Elképesztõ, hogy mit mûvelnek az ország vezetõi
Az elmúlt hetekben felbolydult az élet a szaúdi királyi családban, és a rangidõs hercegek komoly versengésbe kezdtek a vezetõ pozíciókért. A 87 éves Abdulláh király ugyanis súlyos mûtét elé néz, mely indokolttá teszi az örökösödési kérdések letisztázását.
Ami a legfontosabb posztot illeti, már maga az uralkodó is felismerte, hogy a királyi család korösszetétele miatt bizony komoly belsõ reformokra van szükség. Abdulláh királyt megelõzõen ugyanis csak az 1932-ben, a harmadik szaúdi államot megalapító Abdul-Azíz ibn Mohamed ibn Szaúd fiai örökölhették a trónt, mégpedig a szenioritás sorrendjében. Mindez azt jelentette, hogy ibn Szaúd 43 fiából a jelenleg is életben lévõ 34 herceg volt a pozíció várományosa. Mivel azonban a legidõsebbek már bõven 80 év fölött járnak és még a legfiatalabbak is túl vannak a 60 éven, indokolt volt a fiú unokák bevétele is. Abdulláh 2005-ös hatalomra kerülésével éppen ezért megszûntette a szenioritás elvét és kibõvítette a lehetséges uralkodók körét a fiú unokákra is, ezzel több, mint 150-re növelve a potenciális utódok számát.

Kattintson és nézegessen csodás képeket Rijádról!
Abdulláh király ez idáig viszonylag jó egészségügyi állapotnak örvendett, az utóbbi idõkben azonban komoly hát és derékfájdalmai voltak, melyek a gerincében egy „elcsúszott” porckorongra vezethetõek vissza, ami nagy nyomást vált ki a környezõ idegekre. Éppen ezért az uralkodó hamarosan Washingtonba fog látogatni egy komolyabb gerincmûtétre, ahol valószínûleg sikerül megszüntetni a problémát. Mindezek ellenére az elõvigyázatosság kedvéért Abdulláhnak mindenképpen le kell tisztáznia az örökösödés kérdését, mielõtt még elutazna. Annak ellenére, hogy a szenioritás sorrendje hivatalosan már nem köti a királyi családot, politikai hatalmát és támogatottságát tekintve mégis a második legidõsebb fiú, Szultán koronaherceg a soron következõ esélyes. Szultán koronahercegi posztja mellett az elsõ „miniszterelnök” pozícióját és a védelmi miniszter szerepét is magáénak tudja. Éppen ezért a jelenleg külföldön tartózkodó férfit Abdulláh a múlt hét folyamán hazahívta és egy királyi dekrétumban átruházta rá az ország irányítását, amíg õ Washingtonban lesz.
Szultán koronaherceg esetén azonban szintén megjegyzendõ, hogy már õ is 80 év felett jár, és még betegebb, mint az uralkodó: pár éve vastagbél és hasnyálmirigy rákot diagnosztizáltak nála, és szervezetébõl nemrég el is távolítottak egy rosszindulatú daganatot. Éppen ezért az elmúlt két évet a koronaherceg New York és a marokkói Agadir városában található palotája között ingázva töltötte.
Mindezek tükrében az elmúlt hetekben a királyi család vezetõ posztjaiért komoly mozgolódás indult a többi herceg között. Szaúd-Arábia harmadik hatalmi pólusa, a király és a koronaherceg mögött, Nájif belügyminiszter, akit a királyi család több tagja mindkét posztra esélyesnek tart. Mindez azonban rossz hír lenne a reform-párti szárnynak. A belügyminiszter ugyanis egy jóval konzervatívabb irányt képvisel a szaúdi belpolitikában, és a vallási vezetõk (ulema) oldalán állást foglalva ellenez minden nyugati típusú, demokratikus reformot. Ez pedig komolyan visszavetné az éppen csak elindult halovány reformtörekvéseket.
A király ugyanis 2009 óta apró lépésekben megkezdte leépíteni az ulema hatalmát. Ez idáig két területen, az oktatásban és az igazságügyben sikerült mindezt végrehajtani – ezekben a minisztériumokban ugyanis leváltotta az ulema legkonzervatívabb elemeit, és helyükre reform-párti politikusokat ültetett; ráadásul az oktatásban a szaúdi történelem folyamán elõször nõt nevezett ki miniszterhelyettesi pozícióba. Nájiffal kapcsolatban ugyanakkor megjegyzendõ, hogy õ ugyan még „csak” 75 éves, de szintén beteg, és az elmúlt években olyan pletykák is keringtek róla, hogy már letett királyi ambícióiról.

A szaúdi királyi család legmeghatározóbb tagjai
Forrás: http://4.bp.blogspot.com/
Érdemes lehet megnézni, hogy a királyi család három legmeghatározóbb, ugyanakkor igen beteg tagja mögött kik jöhetnek még szóba, mint az állam leendõ vezetõi. Elõször is meg kell említeni a koronahercegi posztra aspiráló Szálmán herceget. Az õ esélyeit komolyan erõsíti, hogy szintén annak a szûk belsõ körnek a tagja, mely az úgynevezett Szudairi Hetekbõl áll – ami az államalapító ibn Szaúd szudairi törzsbõl származó feleségének hét gyermekére utal. Ez a csoport a családon belül az elmúlt évtizedek legerõsebb pozícióit birtokolta, közéjük tartozik a korábbi Fahd király, Szultán koronaherceg és Nájif belügyminiszter is. Szálmán ráadásul Rijád kormányzójaként, és a királyi család ügyeiért felelõs vezetõjeként komoly támogatást tudhat maga mögött, többek között Szultán koronahercegét, akit Szálmán az elmúlt években minden kezelésére elkísért, és állítólag a szükséges csontvelõt is õ „adta” a koronahercegnek, new yorki mûtétje során.
Szálmán rendkívül ambiciózus, amennyiben azonban Nájif kapná meg a koronahercegi posztot, Szálmán minden bizonnyal a védelmi miniszteri posztra pályázna. Itt ugyanakkor komoly összetûzésbe kerülhet Szultán koronaherceg (és egyben jelenlegi védelmi miniszter) fiával, Kháliddal, aki most védelmi miniszter helyettes, és sokak szerint sokkal felkészültebb Szálmánnál. Ezen a ponton érdemes bekapcsolni a történetbe az úgynevezett második generációt, azaz ibn Szaúd unokáit, akik az államalapító fiainak elõrehaladott kora és betegségei miatt egyre több helyen elõretörnek, és miniszteri posztokra pályáznak.

A szaúdi királyi család ágrajza (Forrás: www.pbs.org)
Khálid mellett megemlítendõ Abdulláh király legidõsebb fia, Mit’ib herceg is, akit apja az elmúlt hetekben nevezett ki a Nemzeti Gárda élére és a Miniszterek Tanácsának egyik tagjává. Ráadásul Nájif belügyminiszter fia, Mohamed is ígéretet kapott arra, hogy ha apját koronaherceggé léptetnék elõ, akkor megkapná a belügyminiszteri posztot. Emellett pedig szintén az ifjabb generációt érintheti a külügyminiszteri posztért vívott hatalmi harc is – ezt a tisztséget ugyanis jelenleg is ibn Szaúd egyik unokája, a korábbi Fejszál király fia, Szaúd tölti be, aki egészségügyi okokra hivatkozva nemrég bejelentette, hogy vissza szeretne vonulni. Helyére a legesélyesebb utód Fejszál király másik fia, Turki, aki korábban a szaúdi hírszerzést vezette, és Bandar bin Szultán után a washingtoni nagykövet posztját is betöltötte. Jól értesült források szerint ugyanakkor Khálid herceget is érdekelné a külügyminiszteri poszt, amennyiben Szálmán herceg esetleg kiszorítaná a védelmi miniszteri tisztségbõl.
Látható tehát, hogy ezekkel a lépésekkel megindult a második generáció elõretörése, mely alapjaiban változtathatja meg a szaúdi bel- és külpolitika képét. Ráadásul sokak szerint lehetséges, hogy éppen ez az a vérfrissítés, amire az Arab Világ egyik legkonzervatívabb országának szüksége van. Ugyanakkor az is megjegyzendõ, hogy egy belsõ hatalmi harcokkal lekötött Szaúd-Arábia veszélyt jelenthet a térség egészének stabilitására is. Tekintve ugyanis a feszült izraeli-iráni viszonyt, egy szintén belsõ problémákkal küzdõ Libanont, vagy pedig egy jelenleg is zajló palesztin-békefolyamatot; szükség lehet arra, hogy a magát az iszlám világ vezetõjeként, és a két legszentebb hely (Mekka és Medina) õrzõjeként aposztrofáló Szaúd-Arábia stabil lábakon álljon, és ha kell közbelépjen a régió „békéje” érdekében.
Link