Magyarországra vonatkozóan is több mint 700 bizalmas amerikai külügyminisztériumi jelentést szivárogtatott ki a WikiLeaks oknyomozó portál.

A Magyarországgal foglalkozó, szám szerint 734 diplomáciai iratról a Der Spiegel számolt be vasárnap internetes kiadásában. A német hetilap "világtérképéhez" mellékelt táblázatból, illetve ismertetésbõl kitûnt, hogy a Magyarországgal foglalkozó iratok túlnyomó többsége 2006-ból, illetve az azóta eltelt évekbõl származott.
Az újság nem közölte a dokumentumok tartalmát, de ismertette az iratok titkosítási fokát. A dokumentumokat az amerikai külügyminisztérium mind Magyarország, mind a többi állam esetében a titkosítás szempontjából 6 kategóriába sorolta.

Forrás: Link

Kiteregette a szennyest a WikiLeaks
Még nem lehet tudni, hogy 2010. november 28-a új fejezetet nyit-e a kétezer éves jól bevált diplomáciai gyakorlatban, lehetetlenné teszi-e nagykövetek munkáját a nyilvánosságtól való örökös félelem miatt, s hogy kivitelezhetetlen lesz-e a titkosítás a cyberkorban.
Abban sincs egyetértés, milyen részletekig kell a nagyközönséget a manõverezésbe, a háttéralkukba belevonni. A WikiLeaks internetes leleplezõ szervezet által tegnap közzétett amerikai diplomáciai feljegyzések mindenesetre globális diplomáciai válságot okoztak.
A Fehér Ház jogászainak azon érvelése, hogy a titkos vagy bizalmas diplomáciai iratok közrebocsátása illegális, és nemcsak feszültséget okoz országok között, de életveszélybe is sodorhatja a szerzõket - nem talált meghallgatásra. Az eredeti tervek szerint a közel 25000 dokumentumot elõzetesen ismerõ amerikai The New York Times, a brit The Guardian, a német Der Spiegel, a francia Le Monde, a spanyol El Pais vasárnap egyszerre tette közzé elemzését.
Ugyanezen a napon a WikiLeaks 220 feljegyzéssel elkezdte a dokumentumok közreadását.
A kiválasztott lapok felelõsségteljesen válogattak a dokumentumokból. A The New York Times nemzetbiztonságot veszélyeztetõ anyagra vagy jelenleg is folyamatban lévõ akcióról szóló jelentésre nem utalt. A The Guardian is figyelembe vette Cameron miniszterelnök önmérsékletre bíztató kérését.
Hogy hogyan juthatott ekkora anyag a WikiLeakshez? Az amerikaiak úgy sejtik, hogy a Pentagon-dokumentumok kiszivárogtatásával vádolt 22 eves katonai hírszerzõ, Bradley Manning ezért is felelõs. A The Guardian szerint hárommillió személynek volt szabad hozzáférése az anyagokhoz, egyébként is egy ügyes hacker bármikor betörhet a weboldalakra. A lap azt a kérdést teszi fel, hogy ezután vajon az õsi szóbeli kommunikáció lehet az egyetlen bizalmas diplomáciai módszer.

Az alábbiakban közölt példák az újságok elemzését, illetve a honlapon jelenleg elérhetõ dokumentumokat vette figyelembe. Ami eddig kiderült:
Az amerikai diplomaták külügyminiszteri utasításra figyelték ENSZ-beli kollégáikat.
Az amerikaiak nem zárták ki Észak-Korea összeomlását, és valamiféle egyesült Koreában reménykedtek. Dél-Korea elõnyös üzleti feltételekkel szerette volna Kína jóváhagyását megszerezni az egyesülésre.
A guantanamói foglyok befogadásáért az Obama-kormány különbözõ jutalmakban kívánta részesíteni az európai országokat. Szlovénia például egyetlen rab vállalásáért vendégül láthatja az amerikai elnököt. Segítség esetén Belgiumnak a regionális befolyás növelését ígérték az amerikaiak.
Maga a kínai Politbüro rendelte el a Google cenzúrázását, a kínaiak behatoltak amerikai, nyugat-európai kormányok, nagyvállalatok, a dalai láma weboldalaira.
A jelentések beszámolnak az afgán korrupcióról. Az ország alelnöke állítólag 52 millió dollár készpénzzel látogatott tavaly az Egyesült Arab Emirátusokba. A diplomáciai levelek hangsúlyozzák Karzai elnök üldözési mániáját.

Az amerikaiakat aggasztja Pakisztán nukleáris ereje. Tudósítanak az arab országok Irán- ellenességérõl. Maga a szaúdi király kérte az irániak bombázását. Ahmedinezsád iráni elnököt „kiegyensúlyozatlan õrültnek" nevezik az amerikai diplomaták.
A feljegyzések megemlítik, hogy az orosz kormány, valamint a hírszerzés maffiafõnökökkel végeztet el erõszakos bûntetteket, számol le ellenfeleivel. Az egyik amerikai diplomata egyenesen „maffiaállamnak" nevezi Oroszországot.
A jelentéskészítõk õszinte képet próbálnak adni a különbözõ vezetõkrõl, s ezek inkább bulvártörténetekhez, mintsem titkos dokumentumokhoz hasonlítanak.
Kadhafi líbiai elnök, akit mindenhova egy ukrán szexbomba ápolónõ kísér, tavaly úgy megharagudott az amerikaiakra, amiért Manhattanban nem verhette fel sátrát, hogy megszegte azt az ígéretét, miszerint visszaküldi az Oroszországból érkezõ dúsított uránszállítmányt.
Medvegyev elnököt Vlagyimir Putyin alattvalójaként jellemzik, és kettejük viszonyát a hollywoodi film Batman-Robin kapcsolatához hasonlítják.
Silvio Berlusconit „erõtlen, hiú, hatástalan európai vezetõként " emlegetik. Egy másik római jelentés szerint „Berlusconi heves éjszakai élete miatt nem tud eleget pihenni". Az amerikaiak rámutatnak Putyin és Berlusconi közeli kapcsolatára, és felhívják a figyelmet, hogy a két vezetõ luxus ajándékokkal halmozza el egymást, nem beszélve az energetikai szerzõdésekrõl.
Az amerikaiaknak nincs túl jó véleménye David Cameron képességeirõl, az angol királyi házról és a brit hadsereg iraki, afganisztáni részvételérõl.
Nicolas Sarkozyt „sértõdékeny, diktatórikus hajlamú" vezetõnek minõsítik, mivel rendszeresen figyelmen kívül hagyja miniszterelnöke és kabinetje döntéseit.
A teflonedényhez hasonlított Angela Merkel, akirõl sok minden lepereg, nem tartozik az izgalmas politikusok közé. Ugyanakkor a diplomaták leszögezik, hogy a kancellár Amerika-bírálatát nem kell komolyan venni, ez csupán a nehéz választások miatti kampányfogás volt.

Forrás: Link