Idén fordul elõ elõször, hogy hazánkban 90 ezer alá esik a születésszám. Május óta minden hónapban 10-13 százalékkal kevesebb gyermek jön világra, mint tavaly. A folyamat rohamosan folytatódik, tíz év múlva már alig több mint 70 ezer újszülött lehet
Évek óta izgalommal várják a kutatók, hogy a KSH nyilvánosságra hozza a születési adatokat. Lesz fordulat vagy sem? - ez érdekli a demográfusokat.
Magyarország ugyanis átállt a nyugati modellre, s a nõk már nem a húszas éveik elejére idõzítik elsõ gyermekük megszületését, hanem a harmincadik életév körülre. Egy teljes anyai nemzedék volt az elmúlt években halogató állásponton.
A kutatói izgalom pedig annak szól, hogy valóban csak halasztásról van-e szó - és így a cseh modellt követjük, vagyis a nõk, késõbb ugyan, de életet adnak a tervezett gyermekeknek -, vagy a fiatalok tömegesen állnak át a német modellre, ahol a nõk 68 százaléka szerint nem kell gyermek a boldogsághoz.

Múlt szerdán ezért ért sokakat hidegzuhanyként a bejelentés, mely szerint nemhogy a tavalyi 96 ezres születésszámot nem haladja meg az idei, de sosem látott mélypontra esik az arány. Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke a Figyelõ és a Heti Válasz Öngondoskodás 2 címû konferenciáján ismertette a KSH elõrejelzését: 2010-ben 88 ezer gyermek fog születni.
Idén így már a második demográfiai sokk éri az országot; az elsõ az volt, amikor néhány hete tízmillió alá esett hazánk lakosságszáma.

A jelenség megfejtéséért senki nem fog díjat kapni, annyira kézenfekvõ a magyarázat. A zuhanás májusban kezdõdött, azóta minden hónapban 10-13 százalékkal kevesebb gyermek születik, mint az elõzõ év adott hónapjában. Éppen ekkor lépett hatályba a Bajnai-kormány döntése, mellyel a gyes idõtartamát háromról két évre csökkentették.
A kormány múlt csütörtökön eltörölte ugyan ezt a döntést, így a gyes a "Bajnai-babáknak" is három évig jár, ám ettõl a tény nem változik: 8-10 ezer gyermek valószínûleg azért nem születik meg idén, mert a szülõk megijedtek, hogy kétéves kora után nem tudnák hol elhelyezni.

De hogyan kerül a csizma az asztalra, vagyis a nyugdíjas évekre való felkészülésrõl szóló konferencián miként kerülhetett a fõ témák közé a megszületett vagy meg nem született babák száma? A válasz egyszerû. Ahogy Gál Róbert Iván, a Tárki vezetõ kutatója fogalmazott: a nyugdíj nem az Apák és fiúk "turgenyevi" modellre épül, hanem a Turgenyev pluszra, vagyis az apák és az unokák háromgenerációs modelljére.
A nyugdíjat - némi leegyszerûsítéssel - az unokák nemzedéke fizeti a nagyszülõk számára, vagyis a nyugdíj egy furcsa erõmutatvány, melyben a nagyszülõk az unokák vállán állnak. Egy normális rendszerben két-három fiatal tart egy idõset, ha viszont egy generáció nem gondoskodik megfelelõ számú utódról, akkor az egyensúly felborul. És ha emiatt késõbb minden fiatalra jut egy, a fizetésébõl levonandó járulékból eltartandó idõs ember, az megbénítja az életet.


A százezer feletti "elvárt értékrõl" 88 ezerre zuhanó születésszám így gyorsíthatja azt a folyamatot, melynek következtében 1980 és 2010 között 864 ezerrel csökkent a gyermekek, és 423 ezerrel nõtt a hatvan évnél idõsebbek száma - derül ki Kamarás Ferenc KSH-kutató adataiból.
S noha mindenki maga választja meg az együttélési formát, mindennek társadalmi következményei vannak - figyelmeztetett Vukovich Gabriella. Az élettársi kapcsolatban élõk körében ugyanis jóval kevesebb gyermek születik, mint a házasságokban.
A demográfus emellett azokkal a nemzetközi kutatási adatokkal is szembesítette a közönséget, hogy a stabil, hagyományos családmodellnek komoly gazdasági haszna van. A gyerekek jobban tanulnak, megbízhatóbb munkaerõ válik belõlük, és még a drogfogyasztási szokásaik is eltérnek hányattatott sorsú társaikétól. Sok gyermeknek mégsem adatik meg a kiegyensúlyozott családi élet: a 14 éves magyar gyermekek közel harmada már túl van egy "szakításon", csak egyik édesszülõje neveli.

Rövidesen kifut az idõbõl egy népes anyai nemzedék: a 30-35 év közötti nõk negyven százaléka még gyermektelen. 2020-ban viszont a jelenlegi termékenység mellett csak 77 ezer gyermek születne, addigra ugyanis több mint kétszázezerrel kevesebb nõ lesz szülõképes korban. Márpedig a gyerekszám tíz év alatt közel 20 százalékos esése drámai következményekkel jár. Elsõként az óvodapedagógusok ötödének várható elbocsátásával, 20-30 évvel késõbb pedig a befizetett járulék esik vissza ekkora mértékkel, miközben a nyugdíjukra várók száma jelentõsen emelkedik.


Pedig a magyar családok szeretik a gyerekeket, a kutatások szerint õket tekintik az egyik fõ boldogságforrásnak. Többségük legalább két gyermeket képzel el magának, és gyakran nem tudja, hogy a halogatással mekkora kockázatot vállal. Ezért is váltott ki visszhangot a KSH Népességtudományi Kutatóintézetét vezetõ Spéder Zsolt egyik táblája, amely szerint a 30 éves nõk közül is már csak 80 százalék termékenyül meg egy éven belül, a 35 éveseknél ez a szám 70 százalék alá csökken, 40 éves korra pedig 40 százalékra.

A kutatók szerint abban, hogy a gyermekek ne beteljesületlen vágyak maradjanak, fontos szerepe van az államnak, ma ugyanis a családok egy részét anyagi természetû félelmek tartják vissza. Az új adórendszer azonban azt érezteti majd, hogy a gyermek társadalmi érték, akinek révén minden hónapban több fizetéshez juthatnak a szülõk.
Az egyik legfontosabb diszkrimináció a gyermekes fiatal nõk hátrányos megkülönböztetése, melynek megszüntetésében a vállalatvezetõknek lenne kulcsszerepük. Utasi Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem szociológusa pedig az egyén szempontját emelte ki.
Magyarország "családi térképén" a nagy szétbomlás jelei láthatóak. Noha például a nagyvárosi diplomások körében végzett kutatás szerint 70 százalékuk tartós párkapcsolatban és gyermek(ek)kel szeretne élni, a kisdedek azért sem tudnak világra jönni, mert potenciális szüleik nem találnak egymásra.
A 30-as éveikben járó férfiaknak 37 százaléka él egyedül. A párra találás azért is nehéz, mert a társra váró nõk zöme nagyvárosi értelmiségi, a férfiak viszont zömmel alacsony képzettségûek és kistelepüléseken élnek.

Link