Homoszexualitás, szerelemféltés, fegyverkereskedelem stb....stb....stb.

A média még mindig csak találgat, a rendõrség sötétben tapogatózik, az áldozatok eltemetve, a feltételezett gyilkos földi maradványa lehûtve.

Amikor odaértem a ház elé, ahol Szücs Bálint lakott, elsõ dolgom volt a postaládán szemügyre venni a neveket. Az egész tömb jóformán külföldi lakókkal, bevándorlókkal van tele. Ami arra utal, hogy hû de nagy kapcsolat nem lehetett . Ilyen vegyes nemzetiségû lakóközösségben, nagy ismeretség, nem alakul ki. Bosszúságomra, bejutni nem tudtam a lépcsõházba, mert elég érdekesen van megoldva a bejárat. ( Fotó mellékelve ) A kapu be volt zárva, így eltûnõdtem, hogy azok a magyar lapok, amik azt írták, hogy a lakókkal beszéltek és ezt mondták meg azt mondták. Hmmm....na ja.
Már a legelején gyanítottam, hogy ez egy nagy kamu lehet, mert ismerem a viszonyokat. Feltételezem, egyszerûen csak lopták az információt. No mindegy.
Nem akartam sokáig az épület elõtt álldogálni, két ok miatt. Elsõ, hogy marha meleg volt, második, hogy ebben a helyzetben, nem ildomos a nyomulás. Át mentem a szemközti oldalra, ott a fák árnyéka alatt megálltam, amikor villámszerûen hasítottak belém a gondolatok.

Megosztom veletek, mert úgy érzem érdemes elolvasni.

A ház látványából ítélve, Szücs nem élt egy luxus körülmények között. Ez arra utal, hogy svájci szinten, annak ellenére, hogy itt járt iskolába, itt nõt fel, itt dolgozott, nem lehetett egy túlzottan befogadott személy. Vagy õ maga sem akarta, hogy befogadják. Ezt alapból minden bevándorolt tudja, hogy ha száz évig is él, akkor is csak egy "fremde" egy "auslaender" marad.( idegen, külföldi)
Persze ezt kifelé soha senki nem mutatja, de belül rettentõen marcangolja és úgy is él.
Nem értettem meg a magyar média miért nevezte homoszexuálisnak, amikor nem volt az, és Svájcban egy elfogadott természetes dolog ha valaki egyedül él, legyen az férfi vagy nõ. Nem volt alkoholista, ami az itt élõ magyarok 63%-ára érvényes. Igaz a spassz kedvéért felszívott egy vagy két kokain csíkot, de csak kipróbálás szinten. Nem volt drog függõ. Nem is lehetett, mert ha lövészetre járt, akkor oda nyugodt, remegés mentes kéz kell. Egy jól kidolgozott lövés, ilyen folyamatban zajlik le. Rátartom a puskát a célra, majd alulról felfele, vagy felülrõl lefele, belehelyezem a célt a nézõkébe, úgy, hogy a célzótüske egy síkban legyen a lõlap fekete kör alsó széle közepével, majd levegõ beszív, aztán fokozatosan lassan kienged. Amire kiérne az összes levegõ, a lövést el kell engedni úgy, hogy a mutató ujj hegye, lehetõ leglassabban, de fokozatosan hátra húzza az elsütõ billentyût. ( a ravaszt ) Ehhez egy meglehetõsen magas koncentráció szükséges, ami azt jelenti, hogy sem alkohol, sem egyéb káros dolog ne rontsa a lövés minõségét. Szücs ennek élt. Tehát érdemes elgondolkodni.
Ami a fegyver kereskedelmet illeti, alapból ki lehet zárni, mert, több esetben is, kihangsúlyozták, hogy szereti a fegyvereket. Akinek pedig a szívéhez nõttek a puskák, pisztolyok, sõt még versenyez is vele, az nem értékesíti soha. Esetleg gyûjti, tisztogatja, szét szedi, össze rakja. Aztán megnyugodva a helyére teszi. Amíg nem tisztázott, hogy a rendszeresített fegyverén kívül, a többi fegyver az övé lett volna, addig még az sem mondható, hogy a kereskedés miatt volt nála. Pontosan utána jártam, Szücsnek nem volt külön engedély kiadva fegyverekre, mert a tévhit ellenére, amit a sajtó lenget, hogy "legálisan" tartotta õket. A legális csak a Sturmgewehr 90-re érvényes. Minden más egyéb fegyvert, be kell jelenteni, engedély köteles. Igen ám, de még akkor is ott marad a kérdés, hogy a saját fegyvere miért volt nála?
A reális magyarázat csak egy lehet. Mivel olyanok az életkörülményei, hogy már két éve nem nagyon mozdul, csak el jár versenyekre, vagy ha van munka, akkor ellátja mint " temporer "vagy is idõszakos és nem állandó, vagy eszik, mert nem tud mit kezdeni magával. Pénz meg nem jön a számlára csak úgy. Az autó törlesztést fizetni kell. Lakást, egészség biztosítást fizetni kell. Kaja, telefon és egyebek. Ezzel a tudattal nem tehet sokat. Egyszerûen csak vár.
De mire? Vár egy feladatra. A magyar rendõr barátja nem hiába ismerte meg és számít rá. Tudják, hogy jól lõ. Fegyvere van és tisztában vannak vele, hogy el is fogja vállalni, mert ezzel akar lenni valaki, bizonyítani akar önmagának, hogy nem azért tréningezett, hogy azt ne kamatoztathassa. Háború az még odébb van, így kap az alkalmon, mivel jó pénz is van benne, aztán a lehetõséget kihasználva, útra kel. Ki kell térnem, mik is a lehetõségek. Mivel, Magyarországon most a nagy " Sziget fesztivál" van, így bármi lehet. A pénz, a profit miatt a külföldiekkel lazábbak, elnézõbbek, toleránsabbak. Számos tiltott dolog juthat be az országba zavartalanul. Külön nem sorolom, hogy mik. Ilyen esetekben nem csak a szervezõk dolgoznak lázasan. Dolgozik az alvilág is becsülettel.
Egy fegyveres támadás, vagy leszámolás idõzítve lehet a programokhoz. Egy szállítmány drogból ami ilyenkor úgy fogy mint a cukor. A jelek szerint Szücs nem meghalni érkezett az országba. De tisztában volt a küldetésének veszélyével. A ruházata egyértelmû utalást tett rá. Egy valamiben nem volt felkészült. Egy Svájcban felnõtt ember lehet, hogy kiválóan tud lõni, de alvilágian nem tud gondolkodni, annál is inkább, mert soha nem volt büntetve, nem volt rendõr, így az igazi bûnnel, soha nem került kapcsolatba. Legfeljebb az akció filmekben látta. Ezzel szemben, egy feltételezett megbízó annál inkább. Szücs a megbeszélt idõre megérkezik, vele együtt a munka eszköze is, mert remekül belõtt fegyvere van, amivel gondtalanul elvégezheti a munkáját és ugyan azzal az észrevétlenséggel, haza is viheti Svájcba, aztán zsaru legyen a talpán, aki megtalálja. Szücsnek van egy olyan lehetõsége, hogy különbözõ kifogással kicserélteti a hadseregnél. Ott meg aztán bármi történhet már vele. Ezek után, vígan lövöldözgethet tovább a lila tehenekre egy másik Sturmgewehr-el. Igen ám, de idõ közben megváltozott a menü. Valami elõre nem várt dolog közbe jöhetett. Akció lefújva. Elrendezõdtek a dolgok megfelelõen a Szücs elõzékeny munkája nélkül is. Ez azt jelenti, ha nincs meló, fizetés sincs. Ebbe nem igazán tudott volna belenyugodni. Legkézenfekvõbb volt fejlövéssel helyre tenni a dolgot. Kérdés, ki húzta meg a ravaszt. A rendõrtõl is sürgõsen meg kellett szabadulni, kerül amibe kerül, mert még õ az aki tud a dologról. A zsarut már nem Szücs lõtte le. Két fontos okból sem. Szücs akkor már nem élt, de ha élt volna is, akkor sem követi el azt a hibát, hogy milliószor begyakorolt mozdulatot, elszúrjon. Az meg a váltókar állítása. Szücs nem adott volna le sorozatot. Egy céllövõnek az nem kihívás.
Tehát aki akkor a rendõrre lõtt, az értett a fegyverekhez valamennyit, mert amikor elengedte az elsõ lövést és érzékelte, hogy sorozat, meglepõdött, hátrált, vagy elmozdult, s a többit, váltókar állítás nélkül, az ujjával szabályozva, egyes lövésekben adta le. De nem a Szücs fegyverével. Ezek a durranások túl hangosak voltak.

Ekkor éreztem, hogy valami rácsapódik a karomra és lassan csúszik le. Egy veréb leszart, amitõl azonnal magamhoz tértem, majd egy papír zsebkendõvel letörölve, elindultam a Rajna irányába.
Egyszer még vissza néztem a házra, s azt mondtam, ha Szücs még is ártatlan, akkor eljövök és elégetek egy gyertyát a kapu elõtt.

Raklap