Erõs állami ellenõrzés alá kerülhetnek a legfontosabb tõzsdei részvénytársaságok. Az fn.hu, a legfrissebb nyugdíjbejelentések egy kevéssé taglalt következményét elemzi.
Jogbiztonság, egyenlõ bánásmód, kollektív érdekek, magántulajdon szentsége, szerzõdési biztonság, nemzetközi reputáció, állampolgári bizalom az állammal szemben – bizony bõven vannak lényeges kérdései az állam szerdán bejelentett tervezett nyugdíjintézkedéseinek. Van azonban egy eddig kevéssé elemzett aspektusa is a történéseknek: ki irányítja a jövõben a legfontosabb magyar cégeket?

Az ugyanis már nem tûnik kérdésesnek, hogy az állam egy határozott attakkal bevette a nyugdíjrendszer második pillérét, és a tagok „önkéntesen” átengedik mintegy 3000 milliárd forintnyi magánmegtakarításaikat az államnak. Az érintett összeg mindenféle megtakarítási eszközben van jelenleg, államkötvényekben, részvényekben, vállalati kötvényekben, akár ingatlanokban, devizaalapú befektetésekben is. Írásunkban a magánnyugdíj-pénztári portfóliókban levõ részvényekkel foglalkozunk. Megpróbálunk a tényekbõl, illetve a témában elhangzott kormányzati megnyilvánulásokból kiindulni. Valóban ezt tesszük, noha nyugdíjügyben a kormányzati megnyilvánulások sokszor egymással is ellentmondásban vannak, illetve sokszor hallunk olyan nyugdíjrendszeri elemekrõl, amelyek ugyan konkrétnak hangzanak, csak éppen még nem léteznek és nagyon nem látni a részleteket.

Valami alap lesz
Mit is szeretne az állam a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokkal? Alapvetõen a nyugdíjrendszer lyukait tömi be velük, illetve adósságot törleszt (a bekebelezett állampapírokkal ez egy elég egyszerû mûvelet, szét kell õket tépni). Akárhogyan is, sem a folyó nyugdíjak kifizetéséhez, sem a magyar államadósság lebontásához nincsen szükség magyar tõzsdei kibocsátók részvényeire, így ezektõl az állam meg fog szabadulni. Miként teszi ezt? Nézzük az állami ígéreteket!

Állítólag lesz egy olyan alap, ahová átkerülnek a részvények, majd – mivel az állam sem ellensége saját magának – innen fokozatosan értékesíti az állam a részvényeit. Ha optimisták vagyunk és a legjobb forgatókönyvet nézzük, ezzel a metódussal elmarad a dömpingszerû kínálat okozta eladói nyomás. Ha pesszimistábbak vagyunk, évekig kínálati túlsúly maradhat a tõzsdén. Ennek az alapnak persze jelenleg körülbelül ugyanannyira látszanak a körvonalai, mint az egyéni nyugdíjszámlának, vagyis semennyire, de tételezzük fel, hogy lesz alap, lesz állami részvénytartó intézmény.

Nyugdíjpénztári részvények

A különbözõ magánnyugdíj-pénztári portfóliókban eltérõ a magyar részvények aránya. Jellemzõen nem túl magas, 1 és 8 százalék közötti átlagos arányok láthatók. Összességében így is 200 milliárd forintnyi magyar részvény lehet a portfóliókban (gondoljunk csak bele, nem csak közvetlenül, de befektetési jegyeken keresztül is lehetnek magyar részvények a pénztáraknál). Magyarországon a nyugdíjpénztári részvénytartás tõzsdei részvényeket takar, azon belül is döntõen néhány A kategóriás blue chipet (elsõsorban OTP-t, Molt, kisebbrészt Richter Gedeont, Magyar Telekomot). Innen aztán sokfelé ágazhat a gondolkodásunk. Tegyük fel, hogy az állam semmi mást nem akar a részvényekkel, csak eladni õket.

Bizony egy ekkora kínálat komolyan lenyomhatja az érintett papírok árát. Nézzük csak az OTP-t! Annyira nem szexi mostanában a bankok helyzete, hogy önmagában a törvényi szigorítások, a különadó, illetve a második nyugdíjpillér kiiktatása is nagy veszteség a csoportnak, de erre még a részvény is eladói nyomás alá kerülhet. Nem éppen rózsás jövõkép, és vagyonkezelõkkel beszélve, határozottan az OTP a nyugdíjpénztárak által leginkább tartott papír. Ami pedig a kisebb papírokat illeti, ezeket nem annyira tartják a nyugdíjpénztárak. Hol okozhat mégis problémát az államosítás?

A kisebb közkéz hányadú, de azért valamennyire likvid papíroknál lehetnek problémák, az RFV-nél (ezt az OTP tartja), az Állami Nyomdánál (az Aegon kedveli), a Rábánál (a CIB kezelte pénztárak, a Generali és az Aegon is aktív a gépipari cég papírjaival). Kisebb mértékben az Egis, a Danubius, a PannErgy, a Graphisoft Park és az FHB szerepel még a portfóliókban. November 25-én, 26-án természetesen még nem a nyugdíjpénztárak adtak el, de már maga a hír is komoly esést hozott a Budapesti Értéktõzsdén.

Sajnos a külföldi befektetõket is megnyugtató kormányzati kommunikáció teljesen hiányzik, az üzenetek legfeljebb a lakosságnak szólnak. Pedig lehetne jó megoldásokat is találni. Mi lehet a jó megoldás a részvény-értékesítésben? Például lehetne tõzsdei aukciókat szervezni, illetve konkrét befektetõket közvetlenül felkutatni, mindkét megoldás békén hagyhatja a tõzsdei árat.


Igazán cifrákat azonban csak akkor gondolhatunk, ha esetleg az állam nem siet a részvények eladásával. A Budapesti Értéktõzsde eddig is attól szenvedett, hogy vezetõ részvényei túlzottan átpolitizáltak. Egy ilyen állítást biztosan hosszasan is lehetne indokolni, de talán elegendõ a valamennyi blue chipet sújtó különadókra gondolni, vagy éppen a hatósági árszabályozásokra, a cégek életét meghatározó egyéb szabályozási rendszerekre. Az állam azonban nemcsak különadókat szed be ezektõl a cégektõl, de a nyugdíjpénztári einstanddal hirtelen irányító pozícióba is kerülhet a társaságokban.

A négy érintett cég közül a Magyar Telekom valamennyire kivétel, mert e társaságban a Deutsche Telekom német szakmai befektetõ többségben van. Ám a Molt, az OTP-t, a Richter Gedeont szórt részvényesi struktúra jellemzi, vagyis nincsen nagytulajdonos, ezen cégeket a menedzsment irányítja. Egy szórt részvényesi struktúrájú cégben még egy kisebb pakettel is irányítani lehet, márpedig az állami alap most ilyen paketteket kap a magánportfóliókból, de ha belegondolunk, az államnál nem is olyan kicsi pakettek gyûlhetnek össze. Nem tudjuk, hogy a pénztári portfóliókból hány OTP-, Mol- vagy Richter Gedeon-részvény érkezik az állami alapba, de ha van arra szándék, hogy az állam használja ezeket, bizony tudja használni. Miért is? A Richter Gedeon 25 százaléka ma is állami kézben van, erre csak bónusz némi részvénytöbblet.

A Molban ugyan a menedzsmenthez közeli befektetõk vannak ma még többségben, de ha esetleg valóban a Magyar Állam valamely reprezentánsa veszi meg a Szurgutnyeftyegáz 20 százalék feletti pakettjét, rögtön megkerülhetetlen lesz az állam. Az OTP-ben ugyan nem látható jelenleg nagyobb állami pakett, ugyanakkor a pénztári portfóliókban bõven van a bankpapírból. Maga az OTP pénztára, de mások is rendesen tartanak magyar bankpapírt, így a magánmegtakarítások államosításával jó nagy állami OTP-pakett kerül az államhoz.

Nem nagyon szeretik a befektetõk mostanában a Budapesti Értéktõzsdét, kicsit kevés a papír, kicsit átpolitizáltak a részvények, amúgy sem az unió most a legattraktívabb régió. A nyugdíjpénztári einstand ismét eladói nyomást generálhat. Kemények a részvénypiaci következmények. Igaz, holnapra akár gyökeresen megváltozhat a rendszer.
Link