A globális felmelegedéssel összefüggõ tengerszint-emelkedés szó szerint eltüntetheti az úgynevezett kis szigetállamokat a föld színérõl, közel nyolcmillió ember válhat ezzel hontalanná. Nem csoda, hogy ezen országok képviselõi alkotják a mexicói klímakonferencia legharcosabb frakcióját – nekik fél fok is számít.

A Csendes-óceáni régió a Föld felszínének közel felét foglalja magában, ahol mintegy nyolcmillió ember él több tízezer szigeten. Ezek sokszor alig pár méterre emelkednek ki az óceánból, így számukra minimális tengerszint-emelkedés is végzetes. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a sós víz egyre inkább behatol a talajba, így egyre kevesebb az elérhetõ tiszta ivóvíz

Korábban írtunk arról, hogy az ENSZ-klímacsúcs résztvevõi egyre inkább kiindulópontnak tekintik, hogy a globális felmelegedés mértékét nem engedik 2 Celsius-fok fölé. Ez visszalépés lenne a korábbi célokhoz képest, amikor is ezt a maximumot 1,5-2 fokban határozták meg. Az AOSIS (kis szigetállamok szövetsége) tehát mindent meg kíván tenni azért, hogy a Cancúnban tárgyaló nemzetek végül 1,5 fokban állapodjanak meg.

A látszólag kis eltérés ellenére a döntésnek hatalmas súlya van. Ha a tárgyalópartnerek 2 Celsius-fokban szabják meg a felmelegedés felsõ határát, az sok szigetállam számára egyenlõ a halálos ítélettel: egyszerûen elnyeli õket az óceán – tudta meg az fn.hu Benkõ Dánieltõl, a WWF Magyarország helyszínen tartózkodó munkatársától.

Már a tavalyi koppenhágai konferencia is hangos volt az érdekeit következetesen és ellentmondást nem tûrõen képviselõ kis szigetállamok segélykiáltásaitól és tüntetéseitõl. Akkor részben sikerült keresztülvinni akaratukat, sikerült a 1,5 fokos célt, mint alternatívát elfogadtatni a nemzetközi közösséggel. Most Cancúnben is kifejezik véleményüket, és konkrét javaslatokkal is elõálltak: például Tuvalu a Kiotói Egyezmény kiterjesztését, és a 2013-17 közötti idõszakra 40 százalékos globális kibocsátás csökkentési célt szeretne 1990-hez képest.

Egyelõre azonban továbbra is a 2 Celsius-fokos cél megfogalmazása tûnik reálisabbnak. Olyannyira, hogy több ország, például Kanada egyenesen elzárkózott az elõl, hogy bármilyen más, szigorúbb célról tárgyaljon. A civilszervezetek többek között ezért jutalmazták az észak-amerikai országot a „Nap Fosszíliája” díjjal, amelyet minden este egy bohókás színjáték keretében adnak át jelképesen. A tárgyalások során az az állam kapja ezt az „elismerést”, amely a leginkább hátráltatja egy sikeres megállapodás megszületését.
Kanadán kívül Japán is begyûjtött már egy ilyen díjat. A japán küldöttség vezetõje ugyanis bejelentette, hogy a miniszterelnök jelenlétében hozták meg azt a döntést, miszerint országuk nem kívánja meghosszabbítani a Kiotói Egyezményt, így továbbra is hajthatatlanok ebben az ügyben. Az indoklás szerint azért, mert az egyezmény a globális kibocsátásoknak csupán 27 százalékát fedi le, és nincs reális esély az Egyesült Államok és Kína bevonására. Úgy tûnik, Oroszország is hasonló állásponton van, ám egyelõre igyekszik a háttérben maradni, számára egyszerûbb, ha Japán kardoskodik a frontvonalon.

Forrás: Link