Nincs szavam rá! A zsidó menekíti a strómanjait.Az indoklást olvassátok! Nem bûnszervezet, mert van köztük még nem elítélt is!

Jogerõsen egy év tíz hónap, illetve öt év közötti szabadságvesztéssel sújtotta pénteken a Szegedi Ítélõtábla annak a társaságnak az irányítóit, akik több száz millió forinttal károsították meg az Osztrák Megbékélési Alapot a második világháború során Ausztriába kényszermunkára elhurcoltak kárpótlására benyújtott valótlan kérelmekkel.

Az elsõrendû vádlottat, Sztojka Katalint, a Kalocsai Cigány Kisebbségi Önkormányzat korábbi elnökét, folytatólagosan elkövetett csalás bûntettéért, mint társtettest és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségéért, mint tettest - enyhítve az elsõfokú ítéleten - öt év börtönbüntetéssel sújtotta a táblabíróság.

A másodrendû vádlott Sztojka Lászlót, az Országos Cigány Önkormányzat korábbi alelnökét, egykori kiskõrösi önkormányzati képviselõt két év, végrehajtásában öt esztendõre felfüggesztett börtönre ítélte a bíróság.
A táblabíróság több vádlott esetében milliós nagyságú vagyonelkobzást rendelt el. A magyar és az osztrák kormány 2000-ben állapodott meg a nácik által a mai Ausztria területére rabszolga- és kényszermunkára hurcoltak kárpótlásától. A kényszermunka tényét igazolók egyszeri, 1453 és 7630 euró közötti pénzjuttatást kaphattak. Az igényléseket a Magyar Zsidó Örökség Közalapítványon keresztül 2003. december 31-ig lehetett benyújtani az Osztrák Megbékélési Alaphoz.

A levéltári adatok és történészi becslések szerint a II. világháborúban megközelítõleg 40 ezer embert hurcoltak el a mai Ausztria területére kényszermunkára, 80 százalékuk zsidó származású volt.

2003 elsõ felében az osztrák hatóságok észlelték, hogy alig érkezik roma túlélõtõl igénylés, ezért arra kérték a magyar Miniszterelnöki Hivatalt, hogy tegyen lépéseket az áldozatok felkutatása érdekében. Ezért a Cigány Kisebbségi Önkormányzatokon keresztül tájékoztatások jelentek meg a juttatás lehetõségérõl. Az év végéig így mintegy 12 ezer igénylés érkezett be a közalapítványhoz.

Az országban több helyütt, így Bács-Kiskun megyében tömegével készültek fiktív adatokra épülõ, alaptalan igénylések. Az idõs kérelmezõket - akik közül sokan a juttatás mibenlétével nem is voltak tisztában - részben azok keresték meg, akik az igényléshez szükséges további teendõket is bonyolították, másokat „felhajtók” szerveztek be. A sok esetben írni és olvasni sem tudó idõs emberekkel gyakran nem a valódi feltételeket közölték, hanem például csak annyit: mivel átélte a világháborút, ezért részére alanyi jogon jár kárpótlás. Olyan is elõfordult, hogy a kérdõíveken és jegyzõkönyvekben nem is az igénylõk aláírása szerepelt, hanem azt a szervezõk hamisították, vagy hamisíttatták rá az okiratokra.

A piramisszerûen felépülõ rendszerben csak a kárpótlás egy része jutott el az igénylõkhöz, a pénzbõl kaptak a felhajtók és a szervezõk is.
Az eredetileg 55 vádlottas ügyben az érintettek többségénél jogerõssé vált az elsõfokú ítélet, õket felfüggesztett szabadságvesztésre, illetve pénzbüntetésre ítélte az elsõ fokon eljáró Bács Kiskun Megyei Bíróság.

A táblabíróság több vádlott esetében is - részben az idõmúlásra hivatkozva - enyhítette az elsõfokú ítéletet. Hegedûs István bíró a döntés indoklása során kifejtette, az ügyben nem bûnözõk szövetkeztek arra, hogy megrövidítsék az Osztrák Megbékélési Alapot, hanem többségében büntetlen elõéletû személyek „látták meg a lehetõséget” a kárpótlásban, s nem tudtak ellenállni a kísértésnek.

Forrás: Link