikumú embereket, felróva nekik többek között azt is, hogy megbízhatatlanok, nos maga ez a személy állított ki saját magáról szegénységi bizonyítványt sok ezer TMRSZ tag elõtt.

A Jobbik egyre kevésbé tudja betölteni azt a szerepet amelyet a rájuk szavazó választópolgárok szántak nekik. Meggyõzõdésem, hogy az országgyûlési választások 17%-os eredménye kudarc volt az EP választást követõen, noha sikerként értékelték. A Jobbik fõvárosi vezetése a jól teljesítõ vidéki jelöltek rovására gazdagodott a képviselõi helyek zömével, amely megint csak azt mutatja, hogy a „vidék pártja” lényegében ugyanolyan mértékben fõvárosi súlyozottságú, mint teszem azt az LMP, vagy az SZDSZ volt.


- Tud valamit a roma származású rendõrök kiképzésérõl? Hol tart most ez a folyamat?

Az MSZP kormány hozzá nem értésének eklatáns példája volt, hogy etnikai alapon kívánták diszkriminálni a magyar állampolgárokat. A cigány fiataloknak nem lehet alacsonyabban a léc ha rendõr akar lenni, mint bárki más magyar állampolgárnak. Nem tudom hol jár a folyamat, de salátatörvény alapján azt hiszem minimalizálódni fog a rendõri kinevezésre alkalmas jelöltek aránya a cigány etnikumon belül, hiszen olyan mértékben korlátoz alkotmányos jogokat a törvény, és olyan mértékben leszûkíti a rendõri kinevezés lehetõségét, amely alapján nagyon kevés személy fog megfelelni a rendõri kinevezés kritériumának.

Arról van még információm, hogy igazságtalan módon cigány fiataloknak minden évben van lehetõség ösztöndíj és tanulmányi támogatás megkötésére, miközben ez a lehetõség nem áll fenn azoknak a fiataloknak az esetében, akinek például az egyik, vagy mindkét szülõje rendõr, de éppen nem cigány etnikumúak.


- Önöknek köszönhetõen a „Tettrekész” név mára a hazafias szakmai ellenállás szimbólumává vált. Nemrégiben ismerhettük meg a „Vám- és Pénzügyõrség Tettrekész Magyar Szakszervezetét”. Van kapcsolatuk az új Tettrekész szakszervezettel? Számítanak esetleg arra, hogy más szakmai - érdekképviseleti szervezet is felveszi a szimbolikus Tettrekész nevet?

Köszönjük szépen az elismerõ szavakat, örülünk a visszaigazolásnak, ha mások is úgy látják, hogy jó úton járunk.

A társ-nevû vámos szakszervezet még fiatal, most kezdték a munkájukat, nem igazán tudnám minõsíteni a munkájuk eredményességét, vagy az érdekvédelmi ténykedésük radikalizmusának a mértékét, azon egyszerû oknál fogva, hogy nincs igazán rálátásunk sem a szervezettségük mértékére, sem a napi problémáikra, feladataikra. Megtisztelõ volt, hogy a tettrekész jelzõt õk is értéknek tekintették megalakulásukkor.

Érpatakon Orosz Zoltán Mihály úr már felvetette, hogy meg kellene alakítani országos szervezettséggel a Tettrekész Polgármesterek Szövetségét, amely szintén elismerés, ha már csak maga a polgármester úr elismerõ szavait is vesszük figyelembe.


- Mi a véleménye a motorbalesetben elhunyt rendõr tragédiájáról? Megelõzhetõ lett volna a baleset? Meg fogják büntetni a felelõsöket?

Ezúton is szeretném kifejezni részvétemet az elhunyt családtagjainak és szeretteinek. Telegdi Zsolt kollégánk észlelte, hogy közúti közlekedésre alkalmatlan a jármûve ezt szóvá is tette, de hadbírósággal fenyegették meg elöljárói ha nem indul vele szolgálatba. Azt kell mondjam ez nem egyedi eset, de a tragédia bekövetkezésére mindenki felkapta a fejét és most felelõsöket keresnek. A TMRSZ Telegdi Zsolt halála elõtt hónapokkal korábban felhívta a figyelmet a rendõrség jármûveivel kapcsolatban arra, hogy életveszélyes jármûvel nem lehet szolgálatba menni. Klement Tibor r. törzszászlós a TMRSZ tisztségviselõje megtagadta a parancsot, hogy olyan járõrautóval menjen szolgálatba - és felelõsségre vonni más autósokat -, amelynek nem volt érvényes forgalmi engedélye, sõt semmilyen forgalmi engedélye nem volt, valamint a futómûve és a fékrendszere is minõsíthetetlenül rossz. Nem volt rendkívüli esemény, egyszerû szolgálatba küldték volna ezzel a jármûvel. Õt is fenyegették, hogy hadbíróság lesz, mire tisztségviselõnk azt mondta, hogy az ORFK akkori vezetõje egy ORFK utasításban parancs jelleggel tiltotta meg, hogy mûszakilag alkalmatlan jármûvel menjen szolgálatba a rendõr. Ennek ellenére hadbíróság elé került és az ügyész lefokozást kért, de megúszta 200 ezer forintos pénzbüntetéssel. Viszont életben maradt. Hiába tettünk feljelentést elöljárói ellen, többek között közúti veszélyeztetés miatt, egyszerûen nem érdekelt a kézivezérelt ügyészséget.

Most Telegdi Zsolt halála kapcsán az lenne az evidens, hogy elõvennék Klement Tibor aktáját is és azokat az ügyészeket és bírákat is felelõsségre vonnák, akik elmarasztalták Tibort. Ugyanis ha az ügyész a Tibor elöljárói ellen indított volna eljárást, talán még ma is köztünk lenne Telegdi Zsolt. Ugyanis ez esetben mint a futótûz terjedt volna el a rendõri vezetõk között, hogy mûszakilag alkalmatlan jármûvel forgalomba küldeni a rendõrt, bûncselekményt valósít meg, és ha ez esetben Telegdi kolléga szól a jármû mûszaki alkalmatlanságáról, akkor nem a bûnösök fenyegetik õt hadbírósággal, hanem intézkednek a mûszaki hiányosság megszüntetésérõl, mert nem akartak volna Klement zászlós fõnökeinek a sorsában osztozni. Minden összefügg mindennel. Talán nem nagy túlzás, ha azt mondom, hogy Klement Tibor ügyének bûnös ügyészi és hadbírói kezelése rövi idõn belül egy kolléga életébe került. Az õ lelkükön is szárad, hogy most egy özvegy apa nélkül nevei fel két kicsi gyermekét és a két kicsinek édesapa nélkül kell felnõnie. Ellenük is irányulnia kellene a felelõsségre vonásnak és ebben már semmi túlzás nincs. Roppant mód elkeserít, hogy a vétkesek vizsgálódnak, idõt húznak, keresik a mentõ körülményeket és tapasztalataim szerint szinte egészen biztos, hogy próbálják elkenni a felelõsséget a fõ felelõsök esetében, mint ahogy már megszokhattuk ez esetekben.


- Szakmailag hozhat-e javulást a közbiztonságban pusztán a rendõrség létszámának felduzzasztása? (A kormány több ezer új rendõrt akar kiképezni az elkövetkezendõ években.)

Amit a kormány ebben a tekintetben hangoztat az egyszerûen csak a habalaba kategóriája. Mást mondanak, mint amit csinálnak. A fõ tendencia a rendõrök elüldözése, a munkakörülmények minõsíthetetlen szinten tartása, alacsony fizetés, rendõrségi hatáskörök kiszervezése.

Ami realitás, hogy a fiatal rendõr nem kerül annyiba mint az idõsebb rendõr, talán ez alapos ok, hiszen fiskális szemlélettel igazolható. Nem az a baj, hogy kevés a rendõr, hanem az, hogy a rendõrség hivatásos létszámának kb. 20-30, de lehet hogy 40%-a életében nem intézkedett még rendõrként. Ezt szó szerint tessék érteni. Van egy kb 200 fõs kapitányság Pest megyében. Tartozik hozzá egy õrs 14 járõrrel és ez a 14 járõr látja el a hozzá tartozó 7 település rendfenntartását. A 7 településen kb 40 ezer ember él és bûnügyileg erõsen fertõzött. Ugyanezen a kapitányságon a hivatal létszáma 17 fõ, amibõl 11 fõ hivatásos állományú. Ez az arány abnormális a rendõrségen. A funkcionális szervek – személyügyes, pénzügyes, anyagis, sajtós, hivatalvezetõ, bûnmegelõzõ, ilyen-olyan szintû vezetõk - hivatásos létszáma megkockáztatom, hogy kb olyan mértékû, mint az egyenruhás közterületi szolgálat létszáma. Elképesztõ, hogy az érdemi közterületi munkát nem, vagy alig végzõ ORFK-n és megyei rendõr-fõkapitányságokon százával, de inkább ezres nagyságrendben vannak hivatásos állományúak. Kérdezem én, minek van egyáltalán hivatásos státuszban egy hivatalvezetõ, egy személyügyes, egy pénzügyes, egy sajtós? Miért van külön státusz sajtószóvivõ? A rendõrség dolgozzon, ne nyilatkozgasson, de ha már nyilatkozik, akkor nyilatkozzon a szakmailag kompetens dolgozó, vagy rendõri vezetõ. Külön arra hivatásos rendõröket tartani, hogy napi munkaidõben munkaköri kötelességként „sajtószemlézzenek”, azaz újságot olvassanak, luxus és egyben megengedhetetlen.

A másik luxus, hogy ORFK-tól kezdve a megyei rendõr-fõkapitányságokon „ellenõrök” vannak. Szakmai, pénzügyi ellenõrök, akik ellenõriznek éjjel-nappal, akadályozva a valódi rendõröket a munkavégzésben. Olyanok ellenõriznek, akik életükben nem dolgoztak utcán, tisztelet a kivételnek. De kérdezem én, miért van ellenõrzés? Ha a rendõr hibázik, úgyis vizsgálat indul. A rendõrnek érdeke, hogy ne hibázzon, hogy elvégezze a munkáját. Láblógató, vagy kekeckedõ, esetleg papírgyártó ellenõröket tartani megint csak luxus.

Strukturális változás is kellene a közterüli jelenlét javára, bár már kérdés, hogy ezek a „rendõrök” mennyiben lennének alkalmasak rendõri munkára.


- Milyen tendenciát mutat a rendõrség és a lakosság kapcsolata? Mire vezethetõ ez vissza?

A tisztességes állampolgár igényli a tisztességes, rendet fenntartó, szakmailag felkészült rendõrök jelenlétét. Amennyiben ezek közül valamelyik hibádzik, ott sérül a tisztességes állampolgár biztonsághoz való joga. Ez társadalmi alapszükséglet.

Ezzel szemben a rendõrséget ma pénzbehajtókká silányították, akik sarcolják az autósokat, bár tény, hogy nem csak olyanok kapnak jogosítványt, akik arra érettek.

A rendõr az egészséges nemzet támasza a társadalom pillére, az állampolgár segítõje. Egy olyan erõ amely által a nemzet egészségesebb erõsebb tud lenni. Tapasztalatom, hogy aki a rendõrséget gyalulja, a rendõröket gyalázza és teszi megvetés tárgyává a társadalom szemében, aki nem becsüli meg a rendõröket, az saját nemzetét sem becsüli meg. Aki a rendõrök számára nem biztosítja a munkavégzés feltételeit, a törvényi védelmet, és nem ad tág teret a rend fenntartására a munkáját tisztességgel végzõ rendõröknek, az a saját nemzete önvédelmi potenciálját is gyengíti.


- Érzékelnek-e különbséget a rendõrök vidéki és fõvárosi megítélésében? Ha igen, mi lehet ennek az oka?

Alapvetõen a tisztességes emberek a fõvárosban is és vidéken is mosolyognak a tisztelettudó, munkájukat végzõ rendõrökre. A politika a rendõri feladatmegszabások során saját nemzete ellen fordítja és fordította sok esetben a rendõröket. A bûnözõk soha nem szeretik a rendõröket. A bûnügyi fertõzöttség vidéken alacsonyabb, a fõvárosban a rendõrök jobban kopnak, nem véletlen a fõvárosból vidéki áthelyezéseket kérõ rendõrök túlnyomó többsége a fõvárosba igénylõ rendõrökkel szemben.

A fõvárosban jobbak a munkalehetõségek, fõvárosi fiatal szinte nem is nagyon jelentkezik rendõr-szakközépiskolába.


- Milyen rövid- és hosszú távú elképzeléseik vannak a közbiztonság javítása érdekében? Milyen személyi és anyagi feltételei vannak ennek?

A Jobbikkal megkötött, majd felbontott együttmûködési megállapodásunkban ezeket az elképzeléseinket lefektettük, közzé tettük, bárki elolvashatja. Ezek közül ma már számosat a kormánypárt is hangoztat. Ha ezek egy része megvalósul, mindenképpen eredménynek fogjuk tekinteni, de tapasztalataink azt mutatják, hogy szakmai céljaink verbális ismétlésén túl, nem igazán látunk elmozdulást abba az irányba, hogy mindezeket meg is valósítsák az arra hatáskörrel rendelkezõ döntéshozók.


Jövõnk.info: Nagyon szépen köszönjük a válaszokat! Önök nélkül nem valósulhat meg a rendõrség és Magyarország erkölcsi felemelkedése.

Bízunk benne, hogy jelen interjúnk által is minél több emberrel sikerül megismertetni az Önök munkáját, és a társadalom képes lesz szolidaritást vállalni a Tettrekészekkel.


Ezúton kívánunk sok erõt, egészséget Önnek és az összes Tettrekész rendõrnek. Kitartás!


„A gyûlölet rabja majd kiforgatja minden szavadat és átkoz…”



Forrás: Jövõnk.info

Link