Elsõ alkalommal fedeztek fel egy olyan exobolygót, amely más galaxisból származó, de ma már a Tejútrendszerben található csillag körül kering. Maga a csillag már túl van a vörös óriás állapoton is. A felfedezés segít megérteni, hogyan élhetik túl az exobolygók csillaguk haláltusáját.

Több rekordot is tart a most azonosított HIP 13044b jelû exobolygó és csillaga, amelyek felfedezését csütörtökön este jelentették be, a Science-ben közölt cikk megjelenésével egyidõben. Ez az elsõ olyan Naprendszeren kívüli bolygó, amely egy másik galaxisból származó csillag körül kering. Maga a csillag egy igen idõs, a csillagfejlõdés végállapotához közeli égitest. A Naprendszeren kívüli planéták, azaz exobolygók jellemzõinek megismerése segít abban, hogy jobban megértsük Földünk helyzetét a többi planéta között. Az idõs csillagok körüli bolygók megismerésével azt is jobban megbecsülhetjük, milyen sors vár ránk a Nap életének vége felé.
A csillag fémtartalma csak 1%-a a Napénak, átmérõje pedig nagyjából 6-7-szerese csillagunkénak. Ez szokatlan, ugyanis az exobolygók fontos jellemzõje, hogy a fõsorozati csillagok közül a fémekben szegény objektumok körül ritkán mutatkoznak. Eddig csak néhány olyan példa ismert, ahol egy bolygó olyan csillag körül mozog, amelynek fémtartalma mindössze 10%-a a Napra jellemzõnek. (A csillagászatban fémeknek a hidrogénnél nehezebb elemeket tekintik.) Ez a helyzet elméleti megfontolások alapján várható is, hiszen ha több fémet (azaz nehéz elemet) tartalmazott az az õsi gázfelhõ, amibõl a csillag született, akkor feltehetõleg több szilárd szemcse állt össze körülötte - amelyekbõl késõbb a planéták keletkeztek. Kevesebb nehéz elem esetén kevesebb bolygó várható, vagy azok teljesen hiányozhatnak is.

Az újonnan felfedezett bolygó csillaga a vörös óriás állapot utáni fázisban van. Ez azért érdekes, mert a felfúvódott vörös óriás állapotban a csillagok elnyelhetik a legbelsõ planétákat. Ez a sors várhat a Naprendszerben a Merkúrra és a Vénuszra is, a becslések szerint körülbelül ötmilliárd év múlva. A számítások szerint a Földet már nem nyeli el a haldokló Nap, de bolygónk olyannnyira felmelegszik, hogy az általunk ismert élet nem maradhat fenn rajta.

Fantáziarajz a most azonosíott, a csillagához viszonylag közel keringõ planétáról (ESO)
A bolygó viszonylag gyorsan, 5,5 nap alatt fordul meg a tengelye körül. Tömege legalább 1,25-szöröse a Jupiterének, tehát egy nagy gázbolygóval van dolgunk. Viszonylag közel, 0,116 és 0,087 csillagászati egységre mozog csillagától - 1 csillagászati egység megegyezik a Föld átlagos naptávolságával, amely 150 millió kilométer. Ez a távolság egyébként 2,8-szorosa a csillag sugarának. A planéta keringési periódusa pedig kereken háromszorosa a csillag tengelyforgási idejének. Utóbbi feltehetõleg nem véletlen, hanem a két égitest közötti szoros gravitációs kapcsolat eredménye.
Egy széttépett galaxis maradványa
További érdekesség, hogy a csillag az úgynevezett Helmi-áramlás tagja. Ez egy kiterjedt csillagcsoport a Tejútrendszer külsõ, halonak nevezett régiójában. Tagjai egymáshoz hasonló összetételû égitestek, és hasonló pályán is mozognak - egy hatalmas csillagramlást alkotva. A modellek alapján 6-9 milliárd évvel ezelõtt a Tejútrendszerbe zuhant, és itt fokozatosan szétoszlott kísérõlagaxis maradványa a csillagáramlás. Eszerint a most azonosított csillag és bolygója is egy másik galaxisból érkezett.

A most azonosított exobolygó jellemzõi segítenek annak megértésében, miként módosul egy planéta pályája attól, hogy központi csillaga vörös óriás állapotba kerül. Ha egykor voltak a kérdéses exobolygónál beljebb keringõ planéták a rendszerben, azok bekebelezése érdekes folyamat lehetett a csillag fejlõdése során. A megfigyelés emellett annak az elgondolásnak is kedvez, hogy más galaxisokban is ugyanúgy bolygók állnak össze a csillagok körül, mint a mi Tejútrendszerünkben.

Film a most felfedezett bolygóról (ESO)
Link