Népbíróság?
A fülkeforradalom folyamatosan felülírja az alkotmányt és a törvényeket. Legyen szó a pofátlannak tartott végkielégítések visszamenõleges megadóztatásáról, vagy épp most a 2006-os zavargások ügyében hozott bírósági ítéletek semmissé nyilvánításának szándékáról, az emberek akarata, mint hivatkozási alap, szent és sérthetetlen. Ha a nép úgy akarja, fenekestül fel kell forgatni a jogrendet.
"Az emberek erre szavaztak és nekünk, a nemzeti ügyek kormányának kötelességünk megfelelni az emberek akaratának” – hangoztatja lépten-nyomon a miniszterelnöki szóvivõ. De mire is szavaztak?

Leginkább arra, hogy az elõzõ kormányerõ tûnjön el. Forradalmi hevületrõl, új rendszerváltozásról, a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének totális felszámolásáról, a független intézmények kisajátításáról, pártkatonák hadrendbe állításáról azonban április 25. elõtt nem volt szó.
Emlékezetes ugyanakkor, hogy az 1945. évi VII. törvénnyel létrehozott, nem túl jó emlékû népbíróság annak idején a „magyar nép nevében” hirdetett ítéletet. A nép, vagy ha jobban tetszik, az emberek utána még negyvenöt esztendeig szolgáltak hivatkozási alapul, miközben senki nem kérdezte õket, hogy mit is akarnak. Az a rendszer zsákutcának bizonyult. Amikor „a zemberek” végre lehetõséget kaptak a döntésre, lényegében egyhangúlag nemet mondtak rá.
Most megint hasonló dolog történik: valahol, valakik döntenek helyettünk. Megmondják, hogy a szavazófülkében mire gondoltunk. Például a „pofátlan” végkielégítések megsarcolására visszamenõleg éppen öt évre, a 2006-os zavargásokat követõ „koncepciós” ítéletek megsemmisítésére, s ráadásként a hatalom e szándékait keresztezõ Alkotmánybíróság kiiktatására. Ha tényleg forradalom volt, nincs helye „szakmázásnak”, ami csak bolsevik trükk (copyright Csurka István), vagyis: a jogállami normákra most ne hivatkozzék senki.

A visszamenõleges hatályú jogalkotás tilalma, mint a civilizáció egyik alapja? Ugyan! Ha a nép akarja, akár öt évre visszamenõleg kopasszuk meg azokat, akiket esetleg húsz-harminc évnyi munkaviszony után rúgtak ki, s volt pofájuk több mint kétmilliót felmarkolni. Elégtételt szolgáltatunk a 2006-os „szabadságharcosoknak” is, hiszen õket a gyurcsányi „diktatúra” hurcolta meg.
Nem lenne baj, hogy a jogosulatlanul gazdagodóktól visszaveszik a pénzt. Az sem, hogy a törvénysértõ eljárások áldozatai elégtételt kapnak. Mondják ki, hogy az illetõk nem vétettek, és fizessenek nekik illõ kártérítést. De jogállami keretek között. Vizsgálják felül a közpénzekbõl kifizetett végkielégítéseket, és ha úgy találják, hogy a jó erkölcsbe ütköztek, támadják meg mindegyiket a bíróság elõtt.
Hasonló a helyzet a 2006-os ítéletekkel is. Nyilván voltak törvénysértések, ám azokat ítélkezés elõtt illenék bizonyítani. Lehetséges, hogy a bíróság rendõrök valótlan állításai, hamis jegyzõkönyvei alapján marasztalt el egyes tüntetõket, ám ezeket a jogsérelmeket aligha úgy kell orvosolni, hogy utóbb egy semmisségi törvénnyel minden rendõrt hazugnak, s valamennyi hatósági jegyzõkönyvet hamisnak nyilvánítanak. Elõbb itt is bizonyítani kell. Ez fáradságos munka. Ha nem végzik el, felszámolják a jog uralmát. Akkor pedig a „fülkeforradalom” felzabálja majd akár a saját gyermekeit is.

Forrás: Link