Szombati brit lapértesülés szerint Angela Merkel német kancellár nemrégiben azzal fenyegetõzött, hogy Németország – az euróövezet legnagyobb gazdasága – akár ki is léphet a valutaunióból, ha a pénzügyi fegyelem szigorítására vonatkozó német javaslatokat nem sikerül elfogadtatni. Német részrõl határozottan tagadták, hogy ilyesmi elhangzott volna.

Londoni befektetési elemzõk forgatókönyveiben már jó ideje szerepel az a lehetõség, hogy az euróövezetbõl nem a leggyengébb helyzetû perifériális tagállamok, hanem a pénzügyi unió alappillérének tekintett Németország távozik.
A The Guardian – a legnagyobb baloldali brit napilap – szombati értesülése szerint Angela Merkel kifakadása még az október végi brüsszeli EU-csúcson hangzott el. Merkel a találkozó munkavacsoráján a brit lap forrásai szerint vitába keveredett Jeórjiosz Papandereu görög miniszterelnökkel az euró pénzügyi szabályozásának megerõsítését célzó német javaslatokról, amelyek között szerepelt az elõírások be nem tartása miatt külsõ segítségre szoruló tagállamok uniós szavazati jogainak felfüggesztése is.
Papandreu „antidemokratikus” indítványok elõterjesztésével vádolta Merkelt, mire a német kancellár „a vacsorán jelenlévõ, nem német kormányzati tisztviselõk” beszámolói szerint azzal vágott vissza, hogy „ha az euró ilyesfajta klubbá válik, akkor talán jobb, ha Németország távozik”. Most hangzott el elõször olyan kijelentés német politikus részérõl, amely – legalábbis elvileg – felvetette annak lehetõségét, hogy Németország akár hátat is fordíthat az eurónak.
A londoni elemzõi és befektetõi közösség azonban eddig sem zárta ki ezt a forgatókönyvet, és korántsem tekinti valószínûtlennek az euróövezet teljes felbomlását sem. A Capital Economics nevû vezetõ citybeli pénzügyi tanácsadó cég minapi elemzése szerint az euróövezet jövõbeni sorsát nem feltétlenül politikusi döntések, hanem inkább „az óriási piaci nyomások” dönthetik majd el, és emiatt „most már 50 százalék fölé emelkedett” annak az esélye, hogy az euróövezet szerkezeti felépítésében öt éven belül „valamilyen változás” bekövetkezik.
A ház által vázolt forgatókönyvek között szerepelt a részleges vagy teljes felbomlás is. A cég szerint ha egyetlen kis gazdaság - például Görögország vagy Írország - rendezett körülmények között távozik, annak viszonylag csekély hatásai lennének. A Capital Economics által lehetségesnek tartott forgatókönyvek között szerepel azonban, hogy az elsõ kilépõt továbbiak követik, sõt az is, hogy Németország távozik, és „magával visz” néhány más tagállamot, kettéosztva az euróövezetet északi és déli, vagy „központi” és „perifériális” térségekre. A ház szerint e két utóbbi forgatókönyv megvalósulása gyorsan elvezethetne az euróövezet teljes széteséséhez.
Az egyik vezetõ citybeli bankcsoport, a Royal Bank of Scotland (RBS) befektetési alapkezelõk körében nemrégiben elvégzett széleskörû felmérése során az intézményi befektetõktõl megkérdezte azt is, hogy a következõ három évben számítanak-e valamelyik euróövezeti tagállam kilépésére a valutaunióból. A körkérdésbe bevontak 20 százaléka válaszolt igennel; õk a legnagyobb eséllyel Görögország távozását jósolták, de a megkérdezettek között sokan voltak, akik Németország kilépését sem zárták ki.
Az egyik legnagyobb londoni gazdaságelemzõ intézet, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) minap kiadott helyzetértékelése szerint az euróövezetet a többsebességû belsõ növekedés feszítheti szét. A ház a szélsõséges eltéréseket illusztrálandó felidézte, hogy az idei harmadik negyedévben a görög gazdaság teljesítménye 1,1 százalékkal esett az elõzõ három hónaphoz mérve, Finnország hazai összterméke ugyanakkor 1,3 százalékkal nõtt.
A CEBR szakelemzõi szerint minél jobban széttartanak az euróövezeti gazdaságok a következõ években, annál nagyobb a valószínûsége annak, hogy a valutaunió „jelenlegi formájában megszûnik létezni”. „Mindig is nehéz volt” azt az érvet alátámasztani, hogy az euróövezet "mindenki számára azonos méretûre szabott" monetáris politikája optimális megoldás, hiszen például az adósságválsággal küszködõ Írországnak és Görögországnak hosszabb ideig elhúzódó laza pénzügypolitikára lenne szüksége, mialatt végrehajtják költségvetési megszorító programjaikat, a robusztus ütemben növekvõ euróövezeti gazdaságok ugyanakkor kamatemelést szeretnének az inflációs nyomás enyhítése végett.
Ennek alapján egyértelmû, hogy széttartó növekedési pályájú gazdaságok igényeinek nem lehet egyazon kamatpolitikával megfelelni - fejtegették elemzésükben a CEBR londoni szakértõi. A ház szerint az alternatíva az lehet, ha a többsebességû növekedés elvezet az euróövezeti költségvetési politika centralizálásához, amelynek alapján például a lassabban növekvõ gazdaságok pénzügyi átutalásokban részesülnének a gyorsabban növekvõktõl, „nehéz azonban belátni”, hogy ez utóbbiak, köztük Németország, miért lennének hajlandók elfogadni egy ilyen megoldást.
A The Guardian szombati jelentésére reagálva Steffen Seibert, Merkel szóvivõje kijelentette: „Semmi sem igaz az egészbõl. A kancellár soha nem tett ilyen kijelentést. A német kormány teljességgel elkötelezett az euró mellett” – tette hozzá. A Berliner Zeitung Guido Westerwelle külügyminisztert idézte, õ szerinte az ország prosperitása az euróhoz kötõdik.
Link