(Lavrov pedig hagyta?)
A francia elnök néhány szokatlan akciójáról tudósító amerikai diplomáciai feljegyzéseket is kiszórta a világhálóra a WikiLeaks. A mértékadó Le Monde ezúttal eltekintett a hírforrás legitimitásának mérlegelésétõl: olvasói rendelkezésére bocsátotta az Élysée lakójának „ingerlékeny” személyiségét és „kiszámíthatatlan” reakcióit elemzõ bizalmas követségi táviratok egyik meghökkentõ részletét.

2008 õszén, az orosz-grúz konfliktus kellõs közepén óriási megrökönyödést keltett az amerikai diplomaták körében, amikor Sarkozy, aki az EU soros elnöki tisztét betöltõ ország vezetõjeként közvetített a szembenálló felek között, egyik moszkvai látogatása alkalmával szerepkörébõl kilépve majdnem tettlegességig fajuló szóváltásba keveredett az orosz külügyminiszterrel.

A WikiLeaks birtokába került titkos anyagok tanúsága szerint az esetrõl egy francia diplomata, Philippe Lefort számolt be egyik amerikai kollégájának. A Washingtonba hazaküldött jelentés így számolt be a feszült légkörû találkozóról: „Egyszer csak Sarkozy a zakója hajtókájánál megragadta az orosz külügyminisztert és indulatos szavakkal lehazugozta Szergej Lavrovot.”

Dmitry Astakhov


Az amerikai diplomata úgy értékelte a jelenetet, hogy az impulzív francia elnök így akarta figyelmeztetni a külügyminisztert, ha Oroszország nem tartja be vállalt kötelezettségeit, a nemzetközi porondon könnyen elveszítheti megbízható nagyhatalomként való minõsítését.

A 2008 augusztusában kirobbant orosz –grúz válság kezelése egyébként úgy maradt meg a köztudatban, mint a francia diplomácia egyik legnagyobb fegyverténye. Az elnökként alig egy évvel korábban hivatalba lépett Nicolas Sarkozy komoly képességekrõl tett tanúbizonyságot Oroszország és a NATO-tagnak ajánlkozó Grúzia fegyveres konfliktusba torkoló viszályának megfékezésében. A hiperaktiv président egyik nap Tbilisziben tárgyalt, másnap már Moszkvában alkudozott és egy hét alatt sikerült tetõ alá hoznia egy tûzszüneti megállapodást. Az egyezmény, amelyet Grúzia augusztus 15-én, Moszkva pedig másnap szignált, a többi között azt tartalmazta, hogy az orosz csapatokat haladéktalanul kivonják az oroszbarát szeparatista grúz tartományokból, Dél-Oszétiából és Abháziából.

A konfliktuszóna demilitarizálása azonban a valóságban egyáltalán nem követte a Sarkozy-féle forgatókönyvet, s ellentmondott annak is, amire a moszkvai magatartás elõzõleg utalt: az orosz csapatok kivonulás helyett lecövekeltek a korábban bevett dél-oszétiai állásokban, hogy megõrizhessék a magát függetlennek kikiáltó szakadár terület és Grúzia közötti ütközõövezet feletti ellenõrzésüket. A hír hallatán szeptember elsõ hetében Sarkozy Moszkvában termett, s akkor felemelte a hangját. Hogy mennyire, az most, jó két év után derült ki a WikiLeaks ”jóvoltából”.

Sarkozy Achilles-sarka
A francia elnök személyiségének feltérképezését célzó amerikai adatgyûjtés kezdete bizonyosan nem a grúziai konfliktus idejére datálódik. 2007 októberében, röviddel az után, hogy második felesége Cécilia elvált tõle, a párizsi amerikai nagykövet azt jelentette haza, hogy Sarkozy ingerlékeny és kiszámíthatatlan, nehezen birkózik a magánéletében bekövetkezett traumával. A WikiLeaks ez irányú kiszivárogtatását a brit Guardian osztotta meg olvasóival.

Cécilia: Hazugság nélkül akarok élni
,,Sarkozy közelmúltbeli válása felveti a kérdést, képes-e megõrizni lelki egyensúlyát és koncentrálóképességét" - idézte a lap a nagykövet aggodalmait, aki emlékeztetett arra is, hogy korábban az elnök maga beszélt arról, milyen szorosan kötõdik Céciliához, aki nemcsak harmadik fiának anyja, de legközvetlenebb munkatársa és elsõ számú tanácsadója is.

A nagykövet hivatkozott Sarkozy egy vallomásszerû közlésére, amelyben elárulta, hogy a felesége a legfõbb erõforrása s egyben Achilles-sarka is.

,,2005-ös szétválásuk idején Sarkozy nagyon zaklatottnak és levertnek tûnt, ilyen benyomást keltett a lisszaboni csúcsértekezleten is, válásuk bejelentésének másnapján. Ebbõl világosan megértettük, milyen nagy volt a személyes és politikai kötõdése Céciliához, de fogadni merünk arra, hogy Sarkozy újra magára fog találni" – áll a titkos diplomáciai üzenetben.

Annyi ma már biztosan elmondható, az elemzés megalapozott volt. Négy hónappal a fájdalmas válás után, 2008 februárjában Sarkozy feleségül vette az olasz származású volt topmodellt és énekest, Carla Brunit, akivel alig három hónappal korábban, egy párizsi partin ismerkedett meg.

Forrás: Link