Alább a Magyar Nemzet mai, az Interneten kizárólag nálunk olvasható (saját szkennelés!), kitûnõ cikke Miskolcról. Kiderül belõle az, amit eddig is tudtunk: korcsaink szakmányban félemlítik meg fehér szomszédaikat, akik közül sokak fejében már az öngyilkosság is megfordult. Pintér rendõrei meg nem csinálnak semmit, természetesen a „két hét alatt rendet csináltunk” jegyében (hazug Orbán-nyilatkozat ITT) – miközben felvidéki, amerikai stb. kollégáik ott helyben agyonlõtték volna a cigókat. Ahogy egy normális országban teszik az ilyenekkel.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a cikk a kormánypárti Magyar Nemzetben jelent meg, amely igazán nem vádolható azzal, hogy érdeke lenne a közbiztonsági helyzetet rosszabbnak beállítani, mint amilyen az valójában. Mégis, fehéren-feketén kiderül belõle az, hogy rossz és egyre csak romlik a helyzet, és hogy az immár fideszes városvezetésnek egyetlen épkézláb ötlete nincs a helyzet rendezésére.

Nyomornegyedek reneszánsza

Miskolc külvárosának több, lakótelepéri kaotikus állapotok uralkodnak, a helyzet mára elviselhetetlenné vált azok számára, akik például az Avasi lakótelepen, a Lyukóvölgyben, Rábonyibércen vagy Perecesen laknak. A legrosszabb a helyzet az Avason, ahová a három éve betelepült cigány családok miatt megszaporodtak a bûncselekmények, vége lett az addigi nyugodt életnek. Az ott lakók naponta élik át cl cigány családok randalírozását, molesztálását. Rettegnek ott élni, rettegnek kilépni a lakásból. A normális életvitelre vágyó lakók már minden jogorvoslati lehetõséget kiaknáztak, senki sem segített rajtuk. Életük reménytelenné vált.

Megdöbbentõ történetünknek városfejlesztési elõzményei is vannak. Az elmúlt húsz-huszonöt évben Miskolcon csak a belvárosra vonatkozóan tûztek ki és valósítottak meg — részben — a romák kiszorítását célzó, jelentõs lakosságcserével járó területfelértékelõ fejlesztést. Miskolc mai területén két hagyományos cigány telep volt. A diósgyõri telepet több ütemben, fokozatosan felszámolták. A Miskolc és Felsõzsolca határában fekvõ Csorba-telepet az 1970-es évek elején kiöntötte a Sajó, és a telepi cigány családokat a miskolci, diósgyõri, perecesi kolóniák lakásaiban helyezték el.

A város vezetöi 1988-bam azt tervezték, hogy csökkentett értékû lakásokból álló lakótelepet építenek Miskolc északi határában, a repülõtér és a Sajó közelében, távol minden közintézménytõl. A leendõ telepre mindenekelõtt a belvárosból akartak romákat kiköltöztetni. A terv komoly ellenállásba ütközött, a helyi roma és nem roma értelmiségiek gettóellenes bizottságot hoztak létre. A tiltakozás hatására a rendszerváltás után a városvezetés elállt a tervtõl.

Ezután a roma családok elköltözését a piaci folyamatok irányították. A belvárosi ingatlanok felértékelõdése és a magánosítás következtében megemelkedõ lakásfenntartási költségek felgyorsították a szegényebb családok elköltözését, bár a tágan értelmezett miskolci belvárosban még több, romák által lakott zárvány, épület vagy kis cigány negyed megmaradt.
Miskolc belvárosából Diósgyõr felé haladva, a párhuzamos völgyben vezet a több kilométeres út Lyukóbánya, Lyukóvölgy felé. Az utat szegélyezõ zártkerti üdülõingatlanok nagy részét az elmúlt években roma családok vásárolták meg. Az önkormányzatnak az elmúlt tíz évben sejtelme sem volt arról, miként szabályozza vagy legalábbis befolyásolja az új roma betelepülést. A zártkerti ingatlanokra nem adható építési engedély, és a terület alatt húzódó bányavágatok miatt szó sem lehet arról, hogy a területet lakásövezetté minõsítsék.

„Öngyilkos akartam lenni"

A miskolci Avasi lakótelepre 2007 augusztusában számos cigány család költözött. Õk azt állítják, hogy nyolcmillió forintért vették meg kétszobás lakásaikat. Csak azt nem tudni, mibõl, hiszen az ott lakók elmondása szerint nem dolgoznak, alkalmi munkájuk sincs, segélybõl élnek, emellett általában háromnál több gyerekük van.

— Amióta ideköltöztek, elviselhetetlenné vált az élet számunkra — panaszolja egy ott lakó 59 éves, magát félelembõl megnevezni nem akaró asszony. — Állandóan beáztatják a lakásunkat, sokszor úgy folyik nálunk a víz, mintha kannából öntenék, vagy patak folyna a konyhában. Kihívtuk a rendõröket és a tûzoltókat is, hogy mentsék, ami még menthetõ. A bajt elhárították, de a lakásfelújítás költségét minden beázásnál nekem kell fizetnem, csupán egy alkalom volt kivétel, amikor 30 ezer forintot kaptam a biztosítótól.

Amikor pedig becsöngetünk a felettem lakó cigány családhoz, hogy már megint mit csinálnak, tönkreteszik az egész lakásunkat, akkor még õk voltak felháborodva. Sõt, nem egy esetben ránk uszították a rendõrséget, hogy megfenyegettük õket. (Kuruc.info: mindenhol ezt csinálják ezek a férgek, lásd „egyedül, fegyvertelenül, rászístá jelszavakat ordítva támadt a tíztagú cigánybandára a megvert polgárõr”, "mert cigányozott [ezért kellett meghalnia, mint Cozmának meg Kozák Rajmund áldozatának]" meg hasonló sztorik.) Ájulásig õrjöngtem, már az öngyilkosságra is gondoltam elkeseredésemben, mert ezt a helyzetet egész egyszerûen nem lehet kibírni — érzékelteti a helyzet tarthatatlanságát az asszony.

A lakók elmondása szerint többször is elõfordult, hogy a rendõrséget naponta háromszor is ki kellett hívni, de az intézkedéseknek nem volt hatása. Csak egyszer büntették meg a lakóházban randalírozó cigányokat egyénenként tízezer forintra, vétség miatt. (Kuruc.info: Egy vacak pénzbüntetést tudnak csak kiszabni, ráadásul azt is csak egyszer – a sokból. Hát hol élünk?!) Egy 61 éves — a nevét szintén félelembõl elhallgató — lakónak is van egy története: — Volt olyan eset, hogy öt rendõrautó megérkezett a házunk parkolójába, és amikor felszólította a cigány bandát, hogy hagyják abba a randalírozást, és menjenek csendben haza, az egyik cigány letolta a nadrágját, hátsó felét a rendõrük felé fordította, és azt mondta: Nyaljátok ki! Erre a rendõrök beültek az autóba és elmentek. (Kuruc.info: ahelyett, hogy bilincsbe verve vitték volna el az egész galerit, vagy esetleg ott helyben agyonlõtték volna... áh, nem is kommentálom...)
Hányás, csikk, vizelet

Egy 58 éves lakó megdöbbentõ esetet mesél sírva: — Az egyik este éppen készültem lefektetni a kicsit, amikor arra lettem figyelmes, hogy az erkélyen csurog valami. Kinéztem, és láttam, hogy kivizeltek és kihánytak az ablakon a mi erkélyünkre. Már szellõztetni sem tudok az ablakon keresztül, mert valami mindig behullik a lakásunkba. Legutóbb a fentrõl kidobott csikkek landoltak nálunk.

Újabb lakóba botlunk, belõle is csak úgy árad a panasz: — Van olyan cigány család, amelyik mindennap kukázik, a szemétládából felhordják az élelmet a lakásba. Most már rengeteg csótány van a házban. Azelõtt nem volt. Valamelyik nap egy egész zacskó csótányt szedtem össze, borzasztó volt.

A volt polgármesternek már több levelet is írtak a lakók, semmi foganatja nem volt. Leveleiket továbbították több hivatalba is, de évek óta semmi nem történt. Mindenhol azt tanácsolták nekik, hogy tanuljanak meg a romákkal együtt élni. (Kuruc.info: ha én lennék a polgármester Krizó, akkor most szépen odamennék ehhez a köztisztviselõhöz, és azonnali lakáscserére kötelezném a panaszossal. Az ilyen közpénzekbõl élõsködõ hadd tapasztalja meg a saját bõrén, milyenek is a cigányok. Nem csoda, hogy pl. a derék finnek gondolkodás nélkül lelövik õket, mint a kutyákat...) Az egyik családfõ azt mondja: — Harminckét éve lakunk itt. Azelõtt nagyon jó környezet, tisztaság, nyugodt élet volt itt. A lakók jól megvoltak egymással. Összejártunk, barátkoztunk. Most alig merünk kimenni a lépcsõházba, az utcára. Rettenetes. Egyszerûen kibírhatatlan a mostani helyzet.
Többen is fontosnak tartják elmondani, hogy nekik nem a cigánysággal van gondjuk. — Régebben két nagyon rendes cigány család is lakott itt, velük jól megvoltak a szomszédok — meséli az egyik asszony, hozzátéve: neki cigány munkatársai is voltak, és semmi gond nem volt közöttük. A házban lakó roma családok viszont sokszor megfenyegetik õket, hogy majd hozzák az egész bandájukat, és megnézhetik magunkat.

Nem csak közbiztonsági kérdés

Az Avasi lakótelepen az áldatlan állapotok fõként akkor alakultak ki, amikor megszüntették a Szondi György telepet. Azok tehát, akik azelõtt a társadalmi együttélés legalapvetõbb normáit sem tartották be, bekerültek egy magasabb szintû kulturális közegbe, ahol azonban ugyanazt a viselkedésformát folytatják, mint korábban. A lakótelep lakásai jelentõs mértékben leértékelõdtek, ma egyszerûen eladhatatlanok az itteni ingatlanok. Az Avason egy korábban 7 milliós forgalmi értékû lakást ma 1,6 millió forintért sem lehet értékesíteni.

— A rendõrség pontosan tudja, melyik lakásokban laknak a szóban forgó családok, az Avasi lakótelepen mintegy 13-14 cigány származású família keseríti az ott lakók életét — mondja Kriza Ákos, Miskolc újonnan megválasztott polgármestere. Szerinte mindenképpen el kell érni, hogy ezek a nagycsaládok kikerüljenek ebbõl a közegbõl, mert a helyzet napról napra rosszabb. Ez nem csak közbiztonsági kérdés. Az önkormányzatnak olyan problémát okoz az Avasi lakótelep ügye, amelyet sürgõsen meg kell oldani. A városvezetõ úgy látja, hogy már a cigányok betelepítése sem volt legális folyamat, több rendõrségi vizsgálat zajlik az ügyben. Külön munkacsoport dolgozik most azon, hogy miként lehet helyreállítani a közrendet, megerõsíteni a rendõrséget, a közterület-felügyeletet, illetve hogy mi a jegyzõ szerepe a folyamatban. Mint mondja, manapság sajnos a nyomornegyedek reneszánszát éljük, amelyek nem szûnnek meg, csak átalakulnak vagy más helyen születnek újjá. Ennek egyik példája a Lyukó-völgy, ahol tíz éve még rend és nyugalom uralkodott, a miskolciak a hétvégi házaikba jártak ki pihenni, most pedig vagy házfoglalás, vagy olcsó pénzért való megvásárlás útján a roma lakosok, a betelepülõk és a nincstelenek kezébe került. Lyukóvölgyben a betelepültek száma hat-nyolcezerre tehetõ, szinte egy kisváros lélekszámának felel meg.
Ezeket a családokat a városvezetõ szerint egy komplex felzárkóztatási programba kell bevonni, amely a családszabályozástól a felnõtt életvitelen át egészen idõskorig tart. Integrálni kell ezeket az embereket. Ilyen integráló eszköz lehet a munka. Minden városban — így Miskolcon is — számos olyan közfeladat van, amelyhez nem kell képzett szakember. (Kuruc.info: tessék, ez a Fidesz. Ahelyett, hogy sziklakeményen odacsapnának ezeknek a korcsoknak, kõkeményen betartatnák velük a törvényeket és a legelsõ kihágásra lecsuknák õket – ahogy fehérekkel is tennék –, ez az idióta is a szép szóban, a tanításban, a rábeszélésben, az észre, értelemre történõ hatásban bízik. Miskolc a Fideszre szavazott: ez az „eredmény”. Egy ilyen erélytelen, gyengekezû vezetés mellett semmi sem fog változni, sõt – folytatódik az egész város leépülése, az új Harlem kialakulása.)

Szegregáció vagy integráció?

A miskolci önkormányzati általános iskolákba járó roma tanulók mintegy 54,8 százaléka jár olyan osztályba, ahol a roma diákok kisebbségben vannak, több mint 31 százalékuk jár olyan tanulócsoportba, ahol a cigány diákok aránya 50-99 százalék között mozog, és 13,2 százalékuk tanul homogén cigány tanulócsoportban. Azokban a miskolci iskolákban, ahová számottevõ arányban járnak cigány tanulók, és amelyekben egynél több párhuzamos tanulócsoport van, nagyon erõs a belsõ szegregáció.

— A Lyukó-völgybõl például több száz gyerek jár be a számukra távoli belvárosi iskolákba — mondja a polgármester, és így vázolja fel a megoldást: — Ezeknek a gyerekeknek önálló iskolát kell létesíteni a Lyukó-völgyben, ahol speciális szakképzettséggel rendelkezõ oktatók tanítanának, akik a felzárkóztatás teljes folyamatában segíteni tudnák a gyerekeket. Ez magával hozná a speciális pedagógusképzés bõvítését is. Tény, hogy a szülõk keresik azokat az iskolákat, ahol színvonalas oktatást találnak, s ahol minél kevesebb a felzárkóztatást igénylõ gyermek, illetve cigány származású tanuló. Ilyen iskola nagyon kevés van Miskolcon. Az önkormányzat tehát hiába dolgozik azon, hogy ne legyen elkülönítés, óhatatlanul kialakul a spontán szegregáció.

A városvezetés szerint szükséges a cigány tanárok képzésének a bõvítése is. — A helyi cigány vezetõkkel jó viszonyt alakítottam ki — mondja a polgármester, — mindenképpen szeretném õket bevonni ebbe a felzárkóztatási programba. Kriza Ákos szerint olyan cigány közösségi vezetõkre van szükség, akik tudnak a közösség nyelvén beszélni, akik érzik, értik az õ lelkületüket, ismerik az élethelyzeteiket. (Kuruc.info: szerintünk meg tót, amerikai, svájci, finn, olasz, francia stb. típusú, kíméletlenül odacsapó, a delikvenseket agyonlövõ rendõrökre van szükség a cigányok „felzárkóztatása” érdekében. Ahogy az az elmúlt 600-700 évben kiderült, a deviánscigánysággal csak és kizárólag így lehet bánni – és nem úgy, ahogy ez az idióta puhány Kriza elképzeli.)
Keretes anyag: Pazarlás

Rengeteg pénzt pazarolt el Magyarország romapolitikára az elmúlt években minden látható eredmény nélkül. Ma már világos, hogy nem ez az út vezet a megoldáshoz, hanem a munka és a tanulás. Ebben minden nap meg kell erõsíteni azokat, akik maguktól ezt nem tudják. Erre sarkall a magyar kormány családpolitikája, ami a munkavállaló felnõtteken keresztül támogatja a gyermeknevelést — fejtette ki Pelczné Gall Ildikó európai parlamenti képviselõ egy debreceni EU-szemináriumon. Hozzátette: ha egy családfõ nem tudja eldönteni, hogy a családi pótlékot játékgépre vagy gyerekcipõre költse, akkor segíteni kell neki. — Ilyen segítség lehet, ha a gyermeknevelési támogatást nem pénzben, hanem természetben kapja meg a bizonytalankodó felnõtt — fogalmazott a képviselõ. Kiemelte, hogy az iskolába járó gyermekek mindennap megfelelõ élelmezésben részesülnek, ez is arra ösztönzi a szülõket, hogy ne vonják ki gyermekeiket a tankötelezettség alól.

Pelczné szerint Magyarországot a történelem folyamán olyan kulturális sokszínûség jellemezte, amivel egyetlen más állam esetében sem találkozni. E kulturális sokszínûséget a politikus szerint meg kell mutatni Európának is, ezért fogott hozzá egy olyan brüsszeli kiállítás szervezéséhez, amely Árpádtól napjainkig történetiségét mutatja be a kérdést. (Kuruc.info: a normális, kiváló nemzetiségek – pl. a svábok – csak adtak Magyarországnak. Velük az égvilágon semmi gond, sõt. A cigányok viszont... – nos, már az minõsíti õket, hogy maga a francia nagykövet nyilatkozta azt hivatalosan(!), hogy soha, sehol, egyetlen nyomorult országban sem sikerült õket beillesztetni a társadalomba. Nem csoda, hogy pl. a finneknél (a világ legiskolázottabb, legnormálisabb, „mucsaisággal” igazán nem vádolható népe) minimum a cigányok elüldözését, de még inkább a kiirtását kívánja a közember... És agyon is lövi õket, ha kell [pár, újabb idézet ITT].)