Hatalmas a várakozás. Sokan úgy vélik, most el fog dõlni a világ sorsa, mások attól félnek, hogy Oroszország lepaktál a NATO-val.
Nos, a dolog nem ilyen egyszerû. Két irány van, amely megszabhatja a tárgyalások alap hangvételét. Ami eddig volt, és amit szeretnének. Ami volt, annak egy részét ismerjük, egy része titokban zajlott. Hogy mit szeretnének? Valószínûleg messze nem ugyanazt.

Melyik az erõsebb? Felszínre törnek-e az indulatok, úgy, mint Merkel levelére adott putyini válaszban? (Putyin kijelentette, hogy az EU okosai valamit kitúrnak az orrukból, rákenik egy papírra, és azt lobogtatják az orra elõtt. Kit érdekel? Engem nem! - mondta.) Ha felszínre törnek az indulatok, akkor a tárgyalás rövidebb lesz, mint képzelné bárki. A megjelenõ felek azonban nem ma kezdték a tárgyalásokat, valószínûbb, hogy véka alá tudják rejteni indulataikat. Tehát marad amit szeretnének. És itt már nagyon erõsen egymásnak feszülnek a szándékok.

A NATO azt szeretné, ha Oroszország mindenben támogatná, amolyan sem bent, sem kint módon. Maradjon az, ami a jelcini idõszak alatt volt, egy idióta bábú, amit ide-oda lehet lökdösni, ha kell feláldozható emberekkel, technikával, ha kell, befogja a száját. Maradjon az a komolytalan kis senki, aminek Oroszországot hinni szerették volna másfél évtizeden keresztül.

Aztán jöttek a jelek, a Nyugat nagy tervei rendre összeomlottak Oroszországban. Elõször riogatás, majd igazi riadtság lett jellemzõ a nyugatra. Most mit szeretne a NATO? Azt, hogy Oroszország támogassa mindenben, ajánlja fel eszközeit, vagyonát, tudását. Na és cserébe mit is kapna? A nagy semmit. Annyit, hogy a NATO lemond esetleg errõl-arról, vagyis konkrétan nem ad semmit.

Oroszország ezzel szemben konkrét igényekkel állt elõ. Korlátozni a volt tagállamokon keresztüli fegyverszállításokat, valamint teljesen leállítani a volt tagállamokba irányuló fegyverszállítást. Teljesen leállítani a NATO keleti bõvítéseit, és a rakétapajzs kiépítését. Az afganisztáni kábítószer ültetvények teljes felszámolását. Mind az USA, mind Izrael, takarodjon ki a volt tagállamokból, Grúziából is.

Látható, hogy igen nagy érdekellentétek vannak, ebbõl megbékélés nem egykönnyen lesz. Az természetes, hogy bármekkora kudarc lesz is a NATO-csúcs, a hazai hírekben csak azt fogjuk hallani, hogy minden rendben, milyen harmonikus, és tökéletes az együttmûködés. Éppen olyan módon, mint a G-20 konferencián, ami valójában a nyugat kudarca volt. Persze kérdés az is, mennyire kell a Nyugatnak az orosz együttmûködés. Megtesz-e érte bármit, beáldoz, vagy feláldozna-e érte komoly dolgokat. Van-e már kész stratégiája arra, hogy szerezzen hatalmat a jelenlegi orosz politika felett, vagy buktassa meg azt. Mert ha nincs, akkor csak a méhkaptárat rugdalják. Aztán majd jön a nagy futás.

A legrosszabb, ha nagy összeborulások és megegyezések, vagy szerzõdések jönnek létre. Ez ugyanis komolyabb konfliktus, vagy a háború elõszelének tekinthetõ.

Gyártó István - Jövõnk.info