Bozzay József: Akik szabályozzák a történelem hamisítását, õk határozzák meg a jövõt!

Az ember nem tudja megváltoztatni a múltját „ szól igazat a népi bölcsesség. A jelenkori elégedetlenségünk még inkább arra sarkal minden gondolkodó elmét, hogy feltétlenül módosítani kell múltunk értelmezését, mert helyes irányba csak így terelhetjük a jövõnket.

Akik szabályozzák a történelem hamisítását, õk határozzák meg a jövõt!

„ --- Az ember nem tudja megváltoztatni a múltját „ szól igazat a népi bölcsesség.
A jelenkori elégedetlenségünk még inkább arra sarkal minden gondolkodó elmét, hogy feltétlenül módosítani kell múltunk értelmezését, mert helyes irányba csak így terelhetjük a jövõnket.
A felszentelt történelemhamisítók jól tudják munkájuk fontosságát, hiszen ez biztosítja hatalmi helyzetük folyamatosságát.
A Magyar nemzet pusztulását, nem a vesztett forradalmai, vagy a belerángatott és közösen elvesztett háborúi okozzák, hanem egy nagy történelmi felfedezés, nevezetesen az egyre inkább igazolható Sumir, Magyar rokoni kapcsolatok felfedezése.
Ennek a gondolatnak az igazságát a legjobban az igazolja, hogyha ez valóban így van, akkor a világhatalmat uraló „kiválasztott nép” mítosza porba hull, hogy ez ne így legyen ezért a vetélytársat el kell pusztítani, történelmét meg kell semmisíteni.
A zsidó vallásnak történelmileg az Apostoli Egyház volt a világhatalmi ellenfele és egészen „véletlenül” a Magyaroknak van egyedül a világon Apostoli Szent Koronájuk.
A jobb megértés kedvéért ennyire nem akarok visszamenni a történelemben, pedig lenne mit kutakodni, de napjaikból visszafelé egy belátható idõt, a jelenlegi nemzetrontó tobzódás kezdetét veszem alapul.
A folyamat a következõképen áll :
1. Kiegyezés, 1867
2. Tiszaeszlári vérvád, 1883
3. Trianon, 1920
A kiegyezés:
Az 1848-as szabadságharc elbukása után világossá vált, hogy a Magyarokat nem támogatja senki a Habsburg-ház elleni harcában, viszont a Habsburgokat több nemzet is segíti az elnyomásban.
A Magyar szabadságharc megbuktatása több nemzet együttmûködése következtében tudott csak létre jönni, és ezt követték a véres leszámolások és az egyértelmû magunkra-maradásunk lehetetlenné tette a függetlenségi igényeinket érvényesíteni a Habsburgokkal szemben.
Ennek ellenére a Habsburg-ház nem lehetett nyugodt, nem csak a megtorlások kapcsán felerõsödött elitélõ európai vélemények miatt, hanem a Magyarok õsi szokásjogrendjén alapuló Werböczy hármas könyve, törvénytára miatt is.
A Magyar észjárást, az Õseikhez való hûségüket, a szokásjogrendszerüket kellett megváltoztatni, ami a Magyar Szent Korona tanára épült.
Ennek a felismerésnek volt a következménye a kiegyezés, ami egy tönkretett ország gazdasági csapdájaként jött létre, hiszen ugyan mutatott gazdasági fejlõdési lehetõséget, de ott volt mellette, hogy Magyarország átvállalja Ausztria államadóságainak egy részét.
A hadügyet, pénzügyet és a külügyet Osztrák kézben tartják, megszüntették az ország területi egységét, feldúlták õsi közigazgatási rendszerét a vármegyét, a közigazgatásban és a tanításban hivatalos nyelv a német lett.
A jogrendszert egységesítették, Osztrák törvényeket vezettek be mindenhol, ami fokozatosan semlegesítette az õsi Magyar törvénykezést, vagyis a Werbõczy-féle, törvénykezést váltották fel.
A Habsburg-házzal együtt mûködõ Magyarok birtokait meghagyták és irányításuk alatt helyzetbe, döntéshozókká tették a hivatalokban, iskolákban az élet minden területén.
Az ellenállókat üldözték, akasztották teljes vagyonelkobzással emigrációba kényszerültek.

/Napjainkban is ismerõs ez a tendencia az ország politikai vezetésében és törvénykezésében, ugye Kedves Olvasó?/

Már az 1860-as évektõl kezdve elkezdték az ország megosztását, ennek volt következménye, hogy a nemzet nem volt egységes, két politikai csoportosulás jött létre: Deák Ferenc vezetésével a Felirati párt, valamint afüggetlenek vezetõje Teleki László pártja a Határozati párt.
Teleki László pártja nem ismerte el a Habsburg uralkodót, késõbb öngyilkos is lett minek következtében meggyengült a párt, de tovább folytatta módosult változatban hagyományos politikáját.
Deák Ferenc számára 1865-ben jött el az ideje, ekkor már az ország elsõ embereként, engedjen a Habsburg-ház nyomásának és a pragmatica sanctio alapján való megegyezés, miszerint Magyarország elismeri Ferenc Józsefet uralkodónak, és az országot a birodalom részének tartja.

/ A megosztottság és a birodalom részéhez való csatlakozási élmény, miközben az ország teljesen eladósodott, valamint idegen érdekek vezetése kapcsán tönkretett, ugye ismerõs 2008-ban is Kedves Olvasó!/

Mint köztudott a Habsburg-ház megalapítói, Velencébõl kivándorolt zsidó kereskedõ fiai voltak.
Így sikerült hazánkat történelme folytán elõször eladósítani, majd saját hazájában másodrendû polgárként kiegyezésre bírni egy idegen hatalomnak.

A tiszaeszlári vérvád:
Ebben az esetben is mélyen vissza kellene tekinteni a történelemben, de nem kívánom a hosszú listát végigkövetni amerre a zsidóság vándorolt és rituális vallási gyilkosságok gyanújába keveredett.
Az Orosz Cári birodalomig azért vissza kell tekinteni, mivel javarészt onnan jöttek át azok a fanatikus vallású zsidók többsége, akik szaporították a velünk együtt élõ, már részben asszimilálódott zsidóságot.
Az orosz pogromok voltak az elõidézõi a zsidók hazánkba való, nagyszámú betelepülésének.
A zsidók üldözését a Cári birodalomban az váltotta ki, hogy a zárt vallási szokásaik gyakorlása kapcsán, rituális emberáldozatokat hajtottak végre.
A zsidóság széles köreiben ez természetesen nem volt szokás csak a fanatikus alulmûvelt közösségek gyakorlatában volt szokás.
Ellenben ennek a vallási szélsõséges szokásnak a titkosságát érthetõ módon a teljes zsidóság összetartással védte, az elképzelhetõ mindenfajta, de jellemzõ zsidó praktikák felhasználásával, minden országban.
A Cári Oroszországban a leghíresebb eset 1912-ben volt a Bejlisz ügy.
Mendel Bejlisz ellen az volt a vád, hogy a 12-éves Andrej Rurcsinszkij megölését hajtotta végre, egy rituális vallási szertartáson.
A tiszaeszlári gyilkosság az ugyan 1883-ban történt, de szervesen beletartozik annak a hosszú folyamatnak a képébe, ami a Cári Orosz birodalomba lezajlott.
Egy új fogalom született a Magyar közgondolkodásban, nevezetesen a vérvád.
A Magyar nép, sem a Magyar irodalom ezt a fogalmat nem ismerte.
Mit is jelen a vérvád?
Huber Lipót írja /A Vérvád/ címû könyvében a következõket:

„—A vérvád, a vérgyilkosságok vádja az emberiséggel egy idõs, ama vád, hogy népek, vallások, bizonyos célokra – kuruzslás, varázslás, jóslás, vallási szertartások, stb. – emberi vért használnak. Szinte minden népnél kimutatható, hogy a vérnek titokzatos, különös gyógyító erõt tulajdonítottak (arcanum sanguinis). E babonás hit esetenként emberölésre, vérgyilkosságra is indít, amely ha, a vérszerzés babonás vallási képzetek befolyása alatt történik, rituális gyilkosságnak nevezzük.”

Az 1905-ben kiadott Jewish Encyclopedia tagadja a zsidó vallásban a „vérvád” létezését, ugyanakkor, a 261. oldalon megemlít „122 legkiemelkedõbb esetet” ezek közül „39-et” a 19. században.
A tiszaeszlári esetnek nagy irodalma van hazánkban, de az adott idõben a világsajtó is foglalkozott Nyíregyháza környékével bõven.
Ennek a tragikus végû esetnek a részleteibe nem akarok belemenni, példaképpen csak azért hoztam fel, hogy az akkori politika reakcióját megvizsgáljuk.
A hasonlóság a mai politikai helyzettel szembetûnõ lehet mindenkinek.
Magyarországon a zsidóság megítélése, nagy fordulatot vett az ügy megismerése kapcsán.
A velünk régebb óta együtt élõ zsidóság nem a magyarság mellé állt ebben az ügyben sem, hanem a primitív aljanépet az Oroszországból bevándorló tudatlan zsidókat védelmezték, és mindent elkövettek a felmentésükért, nemzetközi kapcsolataik felhasználásával, megvesztegetés, zsarolás, korrupció állami szinten.
Az alapvetõ felfogás abban az ügyben is az volt, amit napjainkban is tapasztalunk a politikában Istóczy Gyõzõ feljegyzése szerint:

„Tisza Kálmán (Miniszterelnök) ezt mondta Korniss Ferenc ( törvényszéki tanácselnök) – Nézze, Elnök Úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rothschild bárók Õfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elitélõ lesz, akkor nem adják meg a 60 millió forintos renet-konverziót (a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatása, csökkentése). Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csõdbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelõséget vállalni Elnök Úr?”

Pedig Korniss Ferenc meg volt gyõzõdve az igazságról, hiszen a perben a vádlott fia Scharf Móric, apja szemébe mondta a bíróság elõtt, hogy az eseményt saját szemével látta, ennek ellenére felmentette az eszlári sakterokat.
Igaz Korniss Ferenc az ítélethirdetés után lemondott, visszavonult, soha nem nyitotta szóra a száját, s mint trappista barát a némasággal tiltakozott az ítélet ellen.
Így vonult be a nagy politikába egy tiszaeszlári libapásztor kislány Solymossy Eszter meggyilkolásának a története.
A történelem, úgy látszik, ismétli önmagát, csak most nem Solymossy Eszternek hívják az áldozatot, hanem a Magyar nemzetnek.
Ilyen politikai körülmények között jutunk el 1920-ig, amikor is megköttetik a trianoni békediktátum.

Trianon:
A Habsburgoknak és a monarchiának köszönhetõen, az õsi törvényeinket és önvédelmi lehetõségeinket elhagyó, valamint az 1919-es gyalázattal a nyakunkban az elsõ világháborúba való belerángatásunk és elvesztése után a nagyhatalmak, a gyõztesek, bíróságot játszanak a Magyarok felett.
Az Osztrákoktól az Olaszokig minden szomszédnak szétosztják a Magyar földet.
Kirabolják az országot, ránk uszítják a kisebbségi nemzeteket.
Betiltják a Magyar nemzetet, leszerelik a gyárainkat, elviszik a Magyar nemzeti bank tartalmát.
A zsidóság az 1919-es gyalázatban és a trianoni diktátumban is jelentõs szerepet játszik, nem a Magyarok javára.
Ezeknek a történelmi idõknek a feltárása is hosszú leírást vehetne igénybe, de ennek is megvan a maga irodalma, mindenki utána járhat.
A szándékom, e három történelmi idõszak felidézésével az volt, hogy rávilágítsak a jelen korunk alapvetõ problémáira.
Talán így megvilágítva egyes történelmi idõszakokat, ki lehet jelenteni, hogy aki nem ismeri a történelmünket az ne foglalkozzon politikával.
Ha mégis megteszi és ismeri történelmünk ok-okozati összefüggéseit, akkor azt a mai politikában úgy hívják szerencsésebb országokban, hogy hazaárulás.

Egyszer végre ki kell mondani, hogy a király meztelen!

A mai Magyar hivatalos politikában a „király a politikusok”, akik éppen mostpróbálják átjátszani hazánkat a filoszemitáknak és a zsidó érdekeknek, mintegy megkoronázva az eddigi történelmünk tragédiáját.
Az európai unióban szabad préda lett hazánk mindenki számára, de természetrajzánál fogva a zsidóság a leghatékonyabb.
Maguk elõtt tolják a cigányságot, és megint egy primitív fanatikus nép mellé áll a Magyarok helyett a zsidóság.
A Magyar identitású zsidó pedig nem szól, mert vagy nem mer, vagy bizakodik a magyarországi zsidó állam létrejöttében, de genetikailag mai is kiváltságot élvez.
Kedves Olvasó, amikor azt hallja a politikától, hogy a múlttal nem kell foglalkozni, elavult eszméket nem kell elõvenni, az új kihívásoknak kell megfelelni, mert ez a huszonegyedik század, ez mind nem igaz.
Igenis, a történelmet ismerni kell, az összefüggéseket folyamatosan elemezni kell napjainkra vonatkozóan, és a régi szokásjogrendszerünkre lehet csak jövõt építeni.
Csak ez lehet a megmaradásunk záloga, nem csak a huszonegyedik, hanem a huszonharmadik században is.
Nekünk, Magyaroknak az Isten mindig magasra tette a mércét, és õsi törvényeinket gyakorolva mindig is megfeleltünk, hiszen még mindig vagyunk!
Ezt soha el nem feledve én hiszek Magyarország feltámadásában, ez a hit segítse minden Magyar testvéremet.

Bozzay József
Újpest, 2008-09-14
Forrás: http://magyarsors.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3055:akik-szabalyozzak-a-toertenelem-hamisitasat-k-hatarozzak-meg-a-joevt&catid=46:bozzay-rovat&Itemid=106