Nem véletlen választottam ezt a címet írásomnak. Tudom, hogy sokan azonnal rávágják a választ. Nem is ennek a válasznak a helyességét szeretném kétségbe vonni, csupán egy más aspektusból közelítem meg a kérdést. Mirõl van akkor szó? Legelõször is kezdjük azzal, hogy mit takar az, hogy zsidó lelkiség, zsidó fajiság, tehát en bloc milyen a zsidó. Természetesen minden igényt kielégítõ tanulmányt itt most nem fogok adni, szorítkozzunk inkább a fontosabb pontokra.
A kérdés röviden így áll: milyen a zsidó fajiság? A fajiság viszont két tényezõs; lelki és testi. Hiszen az ember tulajdonképpen e kettõ. Zsidó faj létezik, vagy ha úgy tetszik, és ami talán pontosabb kifejezés, zsidó népfaj. Nem is annyira a rasszjegyekre (fenotípus), de sokkal inkább a fajlélektani (genotípus) részével érdemes foglalkozni a zsidóság esetében. Természetesen nem árt tenni pár megállapítást a külsõ jegyekrõl sem, hiszen az ezzel kapcsolatos ismeretek meglehetõsen szerények, még az ún. "nemzeti oldalon" is. Egészen röviden:
Tudni kell, hogy a zsidóság erõsen kevert fajta alapvetõen (gondoljunk csak arra, hogy eredetileg a zsidókban még negrid elem is van, ez tökéletesen tükrözõdik az erõsen göndör hajban, vagy a vastag és hangsúlyos ajkakban), de abból a szempontból egységes, hogy a keveredésbõl létrejött állapotot fenntartani igyekeztek a történelem folyamán mindig, nem is kevés sikerrel. Erre már csak az is bizonyíték, hogy ez a nép egyáltalán még létezik, hiszen tárgyilagosan megállapítható, hogy a világon nincsen még egy ilyen népcsoport, mellyel szemben annyi ellenérzést tápláltatott volna különbözõ nemzetek részérõl, különbözõ történelmi korokban. Persze ez nem a véletlen mûve.
,,2500 év óta Ramától Dachauig - merem állítani - megy a zsidó nép egyik gyûjtõtáborból a másik gyûjtõtáborba... Hogyan lehetséges az, hogy 2500 éven keresztül... mindig csak más népek voltak a hibásak? Nincs itt valami, ami kiegyensúlyozatlanságában a zsidó népet ebbe a tragikus sorozatba kergeti bele?" - Szálasi Ferenc
Tehát zsidó rasszjegyek léteznek ma is, azonban elsõsorban nem ezt kell tanulmányoznunk. A zsidóságot a mai társadalomban már régen nem az determinálja, hogy görbe-e az orra, vagy göndör-e haja. Ezt már túlhaladtuk.
Két fõ okból:
- jelentõsnek mondható keveredés ment végbe, nagyon sok a csak a részben zsidó származású ember
- nem a magyarság asszimilálta a zsidóságot fizikai értelemben, hanem a zsidóság a magyarságot, szellemi és erkölcsi értelemben
Immanuel Kant mondta, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik, rút az, ami érdek nélkül nem tetszik. A zsidó fajiságnak alapvetõ tulajdonsága az önzés. Éppen ezért számukra közömbös minden, ami nem kecsegtet érdekkel. Nem érez semmit, akár valami szépet vagy csúnyát lát, ha nem fûzõdik hozzá érdeke. Szemmel látható, hogy a természet szeretete távol áll tõlük, nagyon is jellemzõ, hogy ennek a fajnak a mentalitása tükrözõdik vissza mai "mûanyag" világunkban. Amikor az az általánosan efogadott álláspont, hogy egy társadalom fejlettségi szintje az urbanizációban mérhetõ csak. A zsidóság sohasem volt igazán kapcsoaltban a természettel, általában városban lakott, mert ott tudta kifejteni parazita tevékenységét. Kisebb közösségekben, falvakban, ahol összetartó emberekkel találta magát szembe, nem volt esélye. Ellenben az atomizálódott nagyvárosokban már tudott halászni a zavarosban.

A zsidó "mûvészet"
A bolsevizmus, a liberalizmus, és az ehhez kapcsolódó irányzatok, mint a materializmus, a határtalan egoizmus és individualizmus, az Isten és Haza fogalmának kitörlése, illetve az a törekvés, hogy az embert ösztönlénnyé alacsonyítsa, szellemtörténetileg mind egy faj lélektanához kapcsolhatóak végeredményben. És itt nem ellenérv a zsidó vallás a materializmussal szemben, mert a vallásuk egy faji vallás, ezt jól szemlélteti, hogy miképpen viselkedtek Jézus Krisztus eljövetelekor, akiben a zsidóság nem az emberiséget a bûneitõl megváltó Isten fiát akarta látni, hanem a zsidóság politikai (tehát evilági) céljainak beteljesítõjét.
Az élet minden területére vonatkozólag kiül az a lelkület, mely teljesen elüt az õket befogadó (de talán ez a kifejezés már nem helytálló) európai népek alapértékeitõl. Egy szemléltetõ videó, ami bemutatja a kontrasztot valódi európaiság és a jelenleg Európára nehezedõ liberalizmus között:
De itt felmerül néhány kérdés, s tulajdonképpen írásom címének is azért adtam azt a címet, hogy haragudjunk-e a zsidókra? Természetes, hogy a becsületes magyar ember irtózik attól a szellemi mocsoktól, melyet a zsidóság nagyrésze képvisel. Igen ám, de magunkba kell néznünk.
- mennyivel különb egy színtiszta magyar származású kapitalista cégvezetõ, aki alkalmazottaiban csak eszközt lát, és eképpen is bánik velüK?
- erkölcseiben mennyivel jobb az a magyar fiatal, kinek életcélja csupán az, hogy mammonista és alantas nemi ösztöneit kiélhesse hétvégenként?
- mivel jobb az a magyar ember, akit szellemileg tökéletesen kielégítenek azok, melyeket a televízióban lát?
- milyen jogalapja lehet annak kritizálni a zsidóságot profithajhász szemlélete miatt, aki ugyanazt mûveli (még akkor is, ha ezt piros-fehér-zöldbe csomagolja!)?
- mennyire sivár lelkiviláguk van azoknak a tömegeknek, akik Isten nélkül kívánnak élni, de inkább tartják magukat az állatok leszármazottainak (evolúció-elmélet)?
A kérdések nélkülözték a teljesség igényét, hosszasen folytatható lenne. Egy szó, mint száz, a válaszokat mindenki tudja. Itt felmerül egy elméleti kérdés: szellem vagy faj? Természetesen a kérdés sarkított, mivel a kettõ feltételezi egymást, és mindkettõ fontos, nem lehet egyik vagy másik mellé kizárólagosan letenni a voksunkat. De mindenképpen igaz az, hogy nekünk a zsidó szellemiséggel kell leszámolnunk kíméletlenül! És legelõször saját népünk berkein belül. Mert õszintén válaszoljunk saját magunknak, hogy nem önámítás-e azt hangoztatni, hogy mindenért a zsidó nép felelõs? Nem gondoljuk, hogy egy 15 milliós nép egyedül és önmagában nem tudta volna véghezvinni világhódító útját? Ne keressünk különbõzõ összeesküvés-elméleteket, hanem lássuk be, hogy ez azért sikerülhetett nekik, mert a saját fajtánkon belül rengeteg áruló ajánlotta fel szolgálatait. De õk egyet jegyezzenek meg:
Az árulót két helyen is megvetik. Az ellenség, de a saját népe is. Árulóknak nem járt sohasem kegyelem.

A nihilista és erkölcsi hullák a Zsiget fesztiválon
Az elvi kérdés tehát az, hogy kikre kell jobban haragudnunk? A válasz egyértelmû: a zsidóság nem tud mást adni, mint ami a lényege, de fajárulókat (legyen ez akár szellemi vagy faji) mélységesen meg kell vetnünk. Mielõtt azt a következtetést vonná le az olvasó, hogy mi mindenkit árulónak nevezünk, aki nem tart velünk, akkor kijelentem, hogy nem, nem így gondoljuk. Nem attól kollaboráns valaki, hogy a magyar munkásember a televizsidó (TV) képernyõi elõtt hallottakat elhiszi, és ennek alapján ítéli el bennünket. Ezt megtévesztésnek, agymosásnak hívják. Õk, ha felismerik a Hungarizmus igazságát és tisztaságát, felül fogják vizsgálni korábbi álláspontjukat. Tehát itt most nem rájuk céloztam. Ennél sokkal súlyosabb dolgokról van szó. Olyanokról, hogy valaki készakarva, tudatosan szolgálja ki a zsidóságot és sátáni ideológiáját, a liberalizmust. Mert ez népünk és fajtánk számára a halál, a dögvész ideológiája.
A zsidóság kilépett vérségi kereteibõl. Tételezzük fel, hogy a holnapra virradó reggelre a zsidóságot "kikapcsolnánk" a világ vérkeringésébõl, tehát semmifajta beleszólásuk nem lenne a politikai, gazdasági, társadalmi életbe. Ki az az álmodozó, aki azt gondolja, hogy a jelenleg uralkodó korszellem ne tombolna továbbra is úgy, ahogyan eddig tette?
De a liberalizmus egyben önpusztító ideológia is, mert ami csak rombolásra és tagadásra épít, elõbb-utóbb összeomlik. A méltó és jól megérdemelt helye nem más lesz, mint a történelem szemétdombja. De nekünk már most úgy kell élnünk és helytállnunk, hogy jövõbe mutatóak legyünk, hogy betekintést tudjunk adni arról, hogy milyen lesz az eljövendõ Hungarista Munkaállam. Fel a gyõzelemre!
Lantos János - Kitartas.hu
Link